Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

156 Az országgyűlés képviselőházának aki gazdasági kérdésekkel foglalkozik, ismeretesek, így pl. a képviselő úr abban a tévedésben van, hogy én nem feleltem a Feltén és Guilleaume és a Pengg gyárral való megegyezés kérdésére, pedig feleltem, csak azt mondottam: hogy a stájer drótgyárak. Ez ugyanis két szóval kevesebb, mintha azt mondottam volna, hogy: a Feltén és Guilleaume és Pengg gyárak, hiszen mondottam, hogy másfélmillió pengős felesleges importot 150.000 pengő árán megszüntettem. Bocsánatot kérek, már délelőtt mondottam, hogy a drót- és szögárak milyenek és hogy a harci árak megszüntetése után a drótárak 3%-kal, a szögárak 1%-kal magasabbak, mint békében voltak, mindig a gyár által kapott árakat értem. Az igen t. képviselő úr hiába teszi le a Ház asztalára azokat a szaklapokat, amelyek természetesen előttem is ismeretesek, méltóztassék megengedni, hogy ismét és ismét felvilágosítsam arról a különbségről, ami a belföldi kis fogyasztók által fizetett raktári árak közt és a nagybani gyári export eladási árai, másképen, köznéven a dumping-áraik között fenáll. — Például az osztrák Metall-Arbeiter árai mellett — tudom, hogy azokat vette Sándor képviselő úr alapul, — van három betű A. W. I. Ezek az A. W. L-árak azt jelentik, hogy ez az az ár, ahogy az osztrák vastermelő az osztrák vasfeldolgozó iparnak kiviteli célokra adja az árút. Ezek az árak körülbelül ugyanazok, mint a magyar vasfeldolgozó iparok részére rendelkezésre álló magyar kiviteli árak. (Sándor Pál: Én a belföldi árakat mondottam.) Bocsánatot kérek, én az ár kérdéssel tovább nem foglalkozom, miután felkértem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ő vizsgálja meg azt. Majd eldől, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Méltóztatott még egy dologra kitérni : ez a nyolcórai, illetőleg 12 órai munkaidő kérdése. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag felvilágosítással szolgáljak. (Halljuk ! Halljuk') Nem lehet egy mérleggel mérni a mi kistermelésünk, a mi szűk belső fogyasztási piacaink mellett a mi termelési árainkat a nagy vastermelő államok óriási tömegtermelésen alapuló lehetőségeivel. (Sándor Pál : A Rima a legmodernebb mű egész Európában !) Előbb mondtam, hogy 300—350.000 tonnás termelési alapon állok és ezt is nagy erőfeszítéssel értem el, odakint pedig szemben találom magamat a három milliótól hét millió tonnáig terjedő gazdasági egységekkel. Természetes, hogy azoknak egészen más előállítási költségeik vannak ; természetes, hogy azok a munkabér- és munkaviszonyok tekintetében másképen állanak, mint ahogy mi állunk itt. A nyolc órai munkaidő különben még Németországban is csak papiroson van meg, mert hiszen január l-ig 10—12 órát dolgoztak az emberek (Sándor Pál: Túlórákkal!) és január l-e óta ama nagy harc után, amely nyolc hétig tartott, a vaskohászat némely ágazatában a nyolc órát hozták be. Természetesen túlórázások ott is előfordulnak. Az én 12 órai munkaidőm is a nyolc órai munkaidő és négy órai túlórázás bázisán alapszik. 1922-ben, amikor regenerálni kezdtük a vastermelést, a munkások előtt és a vállalatok előtt is az a választás volt, hogy vagy megint visszatérünk a régi, háború előtti munkaidőre és féligmeddig versenyképes termelést folytatunk az akkori viszonyok között, vagy pedig az üzemet becsukjuk. Az összes munkásainkkal egyetértésben határoztuk el azt a munkaidőt és azt a munkadíjazási módot, amely üzemeinkben ma is fennáll. (Rothenstein Mór : Majd meg fogjuk kérdezni !) 277. ülése 1929 április 16-án, kedden. Méltóztassanak elhinni nekem, hogy ez így van. A legjobb bizonyítók arra, hogy ez így van, az, hogy bár Budapesten a szakszervezeti vezetőség a legnagyobb uszítást végzi, hogy ott sikereket próbáljon aratni, ez eddig neki nem sikerült, mert a mi munkásaink legnagyobb része nem tartozik a szakszervezetbe. Be is fejezem s bocsánatot kérek, hogy a t. Ház idejéből ennyit igénybe vettem a magam részére. Várom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr vizsgálatának eredményét s addig ezzel a kérdéssel tovább a Házban nem foglalkozom. (Sándor Pál szólásra jelentkezik.) Elnök : Mi címen kíván Sándor Pál képviselő úr szólni ? Sándor Pál: A házszabályok 143. §-áhak b) pontja alapján, félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök : Tessék ! Sándor Pál : Csak egy pár mondatot. Először fel akarom világosítani Biró Pál t képviselőtársamat. (Rothenstein Mór : Az nehéz lesz ! — Derültség !) hogy amikor én interpelláltam, kértem a miniszterelnök urat, hogy vizsgáltassa meg ezeket az adatokat s még annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy ha ezeket megvizsgáltatja és helytállóknak tartja, akkor nem várja be a kartelltörvényt, hanem azonnal intézkedni fog. Szívesen veszem tehát Biró képviselőtársamnak azt az ideáját, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr vizsgáltassa meg azt a kérdést, (Zaj.) de, hogy ez esetben mikor fogunk a vizsgálat eredményéről hallani, azt nem tudom. Sokszor halljuk ezt a kifejezést: dumping-ár. Azt hiszem, jó volna tisztában lenni azzal, hogy mi az a dumping-ár. Egyetlenegy gyár sem ad el olcsóbban, mint amennyi az ő előállítási költsége. (Ellenmondások jobb felől.) Csak abban az egy esetben, ha egy másik versenytársat akar megsemisíteni. A dumping-ár tekintetében rendesen csak addig a fokig mennek úgy külföldön, mint nálunk, ameddig az előállítási ár azt megengedi. Senki sem olyan őrült, hogy csak azért, hogy üzletet csináljon, azért, hogy kifelé vigyen árut, az előállítási költség alatt adjon el. Különben pedig én sem akarom itt a vitát folytatni a vasról, de majd holnap beszélek a cementről. (Zaj.) Elnök : Következnék az indítvány könyv felolvasása. Minthogy azonban az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs, annak felolvasását mellőzöm. Kérem az interpellációs-könyv felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): Bródy Ernő — a munkaügyi és népjóléti miniszterhez — a lakásfelszabadítás tárgyában szóval; Pakots József — a belügyminiszterhez — a fővárosi törvény revíziója tárgyában — szóval; Sándor Pál — az összkormányhoz — a cement-, mész- és jutakartell tárgyában — szóval; Szilágyi Lajos — az összkormányhoz — a fagykár által sújtott vidékek állami támogatása tárgyában ~ szóval: Szilágyi Lajos — a belügyminiszterhez — a székesfővárosi törvényjavaslat beterjesztése tárgyában — szóval; Malasits Géza — a belügyminiszterhez — a földmunkások zaklatása tárgyában — szóval; Gál Jenő — a belügyminiszterhez — a film-