Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

192 Az országgyűlés képviselőházának miniszter : Tudtommal a fővárosnál is hat év !) Igen, a közeégi választásnál. Lesz nekem egy módosító indítványom, hogy még a vármegyéknél is szállítsuk lejiebb ezt az időt. Itt is kétévi helybenlakás teljesen elégséges volna, úgy látszik azonban, a miniszter úr a hatévi helybenlakást akarja fenntartani. Már két esztendő óta folyton beszélnek róla és dobálódznak és zsonglőrködnek a számokkal, hogy Budapest közönsége az új törvény alapján hány bizottsági tagot fog választani. A jólértesültek már megállapodnak abban, hogy 100, esetleg 120 — ez volna a maximum — választott törvényhatósági bizottsági tag lehet. Igen t. miniszter úr, én ezt a tervezetet nagyon aggályosnak tartom. Tudom, hogy vannak várospolitikai tényezők, akik a miniszter urat ilyen irányban sugal mázzák, de méltóztassék elhinni, lehetetlen, hogy egy ilyen hatalmas nagy város érdekeit úgy lehessen képviselni és annak színképét úgy lehessen sűríteni és visszaadni a törvényhatósági bizottságban, hogy így leszállítják a választott törvényhatósági bizottsági tagok számát. Ezt nem politikai szempontból mondom. Itt vannak azok a nagy kerületek, amelyek lakosságának teljes képviseletét biztosítani kell a törvényhatósági bizottságban. Ennyire leszállítva a választott törvényhatósági bizottsági tagok számát, ez nem érhető el, az a munka tehát, amelyet ott majd végeznek, nem lesz teljes munkaképpen ezért én azt szeretném, ha a miniszter úr e tekintetben más álláspontra jutna. Arról is van szó, hogy a kerületi beosztás megváltozik. Erről nem kívánok beszélni. Esetleg lehet az a felfogásom, hogy a közigazgatási kerületenkint való választás talán jobban is megfelel, de mégis felvetem a kérdést esak azért, mert mi, akik érdekeltek vagyunk, s akik mint törvényhatósági bizottsági tagok is képviseljük a főváros közönségének érdekeit, szeretnők tudni, mi va a e hírek mögött, mi az igazság. A főváros közönsége tudni szeretné, hogyan gondolkodik róla a belügyminiszter úr leendő törvényjavaslatában. Végül pedig megnyugvást kívánunk abban a tekintetben, hogy ebben az esztendőben csakugyan meglesznek a választások. Ez már kötelező is a miniszter úrra, sokszor hangoztatott Ígéreteit be kell váltania. Vannak előttem lapközlemények, amelyek szerint a miniszter egymásután sorozatosan megígérte, hogy ebben az esztendőben meglesznek a választások. Itt van egy ilyen kategorikus kijelentése (olvassa) : «Annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy ebben az évben feltétlenül választás lesz Budapesten.» Ez a törvényhatósági választásokra vonatkozik. Ez egy fővárosi lapban jelent meg, amely a miniszter urat támogató egyik pártcsoportnak orgánuma, és így egészen hitelesnek kell ezt elfogadnom. De a tegnapi nap folyamán is megjelent egy ujságközlemény, amely szintén azt közölte, hogy a miniszter úr meg akarja tartani a törvényhatósági választásokat. Tisztelettel kérem, nyugtassa meg a parlament nyilvánossága előtt is a közvéleményt, hogy a főváros közönsége nem fog újra abba a helyzetbe kerülni, hogy újabb mandátummeghosszabbítás révén törvénysértéssel és az autonómia félretételével fogják tovább kormányozni a fővárost, hanem alkalmat fognak neki adni arra, hogy az új fővárosi törvény alapján még ebben az esztendőben megmondhassa véleményét a főváros politK kajáról. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.J Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni ! j Scitovszky Béla belügyminiszter : Igen i. Ház ! Minthogy a t. képviselő úr interpellációjával azonos tartalmú interpelláció is jegyez)etett be Szilágyi Lajos képviselő úr részéről, ké278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. rem a Ház szíves engedélyét, hogy a két interpellációra együttesen adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Iff

en !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Sándor Pál képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció az összkormányhoz. 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a cement- és mészkartell ármegállapításai következtében a cement és mész ára a békebeli árakkal szemben mintegy 100%kal emelkedett? 2. Mit hajlandó tenni a kormány a cement és mész árának haladéktalan olcsóbbítása céljaira a végett, hogy ezen építőanyagok drágasága ne akadályozza a 30 évi ideiglenes házadómentességgel támogatni kívánt építkezési tevékenységet 1 3. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a jutakartell ármegállapításai következtében e cikkek ára a békebeli árakkal szemben jelentékenyen emelkedett? 4. Mit hajlandó tenni a kormány a jutaárúk olcsóbbítása érdekében ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál : T. Képviselőház ! Az előrehaladott idő ellenére is kérnem kell a t. Házat, hogy ajándékozzon meg kegyével és hosszabbítsa meg interpellációs időmet 15 perccel. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot Sándor Pál : Mindamellett, hogy kegyesek voltak interpellációs időmet meghosszabbítani, mégis félnem kell attól, hogy a házszabályok guillotine-ja éppen a legérdekesebb adatgyűjteményt fogja félbeszakítani, ennélfogva méltóztassanak megengedni, hogy technikailag úgy osszam be a dolgot, hogy először az adatokat adjam elő és azokhoz fűzzem megjegyzéseimet. (Helyeslés.) Ha ez talán kezdetben szárazabb téma lesz is, méltóztassanak ezt nekem elnézni, mivel a múltkor éppen az esett meg velem, hogy a legérdekesebb adatokat kellett elhagynom. Elsősorban a cementkartellről akarok beszélni, amely szintén internacionális kartell és amelyben csak egy ország nincsen képviselve és ez Lengyelország. Egy internacionális kartell és mindamellett, hogy fenáíl, vannak bizonyos konnexiók, vannak bizonyos bevitelek és kivitelek. A megállapodás közöttük az, hogy egyik ország sem megy a másiknak vadászterületére ; mert, sajnos, ezt másnak mint vadászterületnek nem lehet nevezni. Egységes, be van kerítve és csakis azok veszik annak hasznát, akik abban résztvesznek. (Jánossy Gábor: És a vadak ?) Ennek a cementkartellnek az élén természetesen ismét csak a Mák, a Magyar Általános Kőszénbánya Készvénytársaság áll, amelynek békében abszolúte nem volt egyetlen cementgyára sem, amely később olcsóbban kellett, hogy adja a cementet, de amely ma vezetőpozícióba jutván, most a legdrágábban adja a cementet. Hogy fogalma legyen a t. Képviselőháznak arról, hogy milyen lehetetlen állapotok vannak nálunk, elég utalnom arra, hogy egy vágón cementre 150 aranykorona — nem pengő, hanem 150 aranykorona — a vám. Mészre, erre a leg'szükségeltebb cikkre 100 aranykorona a vám. Méltóztassanak elképzelni, hogy ennél a primitív eszköznél, amelyre mindenkinek szüksége van, a vám ilyen magasan van tartva, ami már magában véve is bűn és ami természetesen nem róható