Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-278

Az- országgyűlés képviselőházának 2 zott az autonómiából, a nő az, aki ezen a területen ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna:... már a társadalmi munkában megmutatta, hogy mit tud alkotni e most meg akarja mutatni felelős helyen, hogy ugyanezt folytatni s befejezni tudja. Aki pedig ezzel a munkássággal a társadalmi munka területéről vissza akarja szorítani a nőt, az egészen egyszerűen fogalomzavarban van a szociálpolitika fogalma és lényege felölj mert összecseréli a szociálpolitikát a karitásszal, összecseréli a szociálpolitikát a jótékonysági munkával. Ha a társadalmi munka tud is szociálpolitikai téren iniciálni, \ha tud iß alkotni, de felelőtlenül és hatástalanul, holott neki felelősségteljesen és eredményesen kell ezeket a munkákat elvégeznie. Nem kell ismeternemi, elmondották előttem olyanok, akik tőlem vílágnézletileg igen messze állanak, hogy mit kell az autonómiában a nőnek elvégeznie: a Diac, a bölcsőde, az iskola, a gyermekkert olyan kérdések, amelyek nem politikai kérdések, amelyekhez odahaza ő már megszerezte azt a gyakorlati tapasztalatot, (Östör József: Ez a legfontosabb!) amelyet azután az autonómiában megfelelően érvényesíteni^ tud. Aki az autonómiában a nőt erről a területről ki akarja szorítani, az nem tesz egyebet, mint igazolja, kihangsúlyozza azt a régi magyar közéleti álláspontot, hogy a jogászok azok, akik mindenhez értenek, hogy a jogi végzettség az, ami mindenre alkalmas, a gyakorlati munkást ellenben a közéleti munkában, való érvényesüléstől elüti és azt mondja, hogy elegendő erre a jogász., aki azt elvégzi. (Zaj.) En nem akarom azt mondani, hogy a jogász csak a maga jogászi munkája területén tud gyakorlati munkát végezni, ezt nem,állítom; viszont azonban a jogászok se állítsák azt, hogy mások sem tudnak a jogászi munka területétől eltérő helyen munkát végezni. A családi tűzhelyről már nemsokára teljesen lehetetlen lesz ebből a szemszögből, erről az oldalról valamit beszélni, hiszen & legtöbb nő hajlamain és akaratán kívül száműzve van _a családi munka területéről, a családi életből, akaratán és hajlamain kívül — ezt ismétlem — és azonkívül a családnak a funkciói egyre kisebbednek, egyre kevesebbé válnak, és^ azt a családi munkát, amelyet a nő azélőtt évszázadokig és évezredekig a családon belül el tudott végezni, most, amikor kényszerűségből megnyílt számára az egész közélet területe, ott kell neki folytatnia; ott kell folytatnia azt a családvédő, embermentő munkát, amelyet eddig a családon belül végezett. De ha az a nő is, aki bent van a családban, akinek olyan a helyzete és szerencséje, hogy egy jól védett otthonban tudott elhelyezkedni, bekapcsolódik a közéleti munkába, egyáltalában nem vonja el Őt az autonómia munkája jobban a családi munkától, mint a társadalmi munka, amelyre a belügyminiszter úr őt szorítani akarja. A közélet durvaságairól pedig már megmondottam, hogy éppen a közéleti munkával akarjuk megóvni a nőket a magánélet durvaságaival szemben és a közéleti munkával akarjuk megteremteni azokat az életfeltételeket, amelyekkel őket a magánélet durvaságai ellen védeni, megvédelmezni tudjuk. Azt hiszem, hogy az előadó úrnak nem nagyon szerencsés védekezése volt az, amikor azzal érvelt, hogy amúgy sem választják meg őket, felesleges tehát az ő számukra a passzív választójog. (Zaj.) Szerintem ez egy fejeteteî. ülése 1Ö2Ö április 17-én, szerdán, 173 jére állított okoskodás, hiszen a passzív választójog nemcsak annak jár, akit tényleg meg fognak választani, mert ilyenformán a mi körülményeink között egy reakciós^ kormány esetleg azt is megteheti, hogy az egész ellenzéket kizárja a választhatóságból, mert egy reakciós kormány alatt ellenzéki képviselőt úgy sem lehet megválasztani, s így felesleges és haszontalan dolog, hogy nekik nasszív választójogot adjanak. Magam is elismerem azt, hogy nem valami nagy tömege lesz a nőknek az; amely egy esetleg megadott passzív választójog alapján bekerül ezekbe a testületekbe. En ismerem annyira a magyar vidéket, hogy tudom, hogy nem olyan nagyon rajonganak azért, hogy a nő a közéleti munkába így belekerüljön. De ha nincs meg ez a veszedelem, akkor miért kell ellene védekezni? Ha nincs meg annak a veszedelme, hogy nagyobb tömegben, talán majorizálásra is bejutnak a nők ezekbe a testületekbe, akkor ez egy szélmalomharc csupán, amelyre — nem tehetek egyebet — csak ezt kell^ mondanom, hogy egy presztízskérdése a kormánynak, hogy most, mivel már benyújtotta, akár akarja, akár nem, áll mellette meggyőződés és érvek nélkül, a nélkül^ hogy maga is meg lenne ennek szükségességéről győződve. De betetőzi mindezt a felső iskolát végzett nőknek passzív r választói jogosultsága. Ez nemcsak a munkásasszonyokat, nemcsak az én pártomnak, az én osztályomnak asszonyait zárja ki a meg választhatóságból. A vidéki szerzetes iskoláknak, ahova a magyar vidéki középosztály leányai járnak, majdnem valamenynyinek csak négy polgári osztálya van. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a nagy tömeg ennek a törvénynek alapján éppúgy kimaradna a passzív választói jogosultságból, mint ahogy kimarad a fővárosnak nagy munkásnotömege, mint ahogy kimarad a falusi nőknek nagy tömege. Kinek adta meg tehát a belügyminiszter úr a felső iskolákat végzettek számára engedélyezett jogokat, ha a magyar középosztály legnagyobb részét velünk együtt, .a munkásnőkkel együtt kizárta? De amikor megadja a felső iskolát végzett nőknek ezt a jogot, egyúttal ellentmond önmagának, mert.., (Scitovszky Béla belügyniiriszter: Nein felső iskola, hanem középiskola!) A polgári iskolát középiskolának méltóztatik minősíteni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem felső iskolákról van szó, hanem középiskolákról és azokkal egyenértékű iskolákról!) A polgári iskola nem középiskola. De ellentmond önmagának a miniszter úr, amikor ezeknek a nőknek megadja a passzív választójogot, mert ezeknél nem veszélyezteti a közéleti munka, a családi élet tisztaságát, (Scitovszkv Béla belügyminiszter: Nem én adtam meg! — Györki Imre: Nem ám! Sikerült leszavazni!) ezeket nem vonja el attól a társadalmi munka, a municipiumokban végzendő munka (Kun Béla: Tessék ezt nyilt kérdéssé tenni! — Zaj.) ezeknél nem állanak fenn azok az aggodalmak, amelyeket a miniszter úr és az előadó úr egyformán a nők közéleti munkájával szemben felhoznak. T. Képviselőház! Ha a logika férfierénynek minősül, meg kell mondani, hogy ebben a kér désben a legtökéletesebb logikátlanság ural kodik, pedig ezt a szakaszt nem a nők csinálták De azt hiszem nem is logikátlanság van itt, hanem inkább vállalják a logikátlanság vádját a helyett, hogy az őszinteséget választanák. Inkább a logikátlanságot vállalják, mert ez köny-