Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 265 szabad akarata nem nyilatkozhatik meg. (Malasits Géza: Különösen ajánlás mellett!) Kifogásolta a képviselő úr azt a kijelentésemet, hogy a múltban is fordultak elő választások, amely választásokon az ellenzék győzött és amely választások éppúgy nyilt szavazás mellett folytak le, mint a legutóbbi választások, amely választások szerintem bizonyítékai annak, hogy e választási rendszer mellett is megnyilatkozhatik az ország közvéleménye az ellenzék mellett is, ha valóban van az országban ellenzéki hangulat és ellenzéki felfogás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársam erre azt felelte, hogy igen ám, de a Tisza-féle választások mások voltak. Először mások voltak, mert kevesebb volt a szavazó, és másodszor a kormány nem vette igénybe azokat az eszközöket, amelyeket a jelenlegi kormány igénybevtt az 1926-iki választásoknál. T. képviselőtársam, én eddig mindig azt hittem, hogy sokkal nehezebb ott kormánytöbbséghez jutni, ahol sok a választó, mint ott, ahol kevés a választó. (Rassay Károly: Szabad választás mellett!) Akár szabad választás mellett, (Rassay Károly: Dehogy akár! Az erdélyi 80 választóval bíró területek nem ezt mutatták!) akár nem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Elemi igazság! — Zaj és ellenmondás ok a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mi, akik képviselők vagyunk, s akik több választáson mentünk keresztül, ismerjük a választási technikát, tudjuk, hogy ott, ahol több a választó, sokkal nehezebb feladat előtt áll minden jelölt, mint ott, ahol kevesebb a választó. (Rassay Károly: Például Erdélyben, ahol száz választó volt!) Tehát t. képviselőtársamnak ez a kijelentése... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: ...mindenesetre ellentétben áll azokkal a tényekkel, amelyeket mindnyájan egyhangúan meg tudunk állapítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyik megjegyzésem. (Farkas István: Ezért kell tehát nyilt szavazás!) T. képviselőtársam reám hivatkozik, (Farkas István: Fél a néptől miniszterelnök úr!) mondván, hogy én tehetek tanúbizonyságot arról, hogy 1906-ban a kormány semmiféle eszközt nem vett igénybe abból a célból, hogy magának választási többséget csináljon. . En nem állítom, hogy a kormány ezt tette volna. Én csak a magam választását ismerem és a magam választásáról annyit tudok, hogy Budapestről leküldetett az akkori belügyminiszter által egy úr, aki soha azt a kerületet nem ismerte, ott sohasem járt és százezer koronát költött el velem szemben ebben a kerületben. Annak dacára az, ellenzéki polgárság (Farkas István: Tehát nekünk ad igazat!) engem megválasztott nyílt szavazás mellett. (Zaj. — Halíjuk! a jobboldalon.) Annak dacára, — különben itt van Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam, aki akkor Erdélyben volt... (Hegymegi Kiss Pál: Nem voltam éín!) Én úgy emlékszem, hogy Udvarihely megyében volt. (Hegymegi Kiss Pál: Nem! Én nem voltam ott!) Akkor tévedtem. (Hegymegi Kiss Pál: Tíz esztendővel később! Én még akkor gimnazista voltam! — Rassay Károly: Tisza István kormánya csinálta ezt a nemzeti ellenzékkel szemben? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mindenesetre én sokkal csekélyebb alkotmányos költséggel többséghez jutottam nyilt szavazás mellett és kevés szavazó mellett. T. képviselőtársam tagadásba vonja azt, hogy 1926-ban az ország többsége a kormány mögé állott volna. Én hivatkoztam tegnap gróf Apponyi Albertre, (Rassay Károly: En meg a statisztikára!) de hivatkozhatnám egy sorára többi ellenzéki képviselőknek. (Baraes Marcell: Impressziók! Ezek tények! — Farkas István: Csak a statisztikára nem hivatkozott!) Nem hivatkozom t. képviselőtársamra azért, mert ebben a percben nem tudom, hogy nem tett-e valóban ilyen nyilatkozatot. (Rassay Károly: Ki van zárva! — Mozgás.) Előttem nem tett. Mindenesetre óvatosabb volt, mint képviselőtársai, akik ma bizonytalanságban vannak, hogyha felszólalnak, nem vetem-e szemükre, hogy ők így nyilatkoztak. (Derültség a jobboldalon. — Zaj. — Rassay Károly: Én csak a statisztikát említettem! Ott van a beszédem! — Elnök csenget.) Akkor valóban imparciális férfiak úgy nyilatkoztak, mégpedig nem ezen az oldal óta, hanem a túlsó oldalon, hogy az ország valóban tanúbizonyságot tett arról, hogy a kormány politikáját helyesli és elismerik, hogy a kormánynak többsége van. (Farkas István: Terrorral kényszerítették erre az álláspontra! — Zaj a jobboldalon.) Ha t. képviselőtársam kívánja, esetleg még a naplókban is utána fogok nézetni^ (Rassay Károly: Én is felolvasom a naplóból beszédemet, amelyet három évvel ezelőtt mondtam!) -és citálni fogom. Ebben a percben nem tudom, mert t. képviselőtársam meglepett ezzel a cáfolattal, amelyet igazán nem várhattam. (Rassay Károly: Három évvel ezelőtt ugyanezt mondtam!) Ami azt illeti, hogy én tegnap hivatásszerű és kenyérkeresetből demagógiával foglalkozó emberekről beszéltem, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy t. képviselőtársamnak itt nevekkel szolgáljak. (Rassay Károly: Kár pe-dlg!) Annyi ilyen ember van ebben az országban különösen a választásoknál, hogy én őket megnevezni valóban nem tudom, de ezt a kijelentésemet semmi esetre sem értettem, a t. képviselőtársamra, vagy nem értettem az ellenzéki pártokra. (Jánossy Gábor: Természetes!). Ez magától értetődik. Olyan emberekre értettem, akik igenis — mindnyájan tudjuk ezt a választásokból kifolyólag — mint kortesek, hivatásszerű demagógiát folytatnak (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) és akik nagymértékben (hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar nép lelke megrontassék a választásokból kifolyólag. (Malasits Géza: Szegény magyar^ nép!) kifogásolta a t. képviselőtársam, hogy én azt a kifejezést használtam, hogy nekünk tanácsokat adnak belpolitikai kérdésekben gyakran olyan emberek, akik még azt sem tudják, hogy nem Bukarest, hanem Budapest Magyarország fővárosa. (Rassay Károly: Belpolitikai viszonyokban: tetszett mondani!) Ezt az állításomat is fenntartom, mert magam is találkoztam ilyen emberekkel és azt hiszem, a t, képviselőtársam is találkozott. (Rassay Károly: De nem olyanokkal, akik a belpolitikai viszonyokban tévedtek!) Semmi esetre sem érthettem ezt arra a férfhíra, akire a t. képviselőtársam célzott. (Élénk helyeslés. — Rassay Károly: Nagyon örülök!) Távol állott tőlem, hogy bármi ilyen értelmű célzást tegyek. Az, hogy a t. képviselőtársam ezt a kérdést felhozza, lehet^ ebben az esetben jo ellenzéki fogás, de az én intenciómmal semmiképpen sem egyezik. (Helyeslés jobbfelöl.) 38