Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

134 Az országgyűlés képviselőházának nek a bizottságnak. Bocsánatot kérek, ha konzekvensek akarunk lenni, ha súlyt helyezünk a konzenvenciákra, akkor kétségtelen, hogy a konzekvenciákra súlyt kell helyeznünk egy törvényalkotásnál, ahol olyan elgondolások vannak, amelyeket következetesen kell keresztülvinni. Ha a törvényhatósági közgyűlés egy albizottságot küldött ki egy konkrét kérdés elbírálására, annak — amint méltóztattak látni — mindig a törvényhatósági bizottság elnöke, a fiősnán volt az elnöke. A jelen esetben is a törvényhatósági bizottság elnöke lehet csak ennek a bizottságnak az elnöke és az nem lehet más, mint maga a főispán. Más elgondolást e tekintetben magam részéről nem is r tudok elképzelni. Helytelenség s a normális és konzekvens elgondolástól való eltérés volna az, ha nem a főispánt, hanem az alispánt tennők meg e bizottság elnökévé. Petrovácz Gjmla igen t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést is, — és ennek támogatójául szegődött egy igen t. pap-képviselőtársunk, Pintér László — hogy ne csak férfi lehessen az, aki örökös tagul megválasztható, hanem nő is. Igen különösen hangzanék, ha ezt a módosítást elfogadnám, mert hiszen ezzel az én egész elgondolásom homlokegyenest ellentétben áll; de argumentumokat sem találtam azokban a felszólalásokban, ha csak azt nem, amelyet Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam hozott fel, elismervén ő maga is azt, hogy talán száz esztendőben fog ef^ ilyen eset előfordulni. Én tehát azt hiszem, hogy azért az egy kivételért, hogy száz esztendőben egy ilyen eset lehessen. nem indokolt, hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését megváltoztassuk. A nők a maguk munkálkodásának elismerését mindig megkapják, azt meg tudják kapni más úton is, akar a törvényhatóságoktól, akár magától a társadalomtól vagy a törvényhozástól, és magától az államfőtől is, mert minden munka, amely Önzetlen és amely a köz szolglatában van, legnagyobb elismerését mégis csak abban leli, ha abban a körben, amelyben az teljesíttetik, polgártársai részéről elismerésben részesül. Ez talán ezen a kereten túlmegy s éppen azért méltóztassanak a szakaszt az eredeti szövegezésben elfogadni és az idevonatkozó indítványokat elvetni. (Helyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Ez a sötétlelkűség! — Zaj.) Ez nem lélek dolga, mert talán lelkileg én a nőkhöz közelebb állhatok, mint az igen t. képviselőtársam, (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Űgjj van!) <9 éppen közbeszólása mutatja, hogy képviselőtársam nem lelkileg áll a nőkhöz közel, hanem talán egyéb vonatkozásban áll közel. (Propper Sándor; Ejha! Talán versenyre kelnénk! Hány éves a miniszter úr?) Én a képviselő úrral, sem korban, sem másban, sem felfogásban, sem semmiben versenyre nem kelek. (Propper Sándor: Nem is kelhet!) Ha a képviselőtársam az elsőbbséget e tekintetben magának vindikálja, még akkor sem kelek vele versenyre. (Propper Sándor: Ön a XV. században él, én a XX-ikban! — Elnök csenget.) Buday Dezső igen t. képviselőtársam tett még egy indítványt, hogyha az 5%-ban megállapított létszám törtszámra esik, az a létszám emelését tegye lehetővé. Kicsinek látszik a dolog, de amint méltóztatnak látni, a kimutatásban lefixirozott számok vannak és ezektől a számoktól így eltérni nem lehet, azok megállapított fixszámok és nem lehet itt olyan latitüdöt engedni, hogy akár eggyel több, akár eggyel kevesebb, mert a megállapított arányszámok változnának és akkor ezeknek az arányszámoknak más módon való ki',77. ülése 1929 április 16-án, kedden. igazítása aligha volna lehetséges. Azért kérem, hogy elhfhez az indítványhoz se méltóztassanak hozzájárulni. Felvetődött még az a kérdés, hogy a főispáni és a bizottsági kijelölés útján ez tulajdonképpen az örökös tagoknak autokratikus kijelölése volna. El méltóztatnak ennek során és kapcsán feledkezni arról, hogy a továbbiakban, egy-két lappal tovább, a 28. § 12. bekezdése megmondja, hogyan lehet az örökösi tagok választását megejteni. Lehet közfelkiáltással a választást megejteni, ellenben, ha választás szükséges, minden örökös tagra külön kell szavazni és a leadott szavazatok abszolút többsége szükséges ahhoz, hogy az illető örökös f tagul megválasztható legyen. Minoritással, ráoktrojálással tehát nem lehet örökös bizottsági tagot választani, mert hiszen, ahol választás van, titkosan történik a választás és a megválasztáshoz abszolút többség is szükséges. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Már tudom, hogy nem él ez a törvény 3—4 évnél tovább.— Kun Béla: De ha a Bethlen-kormány tovább él, tovább él a törvény is!) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe'! Scitovszky Béla belügyminiszter: A beadott módosítások közül a magam részéről kizárólag csak ahhoz járulhatok hozzá, amelyet az előadó úr az ötödik szakasz 5. bekezdésére vonatkozólag nyújtott be. Ez Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak hasonló tartalmú módosításával egyezik; de mert szükségessé vált a Petrovácz képviselő úr módosításának átstilízálása, ezért történt, hogy az előadó úr ezt a módosítást beterjesztette. Kénytelen vagyok határozottan tiltakozni az ellen a félfogás ellen, hogy mi az örökös tagságot pártpolitikai célokra és olyan célokra kívánnánk felhasználni, amelyek az eredeti intenciónak nem felelnek meg s hogy mi az örökös tagságot, az eredeti intenciót kijátszva, kizárólag pártpolitikai szempontokból s olyan eljárásoknak és olyan cselekedeteknek honorálására használnánk fel, amilyenekre Farkas István t. képviselőtársam beszédében hivatkozott. (Propper Sándor: Pedig ez lesz belőle!) Kern lesz talán minden örökös tag olyan, aki ennek a Háznak tagja volt és nem az fog a jutalom és elismerés alapjául szolgálni, amire Farkas István igen t. képviselőtársam 'hivatkozott volt, hogy itt minden képviselő a maga egyéni boldogulását és elhelyezkedését keresi. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom! Vannak, akik köztéren is és közgazdasági téren is keresik elhelyezkedésüket. Ha ez az összeférhetlenségi törvénybe nem ütközik, akkor sem erkölcsi, sem etikai szempontból nem kifogásolható. Ha pedig ilyenekről tudomással méltóztatnak bírni, megvan rá a törvényszerű lehetőség és eljárási mód, hogy ezeket exekválják és kiirtsák a törvényhozásból. De a leghatározottabban azt kell kérnem, hogy ebben a tekintetben ne méltóztassanak általánosítani, ahogyan azt Farkas István képviselőtársam tette. Én ismerem az intenciókat, ismerem, hogy mit akar ezzel elérni, de akkor ajánlom az igen t. képviselő uraknak, nézzenek körül a maguk portáján. (Zaj és felkiáltások a sÁélsőbaloldaIon: Miért?) A képviselő urak is el vannak helyezkedve a maguk gazdasági szervezeteiben, akár szövetkezetek, akár részvénytársaságok azok. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott nincs tantiém!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék nekem kijelenteni azt, hogy ezt a munkálko-