Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
242 Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. Feniezy Ignác, Gaál Endre, Gál Jenő, Gálffy Dénes, Gáspárdy Elemér, Görgey István, Görgey József, Gratz Gusztáv, Greskovice József, Griger Miklós, Gschwindt Ernő, Guláesy Dezső, Gyömörey Sándor, Hajós Kálmán, Haller István, Hegedűs Kálmán, Héjj Imre, Héjj as Iván, Hoffer László, Homonnay Tivadar, Horváth Mihály, gróf Hunyady Ferenc, Huszár Mihály, Illés József, Ivády Béla, gróf Jankoviclh-Bésán Endre, Jókai-Ihász, Miklós, Kabók La ; jos, Káger József, Kállay Tibor, Káinoki Bedő Sándor, gróf Károlyi József, gróf Keglevich Gyula, Kenéz Béla, Kiss István, Klein Antal, Kócsán Károly, Kohuth Adorján, Kontra Aladár, Kossalka János, Kozma Jenő, Lakatos Gyula, Lingauer Albin, Lukács György, báró Láng Boldizsár, Maday Gyula, báró Maillot Nánjdor, Malasits Géza, Maróthy László, Marschall Ferenc, Mándy Sámuel, Mátéffy Viktor, Meskó Zoltán, Morvay Zsigmond, Moser Ernő, Mihályffy Vilmos, Nagy Emil, Nádossy Elek, Oberhammer Antal, Örffy Imre, Ötvös Lajos, Patay Tibor, Paupera Ferenc, Peidl Gyula, Pékár Gyula, báró Perényi Zsigmond, Petrovics György, Peyer Károly, Pintér László, Pogány Frigyes, Propper Sándor, Putnoky Móric, Rakovszky Iván, Rassay Károly, Eeisinger Ferenc, Sándor Pál, Schandl Károly, gróf Sigray Antal, Simon András, Simon János, Söpkéz Sándor, Szabó István, Szabó Iván, Szabó Sándor, Szabóky Jenő, Szeder Ferenc^ János, Szepessy Géza, Szilágyi Lajos, Szuhányi Ferenc, Takáts Géza, Temesváry Imre, Temple Rezső, Tobler János, Turi Béla, Tabódy Tibor, Udvardy János, Ugrón Gábor, Usetty Béla, Vargha Gábor, Vasadi Balogh György, Várnai Dániel, Váry Albert, Vértes Vilmos István, Viczián István, Vitéz Győző, (báró Voinits Miklós, Wachtler István, Wolff Károly, gróf Zichy János, Zlinszky István. A Képviselőház engedélyével voltak távol: báró Podmaniczky Endre, Farkas Gyula, Madarassy Gábor. Betegségük miatt voltak távol: Farkasfalvi Farkas Géza, Krúdy Ferenc, Berthóty Károly, Hódossy Gedeon, Patacsi Dénes, Láng János, Weicher Miklós. Elnöki engedéllyel voltak távol: Pozsogár Rezső, Borbély-Maczky Emil, Gubicza Ferenc, Nánássy Andor, Gaál Mihály, Tankovits Jánosi, Kéthly Anna, Urbán Péter, Melczer László, Szinyei-Merse Jenő, Rubinek István, Fitz Arthur. Elnök: Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a névsorolvasáskor igazolatlanul távol volt képviselő urakkal szemben a házszabályok 203. §-a (4.) bekezdésének értelmében fogok eljárni. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. (Csontos Imre: Éljen örffy!) Kérem a képviselő urakat, hogy különösen most, amikor egy fontos törvényjavaslat részletes tárgyalása során igen gyakran kerül szavazásra a sor, méltóztassanak az üléseken pontosan megjelenni s azokon lehetőleg állandóan résztvenni, annál is inkább, mert ilyen nagy horderejű kérdések tárgyalásánál az elnökség is fokozottan kötelezve van a határozatképesség ellenőrzésére. (Helyeslés.) Most pedig áttérünk a napirenden szereplő törvéínyjavaislat (írom. 592, 717) részletes tárgy aíliálsára. Soron van a 12. §. Szólásra következik Rothenstein Mór képviselő úr, aki a múlt ülésen beszédének mai ülésünkre való halasztására kapott engedélyt. Rothenstein Mór képviselő urat illeti a szó! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál véleményem szerint eljutottunk azokhoz a szakaszokhoz, amelyekben jogokról lesz majd szó. Itt végre eljutottunk oda, hogy most már nem korrektivumokról, hanem törvénybeiktatott jogokról van szó, de nem olyan formában, hogy ezeket a jogokat a nép, a választók úgy élvezzék, ahogy az kívánatos volna. Erről persze nem lehet szó. Ez a szakasz is, amelyben a kormány szándéka — mondjuk így — az, hogy jogokat is adjon, úgy kívánja adni a jogokat, hogy abban ne lehessen köszönet a választó részére. Mindjárt az első bekezdés azt mondja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagokat választókerületenként választják, tehát más módon, mint például a fővárosban. Ügy látszik, hogy az igen t. kormány — a belügyminiszter úr is — a vidéket még annyira sem találja érettnek a választójog gyakorlására, mint ahogy a főváros részére már megállapították és mint ahogy a fővárosban ennek a jognak alapján a törvényhatósági bizottság működik, mégpedig úgy, hogy legalább a lehetőségek szerint a közönség érdekét szolgálja. Lehet, hogy az igen t. kormány nem szívesen látja, hogy van egy törvényhatóság, amely nem minden körülmények között az ő hatalma alatt áll, de miután nem akarja mégsem elkövetni azt, hogy indokolatlanul felfüggessze valamely törvényhatóság működését, vagy éppen feloszlassa azt, azzal akarja kimutatni elégedetlenségét a főváros törvényhatósági bizottságának működésével szemben, hogy a vidéken már nem ugyanolyan módon kíván választatni, mint amilyen választási módszer a fővárosnál van. Ennél a szakasznál Farkas István és társai azt javasolják, hogy a 12. § első bekezdésének utolsó sorában a «választó kerületenként» szavak helyett «lajstromonként» szó tétessék, vagyis lajstromonként kívánják választatni a vidéki törvényhatósági bizotsági tagokat. Ügyszólván csak szócserét, stiláris módosítást, ajánlanak Farkas István és társai, mégpedig olyan stiláris módosítást, amely a választás alapját máskép kívánja megszabni, mint ahogyan ez a szakasz javasolja. Ha a fővárosban, de - az ország egyrészében is a képviselőválasztásoknál lajstromonként történik a választás, ha azt tapasztáljuk, hogy a legutóbbi képviselőválasztásoknál is nemcsak hogy megmaradt a lajstrom ott, ahol előzőleg már megvolt, hanem a kormány kibővítette a laistromos kerületek számát, — hiszen minden olyan vidéki városban, amely több képviselőt választja lajstromonkénti választást vezette be a kormány — akkor nem igen lehet megérteni, miért van szükség arra, hogy amikor egy későbbi időben a vidéki városok részére a törvényhatósági választásnál új törvényt kíván alkotni a kormány, visszamenjünk és úgy, mint ezelőtt valamikor volt, kerületi, tehát egyéni választásokat rendezzünk, nem pedig lajstromos választásokat. Ha tudjuk, hogy Magyarországon e tekintetben mi a helyzet, ha tudjuk, hogy az igazságnak leginkább a lajstromos választás felel meg, már csak azért is, mert ezáltal a kisebbség is képviselethez jut, akkor ez megint csak egy érvvel több arra, hogy a lajstromos választási alapot válasszuk. A kormány ott, ahol ismeri már annyira a népet, a nemzetet, hogy milyen a gondolkodása és úgy érzi, hogy az ő hívei, ha ilyenek egyáltalán vannak, ~ kisebbségben vannak, a lajstromos választást kívánja és ezt a módszert tartja jogosnak. Ezt láttuk a fővárosnál is. Itt azért van lajstromos választás, mert az igen t. kormány és a belügyminiszter úr is
