Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-279

208 Az országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. Kérem, t. Ház, én nem a képviselő úr felszólalása alapján, hanem elnöki kötelességemhez képest azon a címen, mert a magam megállapítása szerint sincsenek a képviselő urak ötvenen jelen, elrendelem a határozatképesség megállapítását, azonban előbb az ülést Öt perere fel fogom függeszteni, s azután fogok intézkedni a képviselő urak megolvasása tekintetében. Az ülést tehát öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom és elrendelem a jelenlevő képviselő urak megolyasását. t Kérem a jegyző urat, méltóztassék megszámlálni a képviselő urakat. Urbanics Kálmán jegyző (megszámlálja a képviselőket): 44! Elnök: T. Képviselőház! A Ház nem határozatképes, ezért elrendelem a képviselő urak névsorának felolvasását. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a névsort felolvasni. (Helyeslés.) Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a képviselők névsorát). Elnök: T. Képviselőház! Miután több mint 50 képviselő úr van jelen, a Ház határozatképes. A házszabályok 203. § 1. bekezdése értelmében bejelentem a t. Háznak, hogy az imént történt névsorolvasás alkalmával távol volt képviselő urak névjegyzékét a legközelebbi ülésen a t. Háznak be fogom mutatni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Miután most már a Ház határozatképes, semmiféle akadálya nincs a tekintetben, hogy határozzunk Simon András képviselő úrnak a tegnapi ülésen beadott azon indítványa felett, hopy a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi hat órában állapíttassék meg. Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni? (Igen! Nem!) A Ház az indítványt elfogadta. A most hozott határozat értelmében a Ház tanácskozásait délelőtt 10 órától délután 4 óráig tartja. Most pedig áttérünk a napirendre, amely szerint a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 592, 717) részlletes tárgyalásának folytatása következik. Soron van a 8. §. (Pakots József: A házszabályokhoz, kérek szót!) Mi a képviselő úr kívánsága? (Pakots József: A házszabályokhoz kérek szót, a házszabályok 143. §-ánalk c) pontja alapján!) A képviselő úrnak a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján megadom a szót és a képviselő úr a következő ülés napirendjének megállapítása után felszólalhat. (Derültség. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a házszabály!) Következik a 8. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 8. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó: T. Ház! A 8. §-hoz egy kis stiláris módosítást vagyok bátor előterjeszteni. Az eredeti szövegezés szerint a törvényhatósági városokra és a vármegyei törvényhatóságokra vonatkozólag az összeférhetlenség külön lett volna szabályozandó, miután azonban most már a bizottsági szöveg egységessé tette az összeférhetlenségnek a törvényhatósági városokra és a vármegyei törvényhatóságokra vonatkozó szabályozását, ennélfogva a szakasz első sorában a «Vármegyében» szó csak tévedésből maradt a szövegben, tisztelettel kérem, méltóztassék annak törlését elrendelni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Östör József! Östör József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat 8. %-a, az összeférhetlenség kérdését szabályozza. Ennek szabályozása ebben a törvényjavaslatban különösen azért is érdekes, mert az Összeférhetlenségi kérdés a törvényhatóságokban eddig szabályozva egyáltalában nem volt. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Eltekintve az 1924. évben életrehívott fővárosi törvényhatósági törvénytől, sem az 1872-iki, sem az 1886-iki törvényhatósági törvények az Összeférhetlenséget részletesen nem szabályozták. Az 1886 : XXI. te. 50. §-a foglalkozik ugyan azzal, hogy a tárgyalásokban kik nem vehetnek részt, nem foglalkozik azonban azzal, hogy micsoda esetek és körülmények között állhat be egyáltalában az összeférhetlenségi helyzet az illető törvényhatósági bizottsági tagra oly értelemben, hogy annak bizottsági tagsága teljesen megszűnjék. (Állandó zaj.) Ennek folytán ez a szakasz és ennek á kérdésnek szabályozása különösen fontos és különösen érdekes, mert hiszen a székesfővárost kivéve, ahol azonban szintén csak 1924-ben nyert szabályozást ez a kérdés, az összeférhetlenségi kérdés eddig ilyen értelemben szabályozva egyáltalában nem volt. Az a kérdés most már, hogy a 8. §-nak az összeférhetlenségre vonatkozó javaslata helyes-e, vagy nem. Idevonatkozólag- a t. Ház- • nak mindenekelőtt figyelmébe kell ajánlanom azt, hogy az eredeti törvénytervezet nem úgy szólt, mint ahogyan a jelenlegi szöveg, nem úgy szólt, mint ahogyan a törvényjavaslat most bizottsági letárgyalása után előttünk fekszik és különösen nem úgy szólt a 8. $-nak a) pontja, amelyre vonatkozólag éppen énnekem egy módosításom van, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hanem úgy szolt, hogy «összeférhetlenségi helyzetbe kerül az a törvényhatósági bizottsági tag, aki a törvényhatóság közegeinél, vállalatainál, akár a maga, akár más nevében olymódon jár el, hogy ez közérdekbe ütközik». A törvényjavaslatnak ezt a meghatározását, hogy «közérdekbe ütközik», a bizottsági tárgyalás alkalmával helytelennek tartottuk. Helytelennek tartottuk pedig azért, mert a közérdeknek meghatározása gyakran valami olyan szubjektív dolog, hogy ëzt a minősítést igazán nem lehetett egy törvényhatósági bizottsági tagságtól való megfosztás jogalapjául felvenni. Teszem azt, eljárhatott volna a polgármesternél vagy az alispánnál, vagy valamelyik vállalatnál az a bizottsági tag és azt mondhatta volna: Kérem, én azt kívánom, hogy az a villamosvilágítási üzem... (Állandó zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. A szónokot nem lehet hallani a folytonos és állandó zaj miatt. Kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Jánossy Gábor: Igazolások folynak!) Östör József: Azt lehetett volna mondania az illető törvényhatósági tisztviselőnek, hogy közérdek az, hogy azt a villamosvilágítási vállatot, vagy egyéb t vállalatot ez és az kapja, nem pedig amaz. És minthogy az, aki eljárt, más állásponton volt, azon a címen, hogy nem a közérdeket képviselte, mert nem a közérdek nevében járt el, összeférhetlenségi esetet lehetett volna statuálni. A bizottság tehát e helyett