Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 2 az egyes választókerületekben egy napnál to­vább nem tarthat. A választást kis- és nagyköz­ségekben reggel 9 órától délután négy óráig, városokban este nyolc óráig megszakítás nélkül kell megtartani». Ez a megszorító rendelkezés megint csak arra alkalmas, hogy azok, akik kenyérkereset céljából nem az illető községben dolgoznak, csak nehezen, munkabér, vagy időveszteséggel juthassanak ahhoz, hogy jogaikat gyakorolják; ez a rendelkezés a szavazás lehetőségét részükre megnehezíti. Én tehát minden hosszabb indokolás nél­kül — azért is, mert érveimnek egy részét erre vonatkozólag már egy előző szakasznál elmondottam — javaslom, hogy a 15. § helyett a következő új szakasz vétessék fel. (Olvassa): »A választás a kisebb választókerületekben egy napig, a nagyobb választókerületekben két napig tart. A választás egyik napját mun­kaszüneti napra kell kitűzni. A választást reg­gel kilenc órától megszakítás nélkül este 8 óráig kell megtartani. Ezen a határidőn túl szavazatokat elfogadni nem szabad.» Az a négyórás határidő tudniillik, amely a bizottsági szövegezés szerint a 15. §-ban kon­templáltatik, (Petrovácz Gyula: Gsak közsé­gekben!) a községekben igen kevés. Tessék csak arra gondolni, hogy itt vannak Monor, Vecsés és a többi Budapestet övező községek s az e községekben lakó munkásoknak nagy tömege itt benn Budapesten dolgozik a gyá­rakban, délután három, vagy négy óráig egy­folytában. A vonatok ezekbe a községekbe csak idélután négy-öt órakor kezdenek in­dulni és mire ezek a munkások innen haza­érnek, este hét-nyolc óra van, de hat óra előtt senki nem juthat haza. Ha tehát a szavazást négy órakor lezárják, ebben az esetben a munkások csak úgy szavazhatnak, hogy ott­hon kell maradniuk azon a napon és ezáltal egy munkanapot veszítenek el. Nem arról van szó, hogy a munkaadó nem engedi el őket, mert hiszen, mint mondottam már más eset­ben, a munkaadó köteles erre engedélyt adni. Nem az engedélyről van tehát szó:; arról'van szó, hogy egynapi munkának elvesztése annál, aki munkában van, az ilyen nyomorúságos gazdasági viszonyok mellett, igen lényeges budgettétel az ő élettartásában, ezt tehát nem akarja elveszteni. Ha pedig ez így van, ter­mészetes dolog az, hogy inkább csináljunk olyan rendelkezést, hogy bérveszteség ne sújtsa ezeket az embereket. Kérem tehát azt, hogy méltóztassék indítványomat az eredeti szöveggel szemben elfogadni. Elnök: Szólásra következik? IJrbanics Kálmán jegyző: Neubauer Fe­renc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szó­lásra következiki? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs sbnki fel­iratkozva! Elnök: Nincs senki feliratkozva*, tehát kérdem a t. Képviselőházat, kíván-e még va­laki a szakaszhoz szólni? (Rothenstein Mór: Szót kérek!) Rothenstein Mór képviselő úr ki­van szólani. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ez a 15. § azt bizonyítja, hogy azok, akik ezt a törvényjavaslatot szerkesztették, nagy ravasz­sággal szerkesztették, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak . . . (Mozgás, a jobbolda­lon. —- Kuna P. András: "Ravaszsággal, azt monld'jaö Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék az ilyen személyes természetű kijelentésektől '. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 253 tartózkodni. (Kana P. András: Azt hiszi, hogy a szakszervezetben van! — Derültség.) Csen­det kérek. Rothenstein Mór: Lehet, hogy én ezt a sza­kaszt úgy jellemeztem, ahogy ez a parlamen­táris formáknak nem teljesen felel meg, de ez a szakasz mégis azt mutatja, hogy az igen t. beügyminiszter úr itt él azzal, amiről eddig összes elődei intézkedtek, amikor választójogi törvény megalkotásáról volt szó. Mindazon kor­látozások mellett, amelyeket életbe léptetnek, hogy ezzel a joggal a választók korlátlanul ne élhessenek, még egy egészen felesleges és vexáló akadályt létesítenek abból a célból, hogyha már meg is van ez a jog, vele ne ellhes­senek. Mert mit jelent például az, hogy a sza­vazatokat csak délután 4 óráig lehet leadni, akkor, ha munkanapon és nem munkaszünettei járó napon lehet szavazni? Nem tudom, hogy itt a belügyminiszter úr milyen összeállítást eszközölt, hogy megtapasztalja, hogy e tekin­tetben külföldön, más országokban mi az eljá­rás. En úgy tudom, hogy a legtöbb helyen va­sárnap vannak a választások. Ha sem vasárnapon, sem más munkaszü­nettel járó napon nem törtéhnek a választások, hanem munkanapon, ugyebár ez azt jelenti, azt gondolja a kormány is, a miniszter úr is, hogy a nép szélesebb rétegeiben azok, akik nem szer­vezettek, nem öntudatosak, akik a választójo­got nem mint olyan jogot ismerik el, vagy akarják felhasználni, amellyel élni is kell, ezek közül a szavazatok leadása kisebb lesz, nem fogják mindannyian megragadni azt az alkal­mat, hogy ezzel a választói joggal éljenek. De függetlenül ettől, a Bethlen-kormány, önök, a többség, mindig azt mondják, hogy nem helyes, különösen ezekben a nehéz, idők­ben a munka megzavarása, hogy azokat a na­pokat, amelyek a munkának vannak szentelve, ki kell használni, mert amúgy is nehéz a gaz­dasági helyzet, miért még ilyen dolgokkal is meg-nehezíteni. Önök nem gondolnak arra, azt önök talán nem bánják, és nem bánja az igen t. kormány sem, hogy a munkás, amikor ezzel a joggal élni akar, munkanapokon anyagi kárt szenved. Gondoljanak arra, hogy a munkana­pon történő választáskor a munka meg van za­varva, ami természetes is, hiszen egy olyan vá­rosban, ahol nagy gyárak, műhelyek, vállala­tok vannak, amelyekben ezer és ezer munkás dolgozik, nem fognak másról beszélni, mint a választásról, nem lehet tehát azt kívánni, hogy a munka úgy folyjék, ahogyan azt a nemzet vagy a vállalat érdeke megkívánja. Miért kell ezt itt így megcsinálni, miért kell ezeknek a vállalatoknak, üzemeknek, gyáraknak kárt okozni azáltal, hogy munkanapon tartják a választásokat, amikor az emberek nem dolgoz­nak, !bár munkanap van, hiszen természetes, hogy nem dolgoznak. Ha telhát az volna a hely­zet, hogy a munkaadó nem engedi el a munká­sokat a munkából abhol a célból, hogy szavaz­hassanak, még akkor is elveszett ez a nap a munkaadó részére. Sérelmes ezenkívül az is, hogy már dél­után négy órakor lezárni kívánják a szavazást. Ez lehetetlen dolog és éppen ezért, ha már nem bírják magukat elhatározni arra, hogy munka­szüneti napon történjék a szavazás, akkor leg­alább azt fogadják el, hogy a szavazatok elfo­gadásának időpontját tolják ki délután négy óráról este nyolc órára annál is inkább, mert a munkások a háború óta egyfolytában reggeltől délután négy, félőt, sőt öt óráig vannak a mű­helyekben, úgyhogy nem lehet négy óráig meg­jelenniök az urna előtt a nélkül, hogy anyagi kárt ne szenvednének. Azt hiszem ez olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom