Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-273

2 Az országgyűlés képviselőházának tartandó országos jubiláris emlékünnepélyre a , Ház t. tagjait meghívja. A meghívást a Ház tudomásul veszi. Bemutatom végül a függőben lévő indítványok és interpellációk jegyzékét. A Ház ezt tudomásul veszi. Pogány Frigyes képviselő úr, mint a külügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Pogány Frigyes előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém tisztelettel beterjeszteni a külügyi bizottság következő jelentéseit. 1. A Nemzetek Szövetsége egységokmánya 4., 6., 12., 13. és 15. cikkeinek módosításáról szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában; 2. Magyarországnak az állandó nemzetközi bíróság kötelező igénybevételét kimondó okmányhoz való hozzájárulásáról szóló 703. számú törvényjavaslat tárgyában; 3. a háború igénybevételéről való lemondás tárgyában Párizsiban 1928. augusztus 27-én kötött nemzetközi szerződés becikkelyezéséről szóló 707. számú törvényjavaslat tárgyában; 4. Lengyelországgal Varsóban 1928. november 30. napján kötött békéltető eljárási és választottbirósági szerződés becikkelyezéséről szóló 704. számú törvényjavaslat tárgyában; 5. Finnországgal Budapesten 1928. december 12. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló 705. számú törvényjavaslat tárgyában; 6. A Törökországgal Budapesten 1929. évi január 5-én kötött semlegességi, békéltető eljárási és váilasztottbírosági szerződés becikkelyezésről szóló 706. számú törvényjavaslat tárgyában és végül 7. az Amerikai Egyesült-Államokkal Washingtonban 1929. évi január 26-án kötött békéltető eljárási szerződés, valamint az ugyanott ugyanazon a napon kötött választottbírósági szerződés becikkelyezéséről szóló 708. számú törvényjavaslat tárgyában. Kérem e jelentések kinyomatását, szétosztását és a törvényjavaslatoknak annakidején napirendre tűzését. Elnök: A Ház a jelentéseket kinyomatja, szétosztatja, s a törvényjavaslatoknak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. ' Napirendünk szerint, következik a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 592 és 717) folytatólagos tárgyalása. Az előadó úr kíván szólani. Csák Károly előadó: T. Képviselőház! Az általános vita berekesztése után nem volt időm és módom arra, hogy a javaslatra vonatkozólag, illetőleg a közigazgatási bizottság álláspontjára vonatkozólag elhangzott felszólalásokra és bírálatokra, a javaslat rendszerére, alapgondolatára vonatkozólag tett megjegyzésekre válaszoljak, illetőleg ezekre reflektáljak. Tisztelettel kérem te!hát a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy a Ház türelmét igénybevegyem egyrészt reflexióimmal, másrészt pedig annakidején csonkán maradt előadói beszédem kiegészítésével is, már amennyiben tudniillik a vita azokat a kérdéseket érintette, amelyekre előadói beszédemben kiterjeszkedni nem volt módomban. Ezenkívül ismertetnem kell a Ház elnökéhez beadott és onnét a közigazgatási bizottsághoz küldött kérvényeket, illetőleg a közigazgatási bizottságnak erre vonatkozólag elfoglalt álláspontját, mert ezek a kérvények csak a Ház által való tudomásulvétel után lesznek elintézetteknek tekinthetők. Ezenkívül a különvéleményre is ki kell terjeszkednem, a házszabályok szerint kötelességem lévén annak előterjesztése, természetesen 273. ütése 1929 április 9-én, kedden. bővebb indokolás nélkül, mert tudomásom szerint Hegymegi Kiss Pál képviselő úr maga kívánja különvéleményét indokolni. Voltak a vitában egyes egyenesen hozzám adresszált felszólalási részletek is. Engedelmet kell tehát kérnem arra is, hogy ezekre egypár percig néhány összesűrített mondatban szintén kiterjeszkedjem. T. Képviselőház! Ellenzéki részről Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársunk azt a kijelentést tette, hogy ő már négy cikluson keresztül képviselő ugyan, de ilyen nívós és ilyen népes bizottsági tárgyaláson még nem volt alkalma résztvenni. A határozatképesség nemcsak hogy egy pillanatig sem volt kétes, (Éljenzés jobbfelőí) hanem állandóan zsúfolt teremben tárgyaltuk a közigazgatási bizottságban a közigazgatási reformra vonatkozó javaslatot, még olyan képviselők érdeklődése mellett is, (Éljenzés jobb felől.) akik a közigazgatási bizottságnak nem tagjai. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársunk talán egy kissé túlzott megállapítással azt mondja, hogy a parlamentnek és a bizottságnak dicsősége és minden idők parlamentjének követendő példája volt az a nívós tárgyalás, amely ott a bizottságban lezajlott. En, aki először vagyok képviselő és aki nem ismerem a múltnak erre vonatkozó praxisát, bizonyos megindultsággal és meghatottsággal vettem tudomásul ezt az ellenzéki oldalról történt megállapítást. Azt hiszem, hogy kötelességet mulasztanék, mint a közigazgatási bizottság előadója, ha a magam részéről — de úgy vélem, a bizottság nevében is megtehetem ezt — köszönetet nem mondanék ezért a tárgyilagos megállapításért és meg nem emlékezném arról is, amit Buday Dezső igen t. képviselőtársunk mondott, hogy a bizottság tárgyalásán meglátszott, hogy azt a koncepciót, amelyet az új házszabály maga elé tűzött, meg is akarja valósítani, hogy t. i. a részletmunkának súlypontja a bizottságokra helyeződjék át és a bizottság ennek a kötelezettségének eleget is kívánt és akart tenni nívós és tárgyilagos tárgyalásaival. S ha a képviselők és a Képviselőház érdeklődése ellen talán nem is lehetne kifogást tenni, mert kétségtelen az, hogy ez iránt a nagy kérdés iránt ä Ház minden oldala fokozott érdeklődéssel viseltetik, kérdés azonban, hogy a nagyközönség körében is ilyen érdeklődést és a régi idők taDasztalataihoz képest érzékenységet is váltott-e ki ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása. Nemmel kell válaszolnunk, t Ház (Ügy van! jobbfelől) aminek talán két okát lehet megtalálnunk. (Jánossy Gábor: A gazdasági viszonyok, a kenyér!) Az egyik az, hogy a közönség, az ország és annak nérte elsősorban gazdasági kérdések iránt érdeklődik. (Ügy van! Ügy van! iobbfelöl.) Hiszen ez nemcsak a trianoni Magyarországnak az alapvonása, hanem világjelenség is. Közjogi kérdések, szervezési kérdések iránt nem érdeklődnek, a nagyközönségnek köréből és annak mentalitásából ez nagyrészben kiesett. A másik oka az érdeklődés hiányának pedig az, hogy míg a vármegyék közönségének körében sem tudott felkelteni ez a javaslat akkora emóciót, mint a múltban. Hiszen emlékezhetünk rá, a múltban, mihelyt ehhez a kérdéshez nyúltak, azonnal felébredt a vármegyékben az ellenállási vágy, a régi, eleinktől örökölt ellenállási ösztön is, a nagy érzékenység a közjogi, a gravaminális kérdések iránt. Ma azonban a vármegyék, a törvényhatóságok is csendesek, aminek magyarázatát én már nem éppen a gazdasági szituációban taálom, hanem abban, hogy a reform kérdése kétségtelenül megérett annyira, hogy most már mindenki vár valamit, jót vagy rósz-