Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

184 Az országgyűlés képviselőházának viselő úr 1928. évi július hó 4-én interpellációt intézett hozzám a m. kir. Államvasutak nyugdíjasai, özvegyei és árvái anyagi helyzetének javítása érdekében, amelyre válaszomat van szerencsém megadni. Arra, hogy a m. kir. Államvasutak nyugdíjasainak helyzete régi jogaik figyelembevételével javíttassák, sajnos, ez idő szerint nincs meg a lehetőség, mert a nyug-ellátási intézetek bevételei megközelítőleg sem fedezik a mostani nyugellátási terheket. Ezeket a terheket most az Államvasutak üzleti számlája tartozik viselni és tájékozásul csak egyetlenegy adatot vagyok bátor felemlíteni és ez az, hogy 60,858.479 P 53 f-t tesz ki az az összeg, amelyet az Államvasút a nyugellátási terhek címén az 1927/28. számadási évben folyósított, ebből az Összegből 2,053.071 P 61 fillért a nyugellátási intézetek viseltek, míg 58,805.407 P 92 fillért a m. kir. Államvasút intézett. Ami azt a kérdést illeti, hogy a m. kir. államvasúti nyugdíjasokra nézve magánjogi igényeik keresése szempontjából állíttassák vissza a régi állapot, megjegyzem, hogy a t. Háznak 1927. évi május hó 4-én tartott ülésében ugyancsak Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjára adott válaszomban., erre nézve már nyilatkoztam. Az interpellációnak arra a további részére, hogy a m. kir. államvasúti alkalmazottak nyugdíjintézetének^ zárószámadásai közzétetessenek, tájékozás végett közlöm, hoey elrendeltem a nyugellátási intézetek kezelési eredményeinek napilapok útján is szélesebb körben leendő ismertetését. Ami pedig az interpelláló képviselő úrnak azt a további kérdését illeti, hogy a m. kir. államvasúti alkalmazottak nyugdíjintézetének alapszabályai és autonómiája egész terjedelmében visszaálíttassék, azt az álláspontomat nyilvánítom, hogy nem látom ennek a kívánságnak a tulajdonképpeni alapját, mert ez az autonómia annak ellenére, hogy a nyngdíjterheket legnagyobbrészt az államvasutak viselik, amint azt éppen az imént kifejteni alkalmam volt, ma is fennáll s a múlthoz képest nemhogy kisebb terjedelembe szoríttatott volna, hanem a nyugellátási igényeknek a polgári bíróság: hatásköréből az intézet autonómiájába való utalásával még bővült is. A teljesség kedvéért meg kell állapítanom, hogy Hegymegi Kiss Pál képviselő úr, 1927. évi március hó 20-án a lényeg tekintetében teljesen azonos interpellációt intézett hozzám, amelyre adott írásbeli válaszom a t. Ház 1927. évi május hó 4-én tartott ülésén felolvastatott, illetve azt a t. Ház tudomásul vette. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy ezt a válaszomat Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjára tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1929. évi április hó 8-ánL Herrmann m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A nyugdíjas vasutasok ügyében intéztem interpellációt a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és pedig egyfelől azért, hogy a nyugdíjas vasutasok nyugdíjintézetének autonómiája állítassék vissza, zárszámadásai hivatalosan tétessenek közzé, másfelől, hogy a nyugdíjas vasutassággal szemben elkövetett méltánytalan elbánást a miniszter úr helyesbítse és végül, hogy a vasutasok magánjogi kereseteinek a rendes bíróságoktól történt elvonását, illetőleg e célra eltérő fórumok beállítását szűntesse be. 278. ülése 1929 április 17-én, szerdán. A kereskedelemügyi miniszter úr válaszát sajnálattal nem vehetem tudomásul. A kereskedelemügyi miniszter úr csodálkozik azon, hogy én ezelőtt két esztendővel ezt a kérdést már a Ház elé hoztam, s most ismét a Ház elé hozom; ő két esztendő múlva sem tud nekem más választ adni ebben a kérdésben, mint amelyet két esztendővel ezelőtt adott. Nekem törvényes jogom volt ezt a kérdést a Ház elé hozni, elő fogom hozni még többször is és nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr két^ esztendő óta sem tud ebben a kérdésben más, kielégítőbb megoldást nyújtani, pedig ez a kérdés teljesen jogos követelése a yasutasságnak. Ha a miniszter úr a helyzet mélyére nézne, mindenesetre tudna valamelyes enyhítést biztosítani. A csodálkozást tehát a magam részéről visszautalom a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Ami azt a kérdést illeti, hogy a miniszter úr a hírlapokban népszerűsíti a nyugdíjintézet elszámolásait, ebben a tekintetben utalok arra, hogy a miniszter úr felelős azért s a miniszter úrnak kötelezettsége az, hogy a nyugdíjintézet számadásai az érdekelteknek hivatalos formában tudomására hozassanak, s ne a hirlapok tetszésétől tegyék függővé, hogy azok mennyit közölnek ezekből. A nyugdíjas vasutasságnak itt, igenis, jogos kívánságai vannak. Tudni akarják, hogy vagyonukat, amely a nyugdíjjárulékokból állott elő, hogyan kezelik, hogyan számolják el és mire fordítják. A másik kérdés az, hogy miután a kereskedelemügyi minisztérium látta, hogy a magyar királyi Kúria a vasutas perekben a vasutasoknak megadj ci cLZ igazságot, ennélfogva — ez Magyarországon az egyedüli helyzet r — egy külön saját maga által kezelhető bíróságot létesített, amely végső fokon elbírálja ezeket a kérdéseket. Tehát ott, ahol az államkincstár az alperes, egyszersmind az államtitkárba bíró is ezekben a kérdésekben. (Üfiy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez helytelen és méltánytalan jogállapot, amely nem maradhat fenn és ebben a tekintetben a kereskedelemügyi miniszter úrnak a helyzeten változtatnia kell. Az is súlyos kifogásuk a vasutasoknak, hogy annak ellenére, hogy ők hét százalék, sőt ennél magasabb nyugdíjjárulékot fizettek évtizedeken keresztül, nyugdíjuk kiszolgáltatásánál horribilis és aránytalan leszállítások történtek, sőt különbséget tesznek a fiatalabb és a régebbi vasutasok között is — mint méltóztatnak tudni — az 1925. év elhatárolásával. Azok, akik most mennek nyugdíjba, sokkal magasabb nyugdíjat kapnak, mint azok, akik az állami és egyéb tisztviselőkkel szemben is magasabb járulékokat fizettek be a nyugdíjpénztárba. Ez utóbbiak ma aránytalanul csekélyebb járulékokat kapnak. Ezeket a kérdéseket a miniszter úrnak feltétlenül meg kell oldania, mert ezek a kérdések a mostani helyzetben egyáltalán nem maradhatnak. Minthogy a válasz semmitérő, egyáltalán még csak azt sem látom, hogy melegebb érdeklődéssel viseltetnének ez iránt a nagy kérdés iránt, az interpellációra adott választ nem veszem tudomásul. A magam részéről csak azt jelzem, hogy meg fogom ismételni interpellációmat, (Rassay Károly: Az utódjához!) mert remélem azt, hogy ez a kérdés végre mégis a rendes keretek között az igazságnak megfelelően nyer elintézést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal.