Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 265 szabad akarata nem nyilatkozhatik meg. (Mala­sits Géza: Különösen ajánlás mellett!) Kifogásolta a képviselő úr azt a kijelenté­semet, hogy a múltban is fordultak elő válasz­tások, amely választásokon az ellenzék győzött és amely választások éppúgy nyilt szavazás mellett folytak le, mint a legutóbbi választások, amely választások szerintem bizonyítékai an­nak, hogy e választási rendszer mellett is meg­nyilatkozhatik az ország közvéleménye az el­lenzék mellett is, ha valóban van az országban ellenzéki hangulat és ellenzéki felfogás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársam erre azt felelte, hogy igen ám, de a Tisza-féle választások má­sok voltak. Először mások voltak, mert keve­sebb volt a szavazó, és másodszor a kormány nem vette igénybe azokat az eszközöket, amelye­ket a jelenlegi kormány igénybevtt az 1926-iki választásoknál. T. képviselőtársam, én eddig mindig azt hittem, hogy sokkal nehezebb ott kormánytöbbséghez jutni, ahol sok a választó, mint ott, ahol kevés a választó. (Rassay Károly: Szabad választás mellett!) Akár szabad válasz­tás mellett, (Rassay Károly: Dehogy akár! Az erdélyi 80 választóval bíró területek nem ezt mutatták!) akár nem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Elemi igazság! — Zaj és ellenmondás ok a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon, kép­viselő urak! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mi, akik képviselők vagyunk, s akik több választá­son mentünk keresztül, ismerjük a választási technikát, tudjuk, hogy ott, ahol több a választó, sokkal nehezebb feladat előtt áll minden jelölt, mint ott, ahol kevesebb a választó. (Rassay Károly: Például Erdélyben, ahol száz választó volt!) Tehát t. képviselőtársamnak ez a kijelen­tése... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: ...min­denesetre ellentétben áll azokkal a tényekkel, amelyeket mindnyájan egyhangúan meg tu­dunk állapítani. (Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon.) Ez az egyik megjegyzésem. (Farkas István: Ezért kell tehát nyilt szavazás!) T. képviselőtársam reám hivatkozik, (Far­kas István: Fél a néptől miniszterelnök úr!) mondván, hogy én tehetek tanúbizonyságot ar­ról, hogy 1906-ban a kormány semmiféle esz­közt nem vett igénybe abból a célból, hogy magának választási többséget csináljon. . En nem állítom, hogy a kormány ezt tette volna. Én csak a magam választását ismerem és a ma­gam választásáról annyit tudok, hogy Buda­pestről leküldetett az akkori belügyminiszter által egy úr, aki soha azt a kerületet nem is­merte, ott sohasem járt és százezer koronát költött el velem szemben ebben a kerületben. Annak dacára az, ellenzéki polgárság (Farkas István: Tehát nekünk ad igazat!) engem meg­választott nyílt szavazás mellett. (Zaj. — Halí­juk! a jobboldalon.) Annak dacára, — különben itt van Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam, aki akkor Erdélyben volt... (Hegymegi Kiss Pál: Nem voltam éín!) Én úgy emlékszem, hogy Udvarihely megyében volt. (Hegymegi Kiss Pál: Nem! Én nem voltam ott!) Akkor té­vedtem. (Hegymegi Kiss Pál: Tíz esztendővel később! Én még akkor gimnazista voltam! — Rassay Károly: Tisza István kormánya csi­nálta ezt a nemzeti ellenzékkel szemben? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Min­denesetre én sokkal csekélyebb alkotmányos költséggel többséghez jutottam nyilt szavazás mellett és kevés szavazó mellett. T. képviselőtársam tagadásba vonja azt, hogy 1926-ban az ország többsége a kormány mögé állott volna. Én hivatkoztam tegnap gróf Apponyi Albertre, (Rassay Károly: En meg a statisztikára!) de hivatkozhatnám egy sorára többi ellenzéki képviselőknek. (Baraes Marcell: Impressziók! Ezek tények! — Farkas István: Csak a statisztikára nem hivatkozott!) Nem hivatkozom t. képviselőtársamra azért, mert ebben a percben nem tudom, hogy nem tett-e valóban ilyen nyilatkozatot. (Rassay Károly: Ki van zárva! — Mozgás.) Előttem nem tett. Mindenesetre óvatosabb volt, mint képviselő­társai, akik ma bizonytalanságban vannak, hogyha felszólalnak, nem vetem-e szemükre, hogy ők így nyilatkoztak. (Derültség a jobb­oldalon. — Zaj. — Rassay Károly: Én csak a statisztikát említettem! Ott van a beszédem! — Elnök csenget.) Akkor valóban imparciális férfiak úgy nyilatkoztak, mégpedig nem ezen az oldal óta, hanem a túlsó oldalon, hogy az or­szág valóban tanúbizonyságot tett arról, hogy a kormány politikáját helyesli és elismerik, hogy a kormánynak többsége van. (Farkas István: Terrorral kényszerítették erre az állás­pontra! — Zaj a jobboldalon.) Ha t. képviselő­társam kívánja, esetleg még a naplókban is utána fogok nézetni^ (Rassay Károly: Én is felolvasom a naplóból beszédemet, amelyet há­rom évvel ezelőtt mondtam!) -és citálni fogom. Ebben a percben nem tudom, mert t. képvi­selőtársam meglepett ezzel a cáfolattal, ame­lyet igazán nem várhattam. (Rassay Károly: Három évvel ezelőtt ugyanezt mondtam!) Ami azt illeti, hogy én tegnap hivatás­szerű és kenyérkeresetből demagógiával fog­lalkozó emberekről beszéltem, sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy t. képvise­lőtársamnak itt nevekkel szolgáljak. (Rassay Károly: Kár pe-dlg!) Annyi ilyen ember van ebben az országban különösen a választások­nál, hogy én őket megnevezni valóban nem tudom, de ezt a kijelentésemet semmi esetre sem értettem, a t. képviselőtársamra, vagy nem értettem az ellenzéki pártokra. (Jánossy Gábor: Természetes!). Ez magától értetődik. Olyan emberekre értettem, akik igenis — mindnyájan tudjuk ezt a választásokból ki­folyólag — mint kortesek, hivatásszerű dema­gógiát folytatnak (Ügy van! Úgy van! a jobb­oldalon.) és akik nagymértékben (hozzájárul­nak ahhoz, hogy a magyar nép lelke meg­rontassék a választásokból kifolyólag. (Mala­sits Géza: Szegény magyar^ nép!) kifogásolta a t. képviselőtársam, hogy én azt a kifejezést használtam, hogy nekünk tanácsokat adnak belpolitikai kérdésekben gyakran olyan em­berek, akik még azt sem tudják, hogy nem Bukarest, hanem Budapest Magyarország fő­városa. (Rassay Károly: Belpolitikai viszo­nyokban: tetszett mondani!) Ezt az állításo­mat is fenntartom, mert magam is találkoz­tam ilyen emberekkel és azt hiszem, a t, kép­viselőtársam is találkozott. (Rassay Károly: De nem olyanokkal, akik a belpolitikai viszo­nyokban tévedtek!) Semmi esetre sem érthet­tem ezt arra a férfhíra, akire a t. képviselő­társam célzott. (Élénk helyeslés. — Rassay Károly: Nagyon örülök!) Távol állott tőlem, hogy bármi ilyen értelmű célzást tegyek. Az, hogy a t. képviselőtársam ezt a kérdést fel­hozza, lehet^ ebben az esetben jo ellenzéki fo­gás, de az én intenciómmal semmiképpen sem egyezik. (Helyeslés jobbfelöl.) 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom