Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

192 Az országgyűlés képviselőházának miniszter : Tudtommal a fővárosnál is hat év !) Igen, a közeégi választásnál. Lesz nekem egy módosító indítványom, hogy még a vármegyék­nél is szállítsuk lejiebb ezt az időt. Itt is kétévi helybenlakás teljesen elégséges volna, úgy látszik azonban, a miniszter úr a hatévi helybenlakást akarja fenntartani. Már két esztendő óta folyton beszélnek róla és dobálódznak és zsonglőrködnek a számokkal, hogy Budapest közönsége az új törvény alapján hány bizottsági tagot fog választani. A jólérte­sültek már megállapodnak abban, hogy 100, eset­leg 120 — ez volna a maximum — választott tör­vényhatósági bizottsági tag lehet. Igen t. minisz­ter úr, én ezt a tervezetet nagyon aggályosnak tartom. Tudom, hogy vannak várospolitikai ténye­zők, akik a miniszter urat ilyen irányban sugal mázzák, de méltóztassék elhinni, lehetetlen, hogy egy ilyen hatalmas nagy város érdekeit úgy le­hessen képviselni és annak színképét úgy lehes­sen sűríteni és visszaadni a törvényhatósági bi­zottságban, hogy így leszállítják a választott tör­vényhatósági bizottsági tagok számát. Ezt nem politikai szempontból mondom. Itt vannak azok a nagy kerületek, amelyek lakosságának teljes képviseletét biztosítani kell a törvényhatósági bizottságban. Ennyire leszállítva a választott tör­vényhatósági bizottsági tagok számát, ez nem ér­hető el, az a munka tehát, amelyet ott majd végeznek, nem lesz teljes munkaképpen ezért én azt szeretném, ha a miniszter úr e tekintetben más álláspontra jutna. Arról is van szó, hogy a kerületi beosztás megváltozik. Erről nem kívánok beszélni. Eset­leg lehet az a felfogásom, hogy a közigazgatási kerületenkint való választás talán jobban is meg­felel, de mégis felvetem a kérdést esak azért, mert mi, akik érdekeltek vagyunk, s akik mint törvényhatósági bizottsági tagok is képviseljük a főváros közönségének érdekeit, szeretnők tudni, mi va a e hírek mögött, mi az igazság. A főváros közönsége tudni szeretné, hogyan gondolkodik róla a belügyminiszter úr leendő törvényjavas­latában. Végül pedig megnyugvást kívánunk abban a tekintetben, hogy ebben az esztendőben csakugyan meglesznek a választások. Ez már kötelező is a miniszter úrra, sokszor hangoztatott Ígéreteit be kell váltania. Vannak előttem lapközlemények, amelyek szerint a miniszter egymásután soroza­tosan megígérte, hogy ebben az esztendőben meg­lesznek a választások. Itt van egy ilyen katego­rikus kijelentése (olvassa) : «Annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy ebben az évben feltétlenül választás lesz Budapesten.» Ez a törvényhatósági választásokra vonatkozik. Ez egy fővárosi lapban jelent meg, amely a miniszter urat támogató egyik pártcsoportnak orgánuma, és így egészen hitelesnek kell ezt elfogadnom. De a tegnapi nap folyamán is megjelent egy ujságközlemény, amely szintén azt közölte, hogy a miniszter úr meg akarja tartani a törvényhatósági választásokat. Tisztelettel kérem, nyugtassa meg a parlament nyilvánossága előtt is a közvéleményt, hogy a főváros közönsége nem fog újra abba a helyzetbe kerülni, hogy újabb mandátummeghosszabbítás révén törvénysértéssel és az autonómia félretéte­lével fogják tovább kormányozni a fővárost, ha­nem alkalmat fognak neki adni arra, hogy az új fővárosi törvény alapján még ebben az esztendő­ben megmondhassa véleményét a főváros politK kajáról. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.J Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni ! j Scitovszky Béla belügyminiszter : Igen i. Ház ! Minthogy a t. képviselő úr interpelláció­jával azonos tartalmú interpelláció is jegyez)e­tett be Szilágyi Lajos képviselő úr részéről, ké­278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. rem a Ház szíves engedélyét, hogy a két inter­pellációra együttesen adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Iff en !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Sándor Pál képviselő úr inter­pellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét fel­olvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció az összkormányhoz. 1. Van-e tudomása a kor­mánynak arról, hogy a cement- és mészkartell ármegállapításai következtében a cement és mész ára a békebeli árakkal szemben mintegy 100%­kal emelkedett? 2. Mit hajlandó tenni a kormány a cement és mész árának haladéktalan olcsóbbítása céljaira a végett, hogy ezen építőanyagok drágasága ne akadályozza a 30 évi ideiglenes házadómentes­séggel támogatni kívánt építkezési tevékenységet 1 3. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a jutakartell ármegállapításai következtében e cikkek ára a békebeli árakkal szemben jelentéke­nyen emelkedett? 4. Mit hajlandó tenni a kormány a jutaárúk olcsóbbítása érdekében ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál : T. Képviselőház ! Az előrehala­dott idő ellenére is kérnem kell a t. Házat, hogy ajándékozzon meg kegyével és hosszabbítsa meg interpellációs időmet 15 perccel. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot Sándor Pál : Mindamellett, hogy kegyesek vol­tak interpellációs időmet meghosszabbítani, mégis félnem kell attól, hogy a házszabályok guillotine-ja éppen a legérdekesebb adatgyűjteményt fogja félbe­szakítani, ennélfogva méltóztassanak megengedni, hogy technikailag úgy osszam be a dolgot, hogy először az adatokat adjam elő és azokhoz fűzzem megjegyzéseimet. (Helyeslés.) Ha ez talán kezdet­ben szárazabb téma lesz is, méltóztassanak ezt nekem elnézni, mivel a múltkor éppen az esett meg velem, hogy a legérdekesebb adatokat kellett elhagynom. Elsősorban a cementkartellről akarok beszélni, amely szintén internacionális kartell és amelyben csak egy ország nincsen képviselve és ez Lengyel­ország. Egy internacionális kartell és mindamel­lett, hogy fenáíl, vannak bizonyos konnexiók, van­nak bizonyos bevitelek és kivitelek. A megállapodás közöttük az, hogy egyik ország sem megy a másiknak vadászterületére ; mert, sajnos, ezt másnak mint vadászterületnek nem lehet nevezni. Egységes, be van kerítve és csakis azok veszik annak hasznát, akik abban résztvesznek. (Jánossy Gábor: És a vadak ?) Ennek a cementkartellnek az élén természetesen ismét csak a Mák, a Magyar Általános Kőszénbánya Készvénytársaság áll, amelynek békében abszolúte nem volt egyetlen cementgyára sem, amely később olcsóbban kellett, hogy adja a cementet, de amely ma vezetőpozícióba jutván, most a legdrágábban adja a cementet. Hogy fogalma legyen a t. Képviselőháznak arról, hogy milyen lehetetlen állapotok vannak nálunk, elég utalnom arra, hogy egy vágón ce­mentre 150 aranykorona — nem pengő, hanem 150 aranykorona — a vám. Mészre, erre a leg­'szükségeltebb cikkre 100 aranykorona a vám. Méltóztassanak elképzelni, hogy ennél a primitív eszköznél, amelyre mindenkinek szüksége van, a vám ilyen magasan van tartva, ami már magá­ban véve is bűn és ami természetesen nem róható

Next

/
Oldalképek
Tartalom