Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

132 Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 1929 április 16-an, kedden. abszolút rossz helyett egy viszonylag jobbat választani és annak elfogadását ajánlani. Viszonylag jobb az előttünk fekvő szakasznál az az indítvány, amelyet Buday Dezső és amelyet Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam nyújtott be. Az egyik, Buday Dezső t. képviselőtársam indítványa azt mondja, hogy a kijelölő bizottságnak mind a 6 tagját a törvényhatósági közgyűlés választja. Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam indítványa pedig azt mondja, hogy a törvényhatóság egyetemének 1

h része ajánlja az örökös tagokat; teszem azt ha például Hódmezővásárhelyen 240 törvényhatósági bizottsági tag van, akkor 80 embernek kell előzetesen írásban ajánlani, hogy kit tartanak méltónak az örökös tagságra. Ha tehát a t. belügyminiszter úr csakugyan nem akarja azt, hogy az örökös tagokkal is mindenképpen a kormánynak rendelkezésére álló segédcsapat vonuljon be a törvényhatóságok termeibe, esetleg az autonómiának kárára, akkor járuljon hozzá az előterjesztett indítványok valamelyikéhez. Lehetetlenség, hogy ennél a paragrafusnál is rá ne mutassak arra, amit a javaslatnak minden pontjánál el kellene mondanom, hogy voltaképpen a t. miniszter úr elgondolása szerint, mint a mértanhan a kör, éppúgy a törvényhatósági életben a főispáni hatalom egy önmagába visszatérő görbe vonal. Sajnos, nagyon sokszor láttuk, tapasztaltuk és ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, tapasztalni fogjuk, hogy a főispáni hatalom nagyon görbe vonal. Nemcsak azért, mert mindent önmaga szerint, a belügyminiszter úr akarata szerint és a kormányhatalom érdekei szerint bírál el, hanem azért is, mert ez az elbírálás nagyon sokszor bele fog ütközni a törvényhatóság szabad akaratnyilvánításába, nagyon sokszor bele fog

1 ütközni a közérdekbe és bele fog ütközni abba a nemesen felfogott célba is, amelyet pedig egy törvényhatóság vezetésénél feltétlenül méltányolni és érvényre juttatni kellene, hogy a t. belügyminiszter úr és főispánjai túl tudjanak emelkedni azon, hogy mindent a pártpolitikának, sokszor az Önző pártpolitikának szemüvegén keresztül néznek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az 5. §-nak az a pontja, hogy csak kijelölő bizottság: előtérj es ztélsére választhat a közgyűlés örökös tagokat, nagyon homályos, mert nincs megnevezve benne, vájjon csak ép annyit jelöl-e ez a kijelölő bizottság, ahány tagot választani lehet, hogy nem jelölhet-e többet. T. belügyminiszter úr, nyiltan kérdezem, méltóztassék rá felelni a vita végén, hogy a kijelölő választmánynak módjában és jogában áll-e többeket jelölni örökös tagokul, mint amennyit annak a törvényhatóságnak — 6, 10, 14, 22-őt. mert maximum ennyi a törvényjavaslat szerint — választani kell, hogy lesz-e módjában a törvényhatósági bizottság tagjainak válogatni a jelöltek közül, vagy pedig el kell fogadniok azokat, akiket a kijelölő bizottság javasolt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha igaz az* hogy politikai célja nincs a kormánynak ezzel a paragrafussal, akkor miért nem bízza reá a törvényhatósági bizottságra a választást jelölés nélkül? Vagy ha jelölés kell, miért nem bízza reá a jelölést is magára a törvényhatósági bizottságra? Miért kell két tagot a főispánnak küldenie a kijelölő bizottságba és miért kell két tagot az alispánnak vagy a polgármesternek hozzáadnia? En nem sértettem meg személyileg egyetlen polgármesterét és alispánját sem a magyar törvényhozásnak, (Meskó Zoltán: El is várjuk!) tudom, hogy derék emberek, akik a^ törvényt minden körülmények között megtartják és megtartatják, de hogy akkor, amikor éppen az alispánokat és a polgármestereket nem élethoszsziglan választatja a javaslat, hanem csak bizonyos időre, tíz évre, függő helyzetbe kerülnek a főispánnal és a kormányhatalommal szemben, ez teljesen bizonyos és hogy'a főispáni zárt ajtók mögött fog megtörténni a kijelölés^ a jelölőbizottságba a polgármester és az alispán által, ez is bizonyos, (Meskó Zoltán: Ebben nem egészen egységes a felfogás!) és ott az egységespárti szempont fog dominálni... (Zaj.) De mindenesetre a nemzet^ többségének ez lesz a felfogása. Hiszen ma már úgy vagyunk, hogy a nemzeti közszellemhez való hűségetis aképpen értékelik és méltányolják a kormány oldaláról, hogy valaki egységespárti-e, igen vagy nem. Ha valaki polgári ellenzéki, arra már rámondják, hogy destruktív elem. Ha csakugyan azt akarja a t. belügyminiszter úr. hogy az Örökös tagok megválasztásánál a törvényhatóságok szabad akarata nyilvánuljon, akkor a főispán befolyását a kijelölésekre és a választásban ejtse el. (Ügy van! a baloldalon.) Hiszen az örökös tagok között nem lesz a miniszterelnök úr által legutóbbi beszédében olyan ékesszólással megemlített «ismeretlen elem.» Hiszen az örökös tagok között nem lehet szocialista. (Mozgás.) Mit akarnak tehát akkor a t. belügyminiszter úrék? Hiszen a jelenlegi törvényhatósági bizottságok választják meg az örökös tagok felét, a jelenlegi törvényhatósági bizottságokban pedig a vidéken egy-két kivétellel, l szocialista bizottsági tag egyáltalában nincs. (Meskó Zoltán: Hogyne lehetne szocialista bizottsági tag?! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek. (Meskó Zoltán: Lehet az örökös tag szocialista is!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Kun Béla: Lehet, de a törvényhatósági bizottság mai és tervbe vett összetételénél nem lesz. Ha fő fennforgói és bábáskodási szerepet adnak a főispánnak az örökös tagok kijelölésénél is, akkor a polgári ellenzéket akarják kiirtani az örökös tagok által is a törvényhatósági bizotságokból. (Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Ezek után méltóztassék az 5. §-szal szemben a viszonylagos jobbat, Buday Dezső t. képviselőtársam, vagy Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam indítványát elfogadni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha csakugyan korrektívumnak kell az örökös tagok intézménye, ha esetleg világnézeti különbség folytán a törvényhatósági bizottságokban a polgári elem javára, a polgári túlsúly érdekében akarják a mérleget billenteni az örökös tagok intézményének segítségével is, akkor a t. belügyminiszter úr ezt megcselekedhet! úgy^ is, ha az Örökös tagok választásánál a kijelölést elhagyna. Ha oedig kijelölést akar, akkor ezt a kijelölést a főispánok hatalmi beavatkozása nélkül ejtesse meg, vagy pedig bízza rá az egész dolgot a törvényhatóság szabad akaratára. Kérdem a t. belügyminiszter úrtól: hát olyan kicsiny, olyan nádszálhoz hasonlóan ingadozó ennek a mostani Bethlen-rendszernek a belső ereje, hogyha azt hallják, hogy a törvényhatóság vagy a nép szabad akaratából akar nyilatkozni, akkor egyszerre mindjárt kocsonyaszerűén reszketővé válik? (Ügy van! a széísőbaloldalon.) Hiszen ha a nyolcadik évében levő híres Bethlen-rendszernek olyan erős a talaja az országban, hogy módszeres eszközökkel nem