Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
256 Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. selő urak. Mert azt mondta a miniszterelnök úr, hogy fokról-fokra kell haladnunk a demokrácia útján, ez a javaslat pedig megtagadja ezt. Mert hol van ennél a paragrafusnál a fokról-fokra való előrehaladási Hiszen valóságos visszafejlődés ez a régi rendszerrel szemben is. Meg akarják nehezíteni azt, hogy a választók szabadon nyilváníthassák akaratukat az ezentúl bekövetkező törvényhatósági választásoknál. Nem nézik azt, hogy tömérdek adót fizet már úgy is a városi választópolgárság s hogy állampolgári kötelességét becsülettel teljesíti; nem nézik, hogy magángazdasága megvan tépázva és sok helyen romokbon hever; nem nézik azt, hogy a mezőgazdaságból élőket legutóbb milyen fagykár érte, hanem most még a polgári jogok gyakorlásában is akadályozni akarják őket. Elkeseredést, lelki és érzelmi fagykárt is okoznak a választók széles rétegeinek tömegében. Elt Nagyatádi Szabó István, azonban tetszhalottságban vannak jelenleg az ő eszméi a t. túloldal gondozásában. Mert a politikai tékozló fiuk nem néznek arra, hogy az örökségből már sokan túladtak, hanem úgy gondolják, maradt belőle még elég, amit a jövőben lehet elherdálni, s a nép, az Istenadta nép pedig ezzel nem törődik, mert megvan a külszín, megvan a sallang. Es ugyan hát, ki törődnék azzal, hogy a nagyhatalmú kormányférfiak cselekedeteiben és egy-egy benyújtott törvényjavaslatban, mint amilyen díszpéldány az, amelyet jelenleg tárgyalunk, a belső tartalom nem az, ami a régi kisgazdapártnak a programmja volt, sőt annak az egyenes megtagadása. De ha a bársonyszékek árnyékában elhelyezkedők nem is törődnek azzal, hogy mi volt a régi programm, mi ellenzékiek, igenis, törődünk és a mezőgazdasággal foglalkoznak, tehát Nagyatádi Szabó István eszméi lelki örököseinek nevében tiltakozunk az ellen, hogy a tanyák szabad világában, az égető napsütés mellett, vagy borús ég alatt verejtékező kisgazdák, az apró fehér tanyaházak lakói csak akkor szavazhassanak a vérükből való vérre, mint városatya, mint bizottsági tagjelöltre, ha előzetesen az oda kihívott közjegyző mintha végrendelet készítéséhez menne ki, az aláírásukat hitelesítette. Tiltakozunk az ellen, hogy most azt a szabad jogot, amely megillet minden bel- és külterületi polgárt a törvényhatósági városban, így akarja lábbal tapodni a kormány és semmivé tenni, pedig ezt akarja. Ne is tagadják a t. belügyminiszter úrék, ez az egész törvényjavaslat bizonyság-a annak, hogy a demokratizmus nem benső lelki erőnek, nem benső lelki érzésnek nyilvánulása a t. túloldalon, hanem a mostani kormányrendszerre csak egy kívülről ráaggatott ruhadarab, amelynek redői közül, zsebeiből, ujjaiból kivillan egy-egy tőr, amellyel készek megsebezni, sőt sokszor leszúrni magát a demokratizmust, de azért az ártatlanság tógáját jámbor arccal minden zsenirozás nélkül viselik tovább, sőt van bátorságuk még arra is, hogy e művelet közben Nagyatádi Szabó István és Kossuth Lajos szent nevére hivatkoznak. (Úgy van! a baloldalon.) De nem baj, t. Képviselőház! Minden reakciós mozdulat vagy kísérlet, amely a kormány részéről történik, mint azt ebben a törvényjavaslatban is látjuk, csak olaj a tűzre, a népszabadság és a polgárjog valósításáért hevülök lelki tüzére. Ön, belügyminiszter úr és társai még a józan konzervativizmus útján is kerékkötők, mert önök mindent a párthatalom szemszögéiből néznek. Mi polgári ellenzékiek szentségnek tartjuk a nemzeti múlt hagyományait es erényeit, de tudjuk azt, hogy a XX. században élünk; a haladó idővel haladni akarunk ós biztosítani akarjuk azt is, hogy törvényes, alkotmányos jogainak gyakorlásában szabadon, a hatalomtól függetlenül meggyőződését nyilváníthassa ennek a nemzetnek, ennek a hazának minden állampolgára. Minthogy a hivatkozott 16. § ezzel az igazsággal, ezzel a fellebbezhetetlen erkölcsi tantétellel szemben áll és azt megtagadja, tehát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Fal! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Én először Kun Béla igen t. barátomnak kívánnék egy magyarázatot adni a bizalmiférfiak kérdésében, azután foglalkozni kívánnék indítványommal, amely szerint én az ajánlási rendszert teljesen elvetni kívánom. T. képviselőtársaim a kérdást félreértik, mert nem foglalkoztak az 1886 : XXI. tcikk rendelkezésével, félreértik azt a rendelkezést, amely szerint 50 választó jogosult bizalmiférfiút kijelölni. Tudniillik nem az 50 választó jogosult a bizalmiférfiút kijelölni. A bizalmiférfiút ki kell jelölni az 5. § első pontja értelmében a szavazatszedo-küldöttség mellé a szavazás megkezdése előtt. Ehhez nem szükséges 50 ember. Ez így van az 1886 : XXI. tcikkbeni is. A szavazás megkezdése előtt kijelölik. Ha a választók ezzel a jogukkal nem élnének, abban az esetben kijelöli a szavazatszedő küldöttségi elnök. f Nekem azonban a legutóbbi törvényhatósági választásokon aggályom támadt. Az aggályom magyarázata az volt, hogy a központi választmány által kiküldött egyes szavazóküldöttségi elnökök kijelölték a bizalmiierhakat s azt mondották: párt nincsen, kijelöAi , > ^ yet ' (Felkiáltások a széls&baloldalon: Aha!) így a törvényhatósági választáson én oly módon voltam kénytelen verekedni, hogy bizalmiférfim sem volt. Én tehát egy extremum remedium-nak tettem be ide ezt, hogyha valahol egy olyan elnök volna, akinek beprezentaljak a bizalmiférfit és az nem fogadja el hpgy ott megjelenhessek 50 választó a pártból es . . . (F. Szabó Gém közbeszól.) A képviselő urak nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. (*. Szabó Géza: Ne mondja!) Nem! (F. Szabó Géza: Négy hónap óta! — Malasits Géza: Nem is kell, ott az egész hatami apparátus! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Szükséges, hogy lehetőség legyen arra, hogy ott megjelenjék 50 választó es akkor hiába akar akármit a szavazatszedő küldöttség elnöke, annak az 50 választónak akarata szerint bizalmiférfinak kell jelen lenni. En elismerem, hogy lehet eninél jobb expediens, de miután láttam, hogy ehhez ragaszkodik a t. bizottság, s az 1886 : XXI. te. rendelkezéseit beállítja, s miután tapasztaltam azt, hogy ezt már kijátszották egy törvényhatósági választásnál, végső mentségül állítottam be ezt. Es még egytől féltem. Attó féltem, hogy bizonyos számhoz kötve, írásban kívánják ennek bejelölését, amely írásban való bejelölést én a magam részéről mindig nehézkesebbnek tartok, mmt az ottan való jelenlétet. Ha méltóztatnak e'nnel jobb expedienst találni . . . (Kun Béla: Jó volt a régi rendszer!) A régi rendszer jó volt, de kijátszották, pártot pedig nem, ismernek el a választások során. Ezt könnyű itt a parlamentben megállapítani, de a belügyminiszter úr nem ismeri a pártokat és nem ismerik el a központi választmányok. (Kun Béla:
