Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Àz országgyűlés képviselőházának $ elnök úr, hogy a törvényhozás tekintetében is át akar térni a fasiszta korporációs rendszerre. Ez azért fontos, mert az ország népe szempont­jából nem egészen közömbös, hogy milyen me­rényletek készülnek még ellene ebben az ország­ban. (Udvardy János: Azt nem mondta, hogy át akar térni!) Kijelentette, hogy a törvényha­tóságoktól egészen a törvényhozásig végre kell hajtani a szakképviseleteket, az érdekképvise­leteket, ami teljesen azonos az olasz-fasiszta parlamenti rendszerrel. Ennyit tudunk. Meg­lepő ez a dolog egyrészt azért, mert hiszen nincs nekünk szükségünk fasiszmusra. Van itt fasiszmus éppen elegendő. Hisz itten fasiszta rendszer szerint kormányoznak, csak a formá­ból ejtettek el egynéhányat. A magyar és az olasz fasiszta rendszer között csak annyi a differencia, amennyi a differencia Olaszország és Magyarország hatalmi állása között. Ha Bethlen a nemzetközi politikában erősebb pozí­ciót tudna betölteni, ha a Bethlen-uralom alatt álló ország a győztes hatalmi csoporthoz tar­toznék és ha tőle függne, akkor már minden for­májával és minden kellékével teljesen megvaló­sította volna a fasiszmust. Nem tudta megtenni nemzetközi okok miatt, van tehát egy 75 vagy 80%-os fasiszmusunk, amelyet most a minisz­terelnök úr 100%-ra akar kiegészíteni. Igaz, hogy ma az «illetékes hely» című ismeretlen forrásból erre vonatkozóan cáfolatok jelentek meg. De akkor egyrészt az a kérdés vetődik fel: ha egy ország miniszterelnöke feláll az ország színe előtt, annak úgy kell beszélnie, hogy más­nap ne kelljen az «illetékes hely»-nek az ő kije­lentését helyreigazítania. (Felkiáltások jobb­felől; Nem is kell! — Felkiáltások a szélsőbal : oldalon: De igen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Önök mi tőlünk, ellenzék­től, elvárják, hogy mi objektívek és precízek legyünk, a miniszterelnök úr pedig folytono­san belebotlik olyan ellenmondásokba, amelye­ket azután hetekig kell magyarázni és többszö­rös visszavonásokkal és magyarázatokkal lej het csak az ország és a világ előtt érthetővé tenni. (Felkiáltások jobb felől: Mi megértjük!) Az «illetékes hely» most a maga cáfolatában azt mondja, hogy a miniszterelnök úr ezt a ki­jelentését a Felsőházra, a felsőházi érdekkép­viseletekre értette. Hát, ez sem megnyugtató. Mi várjuk az ország törvényhozásának demo­kratilázását. Nem elég és nem megnyugtató az, ha a miniszerelnök úr tegnapi kijelentéseit most úgy interpretálja, hogy nem hajlandó és nem akar semmit sem változtatni a mai parla­mentáris rendszeren. A mai parlamentáris rendszeren igenis változtatni kell a demokrácia irányában. Az ország népe és közvéleménye várja az általános, egyenlő, titkos választójo­got; (Ellenmondások jobb felöl.) várja azt a demokratikus rendszert', amelyben a képviselő­ket nem nevezik ki, amely rendszerben a kép­viselőket a szavazók választják; amely demo­kratikus népparlamentet tud létrehozni. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék tovább' ezzel a kérdéssel foglalkozni. Be­szédideje különben is lejárt. Kérem tehát, mél­tóztassék beszédét befejezni! Propper Sándor: Én hajlandó vagyok a mondat felénél is befejezni beszédemet, abba azonban nem engedek befolyást, hogy valaki beszédem menetét befolyásolja. (Mozgás.) Elnök: A képviselő úr tévesen értette sza­vaimat. Én nem akarom a képviselő úr beszé­dének menetét befolyásolni, a házszabályok azonban rendelkeznek a beszédidő tartamáról. Miután az óra jelezte, hogy a képviselő úr be­6". ülése 1929 április 12-én, pénteken. 1QÔ szédének ideje lejárt s miután a képviselő úr a jelzést nem vette észre: ezért figyelmeztet­tem a képviselő urat. Propper Sándor: Köszönöm! A jelzést azért nem vettem észre, mert nem érdekel ez az egés>z házszabály és nem érdekel ennek semmi rendelkezése. (Mozgás és zaj jóbbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelen­tésért rendreutasítom és újra figyelmeztetem, méltóztassék besizédét befejezni! Propper Sándor: Én csak a kényszernek engedek, mikor magam ennek a házszabálynak alávetem. Én ehhez a házszabályhoz hozzá nem járulok, ez a házszabály a többség erőszaka folytán jött létre, ez a házszabály engem, mint kényszer kötelez, egyébként lelkileg és erköl­csileg nem. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ismételten rendre­utasítom! (Folytonos zaj.) Csendet kérek! — Méltóztassék befejezni! Propper Sándor: Akár az van a miniszter­elnök úr fasiszta kijelentései mögött, hogy meg akarja valósítani Magyarországon a tör­vényhozásban is a fasizmust messzebbmenően, mint ahogyan megvan, akár az van mögöttük, hogy nem akar semmit sem cselekedni a tör­vényhozás átalakítása terén: mindkettő veszé­lyes és káros az országra, mert a törvényhozást igenis demokratikus irányban kell átalakítani és azok az urak, akik ma ezen mosolyognak, azok az urak, aki ma ellentmondanak, akik ezt a mai helyzetet akarják fenntartani, amikor az ellenzéknek még csak meg sem lehet kisérelni azt, hogy nyilt szavazású kerületekben jelölte­ket állítson, azok az urak igen hamar meg fog­nak győződni arról, hogy a történelem logikájá­nak kényszere következtében rá fognak kény­szerülni arra, hogy az ország törvényhozását igenis demokratizálják. (Peidl Gyula: Ha ezt nem teszik, fejlesztik Trianont!) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék végre beszédét befejezni! Propper Sándor: Kérem, befejezem egy mondattal. A haladás ellen nem lehet hadakozni még olyan miniszterelnöki demagógiával sem, amilyennek tegnap voltunk itt a tanúi. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Pakots József! Pakots József: Mélyen t. Ház! A tegnapi napon a miniszterelnök úr elméleti fejtegetései során azt a jogos aggodalmat keltette az ellen­zékben és a nemzeti közvéleményben, hogy ő a parlamentarizmus nagy gondolatától eltért és valamely külföldi recept szerint egy új kor­mányzati és népképviseleti rendszer szörnyű tervével foglalkozik. (Zaj.) Túlságos jelentőséget nem kívánunk tulaj­álló kormányférfiúi megnyilatkozásának, azon­ban feltétlenül rá kell mutatnom arra, hogy a miniszterelnök úr tegnapi megnyilatkozása valamely önvallomást rejt magában arról, hogy az a kormányzati rendszer, amelyre felépítette a maga hatalmát, már nagyon ingadozik; már nem bízik a maga többségi pártjának szerviliz­musában sem és éppen azért keresi a korrekti­yumokat, amelyek hatalmát jobban alátámaszt­ják. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Bent az országban nincs kétség aziránt, hogy a Bethlen-kormányzat ideje lejárt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellen­mondások a jobboldalon.) Nincs kétség abban a tekintetben, hogy közgazdasági, nemzetgazda­sági, valamint politikai szempontból ez a rend­szer nem tudott Magyarországon olyan kon­szolidációt teremteni, amely a szörnyű, nehéz átmeneti időben a nemzetet legalább is élőké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom