Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

134 Az országgyűlés képviselőházának nek a bizottságnak. Bocsánatot kérek, ha kon­zekvensek akarunk lenni, ha súlyt helyezünk a konzenvenciákra, akkor kétségtelen, hogy a konzekvenciákra súlyt kell helyeznünk egy tör­vényalkotásnál, ahol olyan elgondolások van­nak, amelyeket következetesen kell keresztül­vinni. Ha a törvényhatósági közgyűlés egy al­bizottságot küldött ki egy konkrét kérdés elbírá­lására, annak — amint méltóztattak látni — mindig a törvényhatósági bizottság elnöke, a fiősnán volt az elnöke. A jelen esetben is a törvényhatósági bizottság elnöke lehet csak ennek a bizottságnak az elnöke és az nem lehet más, mint maga a főispán. Más elgondolást e tekintetben magam részéről nem is r tudok elképzelni. Helytelenség s a normális és kon­zekvens elgondolástól való eltérés volna az, ha nem a főispánt, hanem az alispánt tennők meg e bizottság elnökévé. Petrovácz Gjmla igen t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést is, — és ennek támoga­tójául szegődött egy igen t. pap-képviselőtár­sunk, Pintér László — hogy ne csak férfi lehes­sen az, aki örökös tagul megválasztható, hanem nő is. Igen különösen hangzanék, ha ezt a módo­sítást elfogadnám, mert hiszen ezzel az én egész elgondolásom homlokegyenest ellentétben áll; de argumentumokat sem találtam azokban a felszólalásokban, ha csak azt nem, amelyet Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam hozott fel, elismervén ő maga is azt, hogy talán száz esztendőben fog ef^ ilyen eset előfordulni. Én tehát azt hiszem, hogy azért az egy kivételért, hogy száz esztendőben egy ilyen eset lehessen. nem indokolt, hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését megváltoztassuk. A nők a maguk munkálkodásának elismerését mindig megkap­ják, azt meg tudják kapni más úton is, akar a törvényhatóságoktól, akár magától a társada­lomtól vagy a törvényhozástól, és magától az államfőtől is, mert minden munka, amely Ön­zetlen és amely a köz szolglatában van, legna­gyobb elismerését mégis csak abban leli, ha ab­ban a körben, amelyben az teljesíttetik, polgár­társai részéről elismerésben részesül. Ez talán ezen a kereten túlmegy s éppen azért méltóztas­sanak a szakaszt az eredeti szövegezésben elfo­gadni és az idevonatkozó indítványokat elvetni. (Helyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Ez a sötétlelkűség! — Zaj.) Ez nem lélek dolga, mert talán lelkileg én a nőkhöz közelebb állhatok, mint az igen t. képviselőtársam, (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Űgjj van!) <9 éppen közbeszólása mu­tatja, hogy képviselőtársam nem lelkileg áll a nőkhöz közel, hanem talán egyéb vonatkozás­ban áll közel. (Propper Sándor; Ejha! Talán versenyre kelnénk! Hány éves a miniszter úr?) Én a képviselő úrral, sem korban, sem másban, sem felfogásban, sem semmiben versenyre nem kelek. (Propper Sándor: Nem is kelhet!) Ha a képviselőtársam az elsőbbséget e tekintetben magának vindikálja, még akkor sem kelek vele versenyre. (Propper Sándor: Ön a XV. század­ban él, én a XX-ikban! — Elnök csenget.) Buday Dezső igen t. képviselőtársam tett még egy indítványt, hogyha az 5%-ban meg­állapított létszám törtszámra esik, az a létszám emelését tegye lehetővé. Kicsinek látszik a do­log, de amint méltóztatnak látni, a kimutatás­ban lefixirozott számok vannak és ezektől a számoktól így eltérni nem lehet, azok megálla­pított fixszámok és nem lehet itt olyan lati­tüdöt engedni, hogy akár eggyel több, akár eggyel kevesebb, mert a megállapított arányszámok változnának és akkor ezek­nek az arányszámoknak más módon való ki­',77. ülése 1929 április 16-án, kedden. igazítása aligha volna lehetséges. Azért kérem, hogy elhfhez az indítványhoz se méltóztassanak hozzájárulni. Felvetődött még az a kérdés, hogy a főis­páni és a bizottsági kijelölés útján ez tulajdon­képpen az örökös tagoknak autokratikus kije­lölése volna. El méltóztatnak ennek során és kapcsán feledkezni arról, hogy a továbbiakban, egy-két lappal tovább, a 28. § 12. bekezdése megmondja, hogyan lehet az örökösi tagok vá­lasztását megejteni. Lehet közfelkiáltással a választást megejteni, ellenben, ha választás szükséges, minden örökös tagra külön kell sza­vazni és a leadott szavazatok abszolút többsége szükséges ahhoz, hogy az illető örökös f tagul megválasztható legyen. Minoritással, ráoktro­jálással tehát nem lehet örökös bizottsági ta­got választani, mert hiszen, ahol választás van, titkosan történik a választás és a megválasztás­hoz abszolút többség is szükséges. (Zaj a szélső­baloldalon. — Malasits Géza: Már tudom, hogy nem él ez a törvény 3—4 évnél tovább.— Kun Béla: De ha a Bethlen-kormány tovább él, tovább él a törvény is!) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe'! Scitovszky Béla belügyminiszter: A be­adott módosítások közül a magam részéről ki­zárólag csak ahhoz járulhatok hozzá, amelyet az előadó úr az ötödik szakasz 5. bekezdésére vonatkozólag nyújtott be. Ez Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak hasonló tartalmú módosításával egyezik; de mert szükségessé vált a Petrovácz képviselő úr módosításának átstilízálása, ezért történt, hogy az előadó úr ezt a módosítást beterjesztette. Kénytelen vagyok határozottan tiltakozni az ellen a félfogás ellen, hogy mi az örökös tagságot pártpolitikai célokra és olyan célokra kívánnánk felhasználni, amelyek az eredeti intenciónak nem felelnek meg s hogy mi az örökös tagságot, az eredeti intenciót kijátszva, kizárólag pártpolitikai szempontokból s olyan eljárásoknak és olyan cselekedeteknek honorá­lására használnánk fel, amilyenekre Farkas István t. képviselőtársam beszédében hivatko­zott. (Propper Sándor: Pedig ez lesz belőle!) Kern lesz talán minden örökös tag olyan, aki ennek a Háznak tagja volt és nem az fog a ju­talom és elismerés alapjául szolgálni, amire Farkas István igen t. képviselőtársam 'hivat­kozott volt, hogy itt minden képviselő a maga egyéni boldogulását és elhelyezkedését keresi. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom! Van­nak, akik köztéren is és közgazdasági téren is keresik elhelyezkedésüket. Ha ez az összefér­hetlenségi törvénybe nem ütközik, akkor sem erkölcsi, sem etikai szempontból nem kifogásol­ható. Ha pedig ilyenekről tudomással méltóz­tatnak bírni, megvan rá a törvényszerű lehető­ség és eljárási mód, hogy ezeket exekválják és kiirtsák a törvényhozásból. De a leghatározot­tabban azt kell kérnem, hogy ebben a tekintet­ben ne méltóztassanak általánosítani, ahogyan azt Farkas István képviselőtársam tette. Én ismerem az intenciókat, ismerem, hogy mit akar ezzel elérni, de akkor ajánlom az igen t. képviselő uraknak, nézzenek körül a maguk portáján. (Zaj és felkiáltások a sÁélsőbalolda­Ion: Miért?) A képviselő urak is el vannak he­lyezkedve a maguk gazdasági szervezeteiben, akár szövetkezetek, akár részvénytársaságok azok. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott nincs tantiém!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék nekem kijelenteni azt, hogy ezt a munkálko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom