Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 tályának érdekét mindenek felett keresztülviszi és képviseli. T. Ház! Hát ez volna az a nagy haladás, amiért a parlmentárizmust sutba kell dobni és követni kell azokat a kétes értékű külföldi példákat? En azt kérdezem, az egész világ vak, az eerész világ tudatlan, hogy sehol nem akarják az érdekképviseletek rendszerét követni? Ott vannak a nagy nyugati demokrata államok, Anglia, Németország, Franciaország, Svájc, Hollandia, Amerika, sehol sem tud ez a gondolat még meghallgatásra sem találni? Bocsánatot kérek, ha egy pár pillanatra mégis Olaszországgal és Oroszországgal foglalkozom, de tisztára az érdekképviseletek szempontjából állítom be a kérdést. Elegendő megnyugtatás az nekem, hogy két kísérleti államban látom ennek a rendszernek vergődését? En azt állítom, t. Ház, hogy sehol a világon nincs érdekképviselet. Olaszországban nincs érdekképviselet, Oroszországban nincs érdekképviselet. Oroszországról nem kell beszélni, hiszen láttuk már, hogy a hatalomnak fenntartása nem az egyes osztályok harcának kiegyensúlyozásával történik, hanem a hatalom fenntartása ma már a régi cári uralom eszközeivel történik, éppen úgy deportálnak, mint ahogy deportáltak azelőtt. (Felkiáltások a baloldalon: Fokozottabban!) T. Ház! De nézzük azt az országot, amely valószínűleg a miniszterelnök úr előtt (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mint ragyogó példa jelentkezhetett és amelynek impressziója alatt áll, nézzük Olaszországot. Hát azt méltóztatnak képzelni, hogy Olaszországban az érdekképviseletek vannak érvényben? Engedelmet kérek, Olaszországban az érdekképviseletek rendszere oda lett állítva, mint egy dekoráció, vagy ha jobban tetszik, mint egy takaró. (Ügy van! a baloldalon.) Nézzük a szervezetet, amint létrejött. 1926. április 3-ikán hozták a törvényt Olaszországban és május 19-én a szabályzatot, amely a munkaadókat és a munkásokat szindikátusokba osztályozza. A munkaadók részére öt szindikátust állapít meg, az iparnak, a földmívelésnek, a kereskedelemnek, a tengeri és szárazföldi szállításnak és a banküzletnek szindikátusát

v Ugyanakkor felállítottak a munkásokra nézve három szindikátus csoportot, amely az ipar és a kereskedelem összevonva, a tengeri- és szárazföldi szállítás, a légi szolgálati és a bankok üzletkörében alkalmazott egyének csoportja. Azonban mit méltóztatnak gondolni, ha Olaszországban valóban az történt volna, hogy az egész polgárságot felosztották volna ezekbe az érdekképviseletekbe, hogy akkor az lett volna ma a választás eredménye, hogy nyolc és félmillió szavazatból csak 136.000 ellenzéki szavazat adódott? Az lett volna a következménye, ha ezt keresztülvitték volna úgy, amint ideálisan, de teoretikusan hirdették, hogy ott nem lett volna ellenzék? Nem, t. Ház, amikor megteremtették azt a szindikátust, uervanakkor a szabályzat első pontjába beiktatták, hogy nem lehet a szindikátusnak tagja olyasvalaki, akinek hazafisága kétes, akinek nemzeti, vagy politikai megbízhatósága—mintha hallottuk volna már ezt a kifejezést — kifogás alá esik. Mi lett ennek az eredménye? Az érdekképviselet fasiszta képviseletté lett. Mi lett az eredménye? Nem az osztályok ütköznek össze egymással és így alakult ki egy eredmény, hanem egy^ ember akarata dönt, aki lehet zseni, lehet jószándékú, vagy lehet talán — mondjuk — a tévelygés útján, de mégis egy embernek akarata érvényesül korlátlanul ezek mögött a dekoratív falak mögött '. ülése 1929 április 12-én, pénteken. 105 Hát ez volna az az ideál, amelyet nekünk meg kell valósítanunk és amiért el kell . dobnunk az ezeréves magyar alkotmányt, amiért el kell dobnunk a parlamentet, amely parlamentért vér hullott, amelyért szenvedés volt és amelyért legnagyobbjaink ödaálltak és küzdöttek? T. Ház! En nem tudom a magam részéről ezen az úton követni a t. miniszterelnök urat. Egyetlen ország van, ahol az érdekképviseletekkel próbálkoztak — Spanyolországról nem kell beszélni, mert ott királyi hatalommal vannak kinevezve az egyes osztályok képviselői. — Chamberlain mondja ma, Mussolini is mondotta, hogy nem exportcikk Olaszország fasizmusa. En azt hiszem, hogy a mi nagy olasz barátságunk révén a statisztika adatai szerint már eléggé rossz a külkereskedelmi mérlegünk. Ügy látom, hogy amióta ott nagy barátság van, behozatalunk emelkedik és kivitelünk csökken. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy ezt a külkereskedelmi mérleget ilyen kétes értékű, szállításra nem alkalmas áruval ne méltóztassék még jobban lerontani. T. Ház! A miniszterelnök úr — s ezzel be is fogom fejezni felszólalásomat — beszélt a nemzet természetes vezetőiről. En nem tudom elfogadni azt, hogy egy nemzetnek vannak természetes vezetői és vannak természetes vezetettjei. Egv nemzetnek vezetői azok, akik tehetségüknél, önzetlenségüknél, munkájuknál fogva valóban megszerzik a jogot és a módot arra, hogy egy nemzetet vezessenek. En nem lelkesedem a természetes vezetői teóriáért, amely ennek a nemzetnek 24 éves főispánokat, 27 éves képviselőket és az ifjúság hímporát alig elveszített minisztereket adományozott. En lelkesedem azokért a természetes vezetőkért, akik akár az ipari műhelyből, akár a nagy történelmi névvel bíró családok házából jönnek és a nemzetért önzetlenül dolgoznak és munkálkodnak. Egyáltalában, t. Ház, hagyjuk a múltnak vitatását. (Helyeslés a beul- és szélsőbaloldalon.) Ne keressük azt, hogy ki kapott Bécstől nemesi levelet és ki kapott Sztambulból, a török szultántól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hagyjuk és feledjük el ezt az idői. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem érdekel. Ez a nemzet ma olyan helyzetben van, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy minden figyelmét leköti jelene és teljesen homályos jövője. Azt hiszem, a t. túloldal is megegyezik velem, ha azt mondom, hogy az a család, amely csak ősi dicsőségét emlegeti és ebből akar élni, halálra van ítélve. Az a nemzet, amely csak ősi nagyságát emlegeti, elpusztul. A süllyedés kora az, amikor a holtak különbek az élőknél. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ebben egyetértünk, mert ha az urak ezt nem fogadják el tőlem, talán elfogadják a miniszterelnök úr szájából, aki ezeket a bölcs és szép mondásokat, úgy, mint életrajzából olvasom, valamikor a nemzet előtt hirdette. T. Ház! Minthogy azt látom, hogy itt a tradíciók hirdetésével, mesterséges eszközökkel még mindig inkább a múltra akarnak építeni, még mindig inkább a multat becsülik meg, mint az élő embereket, én ezt a szakaszt sem fogadhatom el. Hiszem és remélem, hogy el fog jönni az az idő, amikor a t. miniszter úrnak ez az egész javaslata minden naivitásával, — bocsásson meg — minden erőszakoltságával éppúgy el fog tűnni, mint az a forrás, amely ma a hatalmon levőket megmételyezi, hogy ilyen diktatórikus, erőszakos hatalmi bázisokat teremtsenek maguknak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? ; 16*