Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

256 Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. selő urak. Mert azt mondta a miniszterelnök úr, hogy fokról-fokra kell haladnunk a demokrácia útján, ez a javaslat pedig megtagadja ezt. Mert hol van ennél a paragrafusnál a fokról-fokra való előrehaladási Hiszen valóságos visszafej­lődés ez a régi rendszerrel szemben is. Meg akar­ják nehezíteni azt, hogy a választók szabadon nyilváníthassák akaratukat az ezentúl bekövet­kező törvényhatósági választásoknál. Nem né­zik azt, hogy tömérdek adót fizet már úgy is a városi választópolgárság s hogy állampolgári kötelességét becsülettel teljesíti; nem nézik, hogy magángazdasága megvan tépázva és sok helyen romokbon hever; nem nézik azt, hogy a mezőgazdaságból élőket legutóbb milyen fagy­kár érte, hanem most még a polgári jogok gya­korlásában is akadályozni akarják őket. Elke­seredést, lelki és érzelmi fagykárt is okoznak a választók széles rétegeinek tömegében. Elt Nagyatádi Szabó István, azonban tetszhalott­ságban vannak jelenleg az ő eszméi a t. túloldal gondozásában. Mert a politikai tékozló fiuk nem néznek arra, hogy az örökségből már sokan túladtak, hanem úgy gondolják, maradt belőle még elég, amit a jövőben lehet elherdálni, s a nép, az Istenadta nép pedig ezzel nem törődik, mert megvan a külszín, megvan a sallang. Es ugyan hát, ki törődnék azzal, hogy a nagy­hatalmú kormányférfiak cselekedeteiben és egy-egy benyújtott törvényjavaslatban, mint amilyen díszpéldány az, amelyet jelenleg tár­gyalunk, a belső tartalom nem az, ami a régi kisgazdapártnak a programmja volt, sőt annak az egyenes megtagadása. De ha a bársonyszé­kek árnyékában elhelyezkedők nem is törődnek azzal, hogy mi volt a régi programm, mi ellen­zékiek, igenis, törődünk és a mezőgazdasággal foglalkoznak, tehát Nagyatádi Szabó István eszméi lelki örököseinek nevében tiltakozunk az ellen, hogy a tanyák szabad világában, az égető napsütés mellett, vagy borús ég alatt verejté­kező kisgazdák, az apró fehér tanyaházak la­kói csak akkor szavazhassanak a vérükből való vérre, mint városatya, mint bizottsági tag­jelöltre, ha előzetesen az oda kihívott közjegyző mintha végrendelet készítéséhez menne ki, az aláírásukat hitelesítette. Tiltakozunk az ellen, hogy most azt a szabad jogot, amely megillet minden bel- és külterületi polgárt a törvény­hatósági városban, így akarja lábbal tapodni a kormány és semmivé tenni, pedig ezt akarja. Ne is tagadják a t. belügyminiszter úrék, ez az egész törvényjavaslat bizonyság-a annak, hogy a demokratizmus nem benső lelki erőnek, nem benső lelki érzésnek nyilvánulása a t. túl­oldalon, hanem a mostani kormányrendszerre csak egy kívülről ráaggatott ruhadarab, amely­nek redői közül, zsebeiből, ujjaiból kivillan egy-egy tőr, amellyel készek megsebezni, sőt sokszor leszúrni magát a demokratizmust, de azért az ártatlanság tógáját jámbor arccal minden zsenirozás nélkül viselik tovább, sőt van bátorságuk még arra is, hogy e művelet közben Nagyatádi Szabó István és Kossuth La­jos szent nevére hivatkoznak. (Úgy van! a bal­oldalon.) De nem baj, t. Képviselőház! Minden reak­ciós mozdulat vagy kísérlet, amely a kormány részéről történik, mint azt ebben a törvény­javaslatban is látjuk, csak olaj a tűzre, a nép­szabadság és a polgárjog valósításáért hevülök lelki tüzére. Ön, belügyminiszter úr és társai még a józan konzervativizmus útján is kerék­kötők, mert önök mindent a párthatalom szem­szögéiből néznek. Mi polgári ellenzékiek szent­ségnek tartjuk a nemzeti múlt hagyományait es erényeit, de tudjuk azt, hogy a XX. század­ban élünk; a haladó idővel haladni akarunk ós biztosítani akarjuk azt is, hogy törvényes, alkotmányos jogainak gyakorlásában szaba­don, a hatalomtól függetlenül meggyőződését nyilváníthassa ennek a nemzetnek, ennek a hazának minden állampolgára. Minthogy a hivatkozott 16. § ezzel az igaz­sággal, ezzel a fellebbezhetetlen erkölcsi tan­tétellel szemben áll és azt megtagadja, tehát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Fal! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Én először Kun Béla igen t. barátomnak kívánnék egy magyarázatot adni a bizalmiférfiak kérdésében, azután foglalkozni kívánnék indítványommal, amely szerint én az ajánlási rendszert teljesen elvetni kívánom. T. képviselőtársaim a kérdást félreértik, mert nem foglalkoztak az 1886 : XXI. tcikk rendelke­zésével, félreértik azt a rendelkezést, amely szerint 50 választó jogosult bizalmiférfiút ki­jelölni. Tudniillik nem az 50 választó jogosult a bizalmiférfiút kijelölni. A bizalmiférfiút ki kell jelölni az 5. § első pontja értelmében a sza­vazatszedo-küldöttség mellé a szavazás meg­kezdése előtt. Ehhez nem szükséges 50 ember. Ez így van az 1886 : XXI. tcikkbeni is. A szava­zás megkezdése előtt kijelölik. Ha a választók ezzel a jogukkal nem élnének, abban az eset­ben kijelöli a szavazatszedő küldöttségi elnök. f Nekem azonban a legutóbbi törvényható­sági választásokon aggályom támadt. Az aggályom magyarázata az volt, hogy a központi választmány által kiküldött egyes szavazóküldöttségi elnökök kijelölték a bizalmi­ierhakat s azt mondották: párt nincsen, kijelö­Ai , > ^ yet ' (Felkiáltások a széls&baloldalon: Aha!) így a törvényhatósági választáson én oly módon voltam kénytelen verekedni, hogy bizalmiférfim sem volt. Én tehát egy extre­mum remedium-nak tettem be ide ezt, hogyha valahol egy olyan elnök volna, akinek bepre­zentaljak a bizalmiférfit és az nem fogadja el hpgy ott megjelenhessek 50 választó a párt­ból es . . . (F. Szabó Gém közbeszól.) A képvi­selő urak nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. (*. Szabó Géza: Ne mondja!) Nem! (F. Szabó Géza: Négy hónap óta! — Malasits Géza: Nem is kell, ott az egész hatami apparátus! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Szükséges, hogy lehe­tőség legyen arra, hogy ott megjelenjék 50 vá­lasztó es akkor hiába akar akármit a szavazat­szedő küldöttség elnöke, annak az 50 választó­nak akarata szerint bizalmiférfinak kell jelen lenni. En elismerem, hogy lehet eninél jobb ex­pediens, de miután láttam, hogy ehhez ragasz­kodik a t. bizottság, s az 1886 : XXI. te. rendel­kezéseit beállítja, s miután tapasztaltam azt, hogy ezt már kijátszották egy törvényhatósági választásnál, végső mentségül állítottam be ezt. Es még egytől féltem. Attó féltem, hogy bi­zonyos számhoz kötve, írásban kívánják ennek bejelölését, amely írásban való bejelölést én a magam részéről mindig nehézkesebbnek tartok, mmt az ottan való jelenlétet. Ha méltóztatnak e'nnel jobb expedienst találni . . . (Kun Béla: Jó volt a régi rendszer!) A régi rendszer jó volt, de kijátszották, pártot pedig nem, ismer­nek el a választások során. Ezt könnyű itt a parlamentben megállapítani, de a belügymi­niszter úr nem ismeri a pártokat és nem isme­rik el a központi választmányok. (Kun Béla:

Next

/
Oldalképek
Tartalom