Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-258
90 Az országgyűlés képviselőházának sabbá, eredményesebbé teheti szőlőgazdasági kultúránkat, hogy többet, jobbat tudunk e törvény alapján majd termelni, örömmel látom ezt a törvényjavaslatot és elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Ha azonban azt látom, hogy ez lényegében a mezőgazdaságon és a szőlőgazdaságon igazában nem segít, mert nem hoz neki állami támogatást és különösen ha azt látom, hogy újabb terheket rak a szőlősgazdák vállaira, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy nyilvánvalóan az állam pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a javaslatban felállított szerveket, akiknek tiszteletdíjuk és fizetésük lesz, az állam költségére állítsa fel, úgyhogy ezeket az állam fizesse. E pillanatban az a helyzet, hogy a magyar szőlőgazdálkodás újabb terheket nem bír el. Választókerületemben lévő egyik község Csengőd, például, amely kizárólag szőlősgazdáiíDoi áll, e pillanatban a legnagyobb válsággal küzd. Tízezer hektoliter bor van eladatlanul felhalmozva a kisgazdák pincéiben s az 1928-as adóknak 40%-a még nem folyt be. Kérdem, ilyen körülmények között lehet-e várni, hogy a hegyközségi járulékot, a központi ügyvezető titkár fizetését, vagy esetleg a hegybíró fizetését ez a szőlőgazdálkodás pillanatnyilag elbírja? En mégis elfogadom a földmívelésügyi miniszter úr javaslatát, mert a szebb jövő érdekében szűkségesnek tartom ezeket az intézkedéseket, és inert ezektől az intézkedésektől várom szőlőkulturánk megerősítését és gyarapodását. Fel kell azonban hívnom a miniszter úr kegyes figyelmét arra, amire itt képviselőtársaim sorban felhívták már a miniszter úr figyelmét, hogy nem lehet a szőlőgazdálkodáson ma máskép segíteni, mint állami támogatással és állami akcióval. Folytassa a miniszter úr a maga műtrágya-akcióját, rézgálic-akcióját, tegye ezt minél általánosabbá. Folytassa különösen a gyümölcstermelésre nézve a szőlővesszők és a gyümölcsfák állami szétosztását. Nagyon szeretném, ha a Duna-Tisza közén állami gyümölcsfaiskolát állítana fel, mert ez éppen a mi területünkön nagyon hiányzik, mert ezen a területen megfelelő ilyen állami gyümölcsfaiskola nincs. Felhívom a miniszter úr figyelmét, amint ezt előző t. képviselőtársam is tette, a szőlőhitelnek valami módon való megoldására. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy ma az export kérdésének megoldása a szőlősgazdáknál létkérdés. Eégen Magyarországon Ausztriával való kapcsolatunkban nem éreztük ezt a kérdést, ma azonban tehetetlenül állunk itt az állam segítsége nélkül. El sem tud a szőlősgazda indulni. Ugyanígy szükségesnek tartom a bor- és gyümölcsimport ellen való védekezést. A spanyol, a görög és az olasz boroknak túlságos mértékben való beengedése ellen kell, hogy felemeljem a szavamat. Ugyancsak szükségesnek tartom^ hogy ismételjem képviselőtársaimnak azon kérelmét, hogy a borfogyasztási adó eltöröltessék vagy leszállíttassék. Hiába beszélünk akkor mi a bortermelés jövőjéről, ha akkora adóval sújtjuk a bort, amennyit maga egy liter, vagy egy hektóliter bor ér. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen most olvashattuk a lapokban Pest vármegye közigazgatási bizottságának gróf Ráday Gedeon t. képviselőtársunk indítványára elfogadott azt a feliratát, hogy a közigazgatási bízottság a pénzügyminisztertől kéri a borfogyasztásiadé eltörlését, mert 19 pengő 70 fillért fizetnek hektóliterenként olyan borért, amelynek az ára sem több. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Jól tudom, 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. hogy ez nagyon nehéz kérdés, s azt is tudom* hogy nem egyedül a földmívelésügyi miniszter úrtól függ ennek a kérdésnek a rendezése, azonban ezt a kérdést meg kell oldani. Es ha a t. kormány honorálta Fábián Béla t. képviselőtársamnak azt a következetes akcióját, amelynek a vége az lett, hogy a forgalmiadó tekintetében bizonyos enyhítések történtek és a forgalmi adóellenőrök száma lassan tünedezőben, fogyatkozóban van, úgy mi joggal megvárhatjuk ezen az oldalon a t. kormánytól, hogyha következetesen és állandóan ezzel a panasszal állunk a t. kormánycélé, megérezze azt, hogy itt az igazság beszél, és hogy itt az ország érdekéről és nem csupán a bortermelők jogos érdekéről van szó. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak félhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy a homoki szőlők termésének fokozása és azok talajának javítása és a futóhomok lekötése érdekében szükség volna äz előbb említett pestszentlőrinci szemétkomposzt: földekkel vágy ehhez hasonló talajjavító szerrel egy megfelelő állami akcióra. A pestszentlőrinci szemétből kitermelt komposztföld termésfokozó hatása ugyanis a kezemben levő szakértői vélemények szerint gyakorlatilag kipróbáltatott és megállapítást nyert, hogy pél" dául Kecskemét környékén egy szőlősgazda két vagont alkalmazott holdankint ebből a földből és körülbelül 50—60%-os termésfokozást tapasztalt. Felhívom a miniszter úr szíves figyelmét erre a kérdésre, amely szintén hozzájárulna a szőlőtermelés és a szőlőgazdálkodás megerősítéséhez és fellendítéséhez. Az adóhalasztásra, a közlekedés javításra, a szövetkezeti közpincék szerepére, a hitel nyújtására már képviselőtársaim felhívták a miniszter úr figyelmét, tehát ismétlésekbe nem bocsátkozom. Felhívom at. miniszter úr szíves figyelmét azonban újból arra, hogy az egész szőlőgazdal kodás gazdaságilag s szociális szempontból is egyformán jelentős az egész állam gazdasági életére. Gazdasági szempontból 200 millió pengő évi bevételről, illetőleg jövedelemről van szó, ennek következtében egész csomó kisgazda exisztenciájáról. De nemcsak erről van szó, mert ma már nemcsak a kisgazda, szőlősgazda, hanem egyúttal az iparos, a kereskedő, a tisztviselő is. Felhívom miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy milyen óriási gzdasági jelentősége volt a Duna-Tisza-közén pl. annak, hogy a sivó futóhomok-buckák virágzó területekké váltak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az a kopár vidék Kiskőrös, Csengőd. Szabadszállás és Fülöpszállás, Szalkszentinárton és Kunszentmiklós % Izsák, Félegyháza vidéke, — ahol Petőfi járt és amelynek szépségét meg is énekelte — ma már virágzó szőlőterületekkel van tele. Öriási gazdasági jelentősége van annak, hogy ezeket a csaknem úttörőket, csaknem honfoglalókat magukra ne hagyjuk. (Elénk helyeslés.) De szociális munkás szempontból is nagy jelentőségű ez, mert hiszen százezrekre megy ma azoknak a munkásoknak száma, akiket a szőlőgazdálkodás foglalkoztat. Körülbelül 38 millió napszám az, amelyet, a magyarországi szőlőművelés igénybe vesz. Ha tehát 38 millió munkanapról van szó, akkor e fölött nem szabad könnyen nanirendre térni, mert ez a szőlőmunka olyankor foglalkoztatja a munkást, amikor más mezőgazdasági ágak foglalkoztatni nem is tudják: kora tavasszal, a nyitáskor és késő ősszel, a 1 takaráskor. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.)
