Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-258
86 Âzországgyűlés képviselőházának fogva szívesen kell látnunk minden olyan törekvést, amely küszködő mezőgazdaságunk egyegy ágának megsegítésére irányul. Nem is oly régen még több, oldalról azt a felfogást hallottuk, hogy az állam ne avatkozzék a magángazdasági életbe. Ez az elv helyes is ott, ahol a kellő anyagi erő, életképesség, szakértelem és szervezettség úgy a termelésnél, mint az értékesítésnél megvannak; viszont azonban ott, ahol ezek hiányoznak az államhatalomnak igenis kötelessége, hogy jótékony beavatkozással a vergődő gazdasági ágakat megsegítse. A törvény indokolásából is sajnálattal állapítjuk meg, hogy szőlő és borgazdaságunk a külső gazdasági életnek és adminisztrációnak legelhanyagoltabb, legmostohább an gondozott ágazata lett. Egykor virágzó szőlőkultúránk leromlott, jövedelmezőségük megcsappant, aminek oka, hogy szőlőgazdáink nem tudtak alkalmazkodni^ a megváltozott viszonyokhoz és így versenyképességüket és egykori jó piacaikat elvesztették. Hozzájárultak még ehhez a környező borfogyasztóállamok elzárkózó törekvései is. A Központi Statisztikai Hivatalnak rendelkezésemre bocsátott adatai szembetűnően mutatják azt a nagy visszaesést, amely bortermelésünkben állott be. Nevezetesen 1905—1909. éveknek 4,700.000 hektoliter volt a bortermése, amelyből 824.000 hektolitert vittünk ki, 1913— 1914. években 4,000.000 hektoliter borunk termett, ebből 822.000 hektolitert exportáltunk. 1926-ban 1'3 millió hektoliter borunk termett, amelyből mindössze már 30.000 hektolitert borban és 1200 métermázsát szőlőben vittünk ki, 1927-ben 1-8 millió hektoliter borunk termett, a kivitelünk borban 31.875 hektolitert, szőlőben 6200 métermázsát tett ki. Az elmúlt 1928. évben a bortermést 3,000.000 hektoliterre becsülik, amelyből a kivitel mindössze 69.350 hektoliter volt borban, és 22.300 métermázsa volt csemegeszőlőben. Borkivitelünk tehát, amely a békeévekben az egész termés ^U— 1 k, részét tette ki, jelenleg a békeévek termésének több mint 40-ed részére esett vissza. Ezen a hátrányos helyzeten tehát, t. Ház feltétlenül változtatni kell. Es ezt elég szerencsésen oldja meg a javaslat akkor, amikor nem szorítkozik kizárólag az állam anyagi és adminisztrácionális támogatására, hanem a szőlősgazdák egyéni képességeiben és társas összefogásában^ igyekszik elsősorban megtalálni azt az erőforrást, amellyel szőlő- és borgazdaságunk bajait orvosolni kívánja. Bortermelésünk, t. Ház, igen értékes múltra tekinthet vissza, amiben nagy része van bortermelő gazdáink hozzáértő munkájának, nagyon helyes volt tehát, hogy népünknek ezt a veleszületett ősi akaraterejét és képességét — amelyet egyes bortermelő vidékeken, mint a Hegyalján, Eger, Szekszárd, Somló hegyeiben kintélve, nemzedékről-nemzedékre sajátítottak el — újból megszervezik és a szőlő- és borgazdálkodás szolgálatába állítják. A szőlőkultúrának, t. Ház, megvannak a maga követelményei a termelésben és az értékesítésben. A modern termelésnek formái, a beültetés, a fásítás, a nemesítés, betegségek, rovarok, elemi csapások elleni védekezések, a termésnek: gyümölcsnek, szőlőnek, bornak értékesítése, piaca mind kellő hozzáértést anyagi erőt és szervezettséget kívánnak. A termelőnek ma már, t. Ház, nemcsak jó szőlősgazdának, hanem jó üzletembernek is kell lennie. Az állam segítségül jön mindezekben, viszont azonban kizá258; ülése 1929 február 26-án, kedden. rólag az államra támaszkodni nem helyes, de nem is célszerű. A gazdasági és kereskedelmi élet rugalmassága, mozgékonysága az önkormányzati keretben inkább látszik biztosítottnak. Ezért tehát a hegyközségekben megnyilvánuló kötelező társulást, mint szerencsés alakulást üdvözölhetjük. A fürdőügyi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egységes építkezési szabályrendeletet sürgettem, hogy az ugyanegy község határában fekvő fürdő- és villátelepek, valamint a politikai községek kettős irányú építkezési törekvései között végre rend teremtessék. Erre a körülményre hívom fel itt is elsősorban az igen t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét, mert főleg a Balaton mentén gyakran találkozunk például olyan elhelyeződésekkel, hogy Összefüggő termő szőlőföldek közvetlen szomszédságában nemcsak egyes családi villák, hanem ízléstelen, barakkszerű, tömegépítkezésű nyaralótelepek építését is engedélyezik. Az építtető ki akarván használni telkét, egészen beleépít magába a mesgyébe, oda építi fel hosszú, ízléstelen faépületét, amely eltekintve tűzveszélyes voltától, az újra betelepített szőlőterület beárnyokolásával egész barázdákat tesz tönkre. Hogy a többszázra menő nyaraló fiatal nemzedék nem mindig respektálja különösen forró nyárban, az idegen magántulajdont, hanem keresztül-kasul jár rajta, hogy a Balaton vizét közelebb találja, nem is szólva a szőlőérés idején nap, mint nap elkövetkező kellemetlenségekről: mindezeken, a mai építkezési szabályrendeletek közepette csodálkozni alig lehet. A fürdőtörvénynek a kisajátításra, a védőövezetre vonatkozó rendelkezéseitől, valamint ennek a törvényjavaslatnak 11. és 14. §-aiban foglalt azoktól az intézkedéseiktől, amelyek a zárt területekről és a mesgyekről intézkednek, teljes joggal várják a balatonmenti érdekeltek, hogy ezek az anomáliák, amelyeknek itt csak egyik kirívó esetét voltam bátor tisztelettel felemlíteni, a jövőben megszűnnek és ez a két kultúra: a fürdőkultúra és a szőlőkultúra egy„mást a jövőben keresztezni nem fogja. Több képviselőtársam kitért a gyümölcstermelés fontosságára is. En ezt a kérdést nemcsak a vitamin miatt érintem, hanem érinteni kívánom a jövedelmezőség és külkereskedelmi mérlegünk szempontjából is. Hazánk mint mérsékelt égöv alatt fekvő terület, mindenkor igen jó talaja volt a gyümölcstermelésnek. Az egyes vidékeknek gyümölcsfajtái, például az Alföld almája és barackj i, s a dunán-. túli dombos vidéknek szilvája és diója, mindig keresettek voltak. Most pedig mit látunk, i Ház? Azt, hogy e téren is visszaesés van, pedig a gyümölcstermeléssel igen előnyösen lehet gazdálkodni, mert nem sok fáradságot igényel és a mellett a termelő gazdának jelentékeny jövedelmet nyújt. Sajnos a magyar gyümölcs mellett ott látjuk és mindinkább tért hódít a külföldi gyümölcsbehozatal. Ezt a vita folyamán képviselőtársaim közül többen már szintén szóvátették. Olaszország áll ezen a téren első helyen. Itt nemcsak a narancs, citrom és banán szerepel, hanem már az alma is, amelyből csak 1927-ben több mint 10,000 métermázsát importáltunk. Ennek egyharmada Hamburgon keresztül érkezett hozzánk és ez a mennyiség valószínűleg kaliforniai alma volt. Különféle déli gyümölcsökből 1928-ban 266.000 métermázsát hoztunk be tizenkét és félmillió pengő értékben. Ha a külföldi fürdők látogatását hazafiatlan cselekedetnek tekintjük, ugyanezt mondhat-
