Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-277

130 Az országgyűlés képviselőházának válasszák a törvényhatóságba azon a címen, hogy közéleti tevékenységet fejtett ki. Semmi szükség nincs arrâ, hogy kormánypárti lapszerkesztők azon a címen, hogy közéleti tevékenységet fejtenek ki, mint örökös tagok díszelegjenek az egyébként dísztelen törvényhatóságban. Végig folytathatnám azoknak az elemeknek felsorolását, akik ennek a szakasznak alapján, főispáni protekcióval, be fognak kerülni a törvényhatósági bizottságba. Hogy mennyire nem a valódi érdemet akarja a kormány ezzel jutalmazni, hogy menynyire nem a valódi közéleti tevékenység nyer itt becsületrendet, amint Petrovácz t. képviselőtársam mondotta, hanem,^ hogy kizárólag kormányhatalmi célok szolgálatában áll ez a szakasz, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint maga az ajánlás módja. Mert ha valaki egy vármegyében eredményes közéleti tevékenységet fejtett ki, ha valaki egy vármegyében olyan tevékenységet fejtett ki, amely kitűnik az emberi tevékenységek sokadalmából, akkor az annyira közismert egyén, hogy ennek jelöléséhez és ajánlásához külön kijelölő bizottságra szükség nincs. Hogy egy példát mondjak, mondok egy nagyon ritka példát. Köztudomású dolog, hogy a Dunántúlon az egyik gróf Batthyánynak szemorvosi képesítése van. (Csák Károly előadó: Herceg Batthyány-Strattmann!) ^ Herceg BatthyányStrattmannak Vas megyében van birtoka. Szóval ez a herceg Batthyány, akinek szemorvosi képesítése van, egy egész nagy vidék szegény betegeit teljesen ingyen kezeli. Ez egy egészen excepcionális dolog, olyan kivétel, amelyre Magyarországon még egy példát felhozni nem lehet, hogy valaki, aki herceg, tisztán azért, mert neki az orvosi tudomány megtetszik, megtanulja az orvosi tudományt és ingyen kezeli a betegeket. Ilyen férfiút nem kell külön kijelölni külön nagy apparátussal, külön nagy kijelölő bizottsággal, mindenki természetesnek találja, hogy egy ilyen ember beül a törvényhatóságba azért, mert közegészségügyi tevékenységével méltán rászolgált erre. Magyarországon sem a főrendi osztály, tehát a mágnások, sem a nagybirtokosság közjótékonysági és egyéb téren nem nagyon tünteti ki magát. Nem nagyon sokat olvasunk árvíz esetén azokról a,z adományokról, amelyekkel ezek az urak árvízkárosultak segítségére siettek volna, nagy elemi csapásoknál nem nagyon olvassuk ezeknek neveit; sőt ellenkezőleg, tudjuk, hogy amikor pld. Budapestről és Budapest környékéről a szegény árva magyar gyermekeket, a nyomorék, éhes, a hosszantartó háború és az utána következő élelmezési nyomorúságok következtében legyengült emberpalántákat ezerszámra kellett kivinni Svájcba, de főleg Hollandiába, akkor nem nagyon olvastunk arról, hogy ezek a társadalmi rétegek valami buzgón vettek volna részt ebben az akcióban, ha csak úgy nem, hogy törték magukat és egymás tyúkszemét taposták le azért, hogy mint kísérők ők is elmehessenek Hollandiába ingyen. Amikor Hollandiában vasúti bakterek, utcaseprők, szegény egyszerű munkásemberek tucatjával vállalták és hizlaltak fel magyar gyermekeket, akkor itt fényes jólétben és r bőségben élt ezer és ezer ember, akiknek egyáltalában nem okozott lelkiismeretfurdalást az, hogy szegény magyar gyermekeket, a hábor,ú és az éhség következtében lerongyolódott, egészségileg pusztulófélben lévő magyar gyermekeket külföldön ; élelmeztek. Amikor a külföldi akció megszűnt, a főváros, és ha jól tudom, a kormány is, akciót indí277. ülése 1929 április 16-án, kedden. tott abban az irányban, hogy ezeket a szegény, lesoványodott és egészségükben megtámadott magyar gyermekeket birtokosoknál ( helyezzék el. De egyenesen elszomorító eredmény mutatkozott, mert azoknak, akik felszólítást kaptak, alig i egypár ezreléke volt hajlandó " arra, hogy gyermekeket ápolásra átvesz. (Peidl Gyula: Ezrével nem is válaszoltak a megkeresésre!) A legtöbben nem válaszoltak a felszólításra, közöttük olyan nagybirtokosok is, akiknek 3000—4000 holdnyi birtokuk van. És ez így megy lefelé: amilyen közömbös és érzéktelen az emberi szenvedések és nyomorúságok iránt a főrangú osztály,, ugyanolyan érzéketlen a polgárság felsőbb rétege is. Az imént az egységespárt nagyszerű hangulatban hallgatta végig egy illusztris tagjának fejtegetéseit. Ez a t. képviselőtársunk Sándor Pál képviselőtársunkkal szemben védte igazát és ennek a szakasznak alapján valószínűleg^ be fog kerülni Borsod vármegye törvényihatósági bizottságába, mint örökös tag, mert hiszen Biró Pál méltó, odavaló abba a régi vármegyeházi terembe, hiszen nagyobb birtoka van, mint egy nagybirtokosnak, sok száz négyzetkilométeren, ami van, még a madár is, amely a levegőben repül, Biró Pál tulajdona. Biró Pál úr tehát, aki ilyen közéleti tevékenységet fejt ki, be fog kerülni Borsod vármegye törvényhatósági bizottságába. Arról a csekélységről, hogy a racionalizálás következtében ezrével dobta ki a munkásokat és tette őket földönfutókká; arról a csekélységről, hogy míg Németországban, Ausztriában és mindenütt másutt nyolcórai munkaidő van, nála a munkaidő 12 óra; arról a csekénységről, hogy nála 24 órát dolgoznak egyfolytában... Elnök: Kérem a képviselő urat, képviselőtársával szemben méltóztassék ilyen bántó kifejezésektől tartózkodni. Malasits Géza: Nekem eszem ágában sincs a képviselő urat megbántani, csak illusztrálni akarom, hogy milyen személlyek fognak bekerülni a törvényhatósági bizottságba; (Peidl Gyula: Amit tesz, az tiszta hazafiság! — Meskó Zoltán: Azt mégsem mondhatja, hogy ezrével dobta ki a munkásokat!) csak rá akarok mutatni arra, hogy milyen érdemekért kerülnek be majd egyesek a törvényhatósági bizottságokba. Biró Pál úr tehát be fog kerülni Borsod vármegye törvényhatósági bizottságába, mint örökös tag, — oda is való — ennek a szakasznak alapján, és odú fognak kerülni mindazok, akik hasonló gondolkozásúak és hasonló módon cselekszenek, mint Biró Pál. Hol marad azonban itt a közérdek? Mert csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy ez is demokrácia? Itt azután beszélhet a miniszterelnök úr, amit akar. (Biró Pál: A demokrácia az, hogy csak szocialisták kerülhessenek be!) A többség el fogja hinni, hogy ez demokrácia. Az a művelt Nyugat azonban, amelyet az urak annyiszor tiszteltetnek, teljesen tisztában van azzal, mit jelent az a demokrácia, amely abban nyilvánul meg, (hogy a szabadon választottak teszik a törvényhatósági bizottsági tagok kétötöd részét, a virilisek másik kétötödét és egyötödét teszik a szakképviselők, az egyházak képviselői és a hivatalból tagok és ezeken felül, hogy a többség mindenképpen biztosítva legyen, lesz még azaz 5%, akiknek beválasztására, mondom, egészen külön apparátust kellett kitalálni. Azt hiszem, sikerült bizonyítanom azt, hogyha valaki egy vármegyében vagy egy törvényhatóság területén, — legyen az város, vagy kisváros, — közéleti tevékenyséjgével feltűnik, ez a nélkül is ritka holló Magyarorszá-