Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-279
218 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. nap már közbeszólás alakjában mondottam, hogv nálunk sem 50.000, sem 200.000 pengőt nem vág senki zsebre. Egy fillért sem vág zsebre. Teljesen altruisztikus alapon megy ez, teljesen idealizmusból. Itt senkinek egyetlen fillér részesedése sem volt, és ameddig mi ott leszünk, nem is lesz. Ellenben tudunk eseteket, amikor urak minden ellenszolgáltatás nélkül évi 200.000 pengő jutalékot vágnak zsebre, ami természetesen a közgazdaság rovására megy és egyik magyarázata annak, hogy a munkásoknak és tisztviselőknek ma olyan rongybéreket fizetnek a vállalatok, mint amilyeneket fizetnek, ami az általános köznyomor fokozódását jelenti és az egész ország gazdasági romlását idézi elő. A szakaszt egyébként eredeti szövegezésben az elmondottak következtében — sajnálom — nem tehetem magamévá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nines senki feljegyezve. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az elhangzott észrevételekre kivánom a magam megjegyzéseit megtenni, ezt megelőzően azonban méltóztassék megengedni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy kijelentsem: amennyiben konstatálni tudjuk, — a gyorsírói jegyzetekért elküldtem, de eddig még nem tudtam azokat kézhez kapni — hogy a bizottságban más határoztatott el, mint a mi a jelenleg benyújtott bizottsági javaslatban van, akkor természetesen annak megfelelően kell ezt kikorrigálnunk. Éppen ezért a vita bezárása előtt kértem szót. De e nélkül is megtörténhetik, hogy az egész szakaszt vissza kell küldenünk a bizottsághoz. Éppen azért a házszabályok 150. §-ának utolsó bekezdése alapján proponálni kívánom, hogy a határozathozatalt ebben a kérdésben az egész vita bezárásáig tartsuk függőben, (Helyeslés a baloldalon.) amíg ez a kérdés ezen az alapon tisztázható lesz. Ha nem volna a kérdés ezen az alapon tisztázható, akkor fogom majd kérni, hogy a szakasz tényleg adassék vissza a bizottságnak. (Helyeslés a baloldalon.) A magam részéről az összeférhetlenségi és kizáró okoknál erkölcsi szempontból és etikai felfogásom szerint is a legszigorúbb, legrigorozusabb állásponton állok, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a közélet tisztaságának megőrzése, fenntartása nagy közérdeket képvisel, s a közérdeknek kell elsősorban e felett a maga ítéletét meghoznia és ellenőrzését gyakorolnia, mert ez határozottan a leghatályosabb és legerélyesebb eszköz azokkal a visszaélésekkel szemben, amelyek ezen a téren talán tapasztalhatók. A mai idők alkalmasak arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk és talán az eddigieknél szigorúbb rendelkezéseket is állítsunk fel és hozzunk be. Már maga az, hogy ebben a törvényjavaslatnál maguknál a vármegyei törvényhatóságoknál és a városi törvényhatóságoknál foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mutatja azt, hogy általánosságban szükség van arra, hogy a kizáró okok kérdésében és az összeférhetlenségi kérdésekben valamilyen formában tiszta helyzetet teremtsünk. Az tagadhatatlan, hogy mindazt kizárni, ami etikai felfogásunk szerint ezen a téren mint visszaélés jelentkezhetik, taxatív felsorolással teljes lehetetlenség. Amint mondottam bevezetőben, a leghatályosabb, a leghatékonyabb eszköz ezekkel szemben magának a közéleti tisztaságnak ébrentartása (Ügy van! a középen.) és ennek éber felügyelete minden olyan eljárással szemben, amely az általános közéleti tisztaság etikájával szembehelyezkedik. Éppen ezért gondoltam, hogy az az eljárás a leghelyesebb, ha itt nem bírói ítélkezésre bízzuk ezeknek a kérdéseknek megoldását, hanem polgárokra bízzuk e kérdések megítélését (Helyeslés a jobboldalon.) Leghelyesebb, ha ez jury kiválasztása révén, amely pártpolitikától mentes s amely kizárólag olyan férfiakat jelöl ki e kérdések elintézésére, akiknek erkölcsi felfogása már maga biztosíték arra, hogy ebben a kérdésben semmi más nem lesz szem előtt tartható, mint az, amit mi köztisztességnek nevezünk, és minden olyan dolog meg fogja kapni a maga ítéletét, amely a köztisztességbe ütközik. Nagyon helyesen állapította meg Östör József igen t. képviselőtársam, hogy neves politikusainknak, gróf Tisza Istvánnak és Szilágyi Dezsőnek is az volt a felfogása ebben a kérdésben, hogy a közélet tisztaságának^ legerősebb védőbástyája maga a közélet hatályos ellenőrzése és magának a köznek az az ellenőrzése, amely kizárólagosan adhatja meg a megnyugvást, hogy olyan őrszemek nézik ezeket a kérdéseket, akik a maguk éles tekintetével egyúttal magukban foglalják a bírálatot és az elítélést is. A magam részéről helyeslem östör József igen t. képviselőtársamnak azt a kezdeményezését, amely a bizottsági javaslattal szemben egy más szöveget proponál, amely közelebb áll az én eredeti törvényjavaslatom szövegéhez, bár itt egy kis szakítás és tágítás történt, ami az élet viszonyainak talán jobban meg is felel. Köszönöm ezt a gondolatot és készséggel hozzá is járulok, de abban a formában, amely kiegészítő, amit az előadó úr volt szíves előterjeszteni, s amely két szóval világosabbá, precizebbé és szigorúba teszi ennek a gondolatnak szövegezését. Készséggel hozzájárulok — és az előadó úr lesz szíves errevonatkozólag indítványt is tenni — Györki igen t. képviselő úr panasza következtében ama kétely eloszlatásához, amely az 1925 : XXVI. te. 10. §-ára történő hivatkozásra vonatkozik, mellőzve azt az intenciót, amely ugyanennek a törvénynek 189. §-ában foglaltatik» Itt Petrovácz igen t. képviselőtársam elgondolása nem egészen helyes, mert a választójogi törvénynél nem visszaható hatálylyal állíttattak be azok a ? kizáró okok, amelyek a rágalmazásra és izgatásra vonatkoztak. A gondolat tisztázása végett ott is be van iktatva, hogy a 189. §-ban nem visszamenő hatályú ez az intézkedés, hanem ez csak a törvény életbeléptetésével lép hatályba. Ugyanilyen intézkedést kívánok felvenni itt is. Itt négyéves spácium van, hiszen most 1929-et írunk, a választás pedig 1925-ben volt. Ez a törvény tehát visszaható erővel nem bír, hanem csak ennek a törvénynek életbeléptetésével lesz kizáró okká az ezen idő után elkövetett izgatás és rágalmazás. Propper Sándor t. képviselőtársam felhozta azt a kifogását az 1925 : XXVI. te. 10. §-ával kapcsolatban, hogy a kizáró okok örökké tartó kizárást jelentenek. Maga a hivatkozott törvényhely is differenciál, amennyiben végleges kizáró okokat és időhöz kötött kizáró okokat állapít meg, tehát nem az összes kizáró okok véglegesek, hanem vannak olyanok is, amelyek időhöz kötöttek. Meghatározott vétségeknél például 10 év, bűntetteknél pedig 15 év az elévülési idő. így az összes bűncselekmények között különbség tétetik ebből a szempontból. Természetesen, ha valaki elveszti a magyar állampolgárságát, arra vonatkozólag a törvény intézkedése ha-