Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-258
Ä&' országgyűlés képviselőházának '258.''ülésé1929 február 26-án, kedden. 83; ad a hegyközségi bíró megválasztásánál annak, aki szakképzettséggel rendelkezik, továbbá a vármegyei hegyközségi tanács titkárául csak olyan valakit enged kijelölni, akinek a legmagasabb fokú szőlészeti és borászati képesítése megvan. Ez a müveit, intelligens gazdatiszti osztály elhelyezkedésére nyújt alkalmat. Az a körülmény, hogy a törvényjavaslat ezeket kiveszi az eddigi cselédtörvény intézkedései alól és a gazdatiszti törvény oltalma alá helyezi, szociális vívmány, amelyet a magam részéről minden tekintetben helyeslek. Sokan felhozták itt a miniszter úrnak azt a helyes intézkedését, hogy külföldön mindenütt borházakat létesít. Ebben a kérdésben csak egyetlen tételre szeretném a miniszter urat kérni és ez az, hogy ne bízza a külföldi borházakat kivétel nélkül zsidókra. (Györki Imre: Ez fáj önnek!) Van nekünk elég emberünk, aki becsületet tud szerezni a magyar névnek. Felháborító és visszataszító az, ha bemegy az ember egy külföldi borházba s azt hiszi,.hogy magyar vidékre lép, magyar levegőt fog szívni, és akkor egyszerre szembe találja magát egy galíciai zsidóval» (MoÁgás és zaj. — Jánossy Gábor.: Szinte hihetetlen! — Rothensteim Mór: Mit szól a miniszter úr hozzál) Saját tapasztalatomból mondom, méltóztassék ennek a statisztikáját megnézni. Merem állítani, hogy az európai borházak közül — nem tudom hány van összesen — amennyiben én voltam, annak 90%-a zsidó kézben volt. (Györki Imre: Hányban volt? — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ezt igazán nem kifogásolhatjuk!) Kocsán Károly t. képviselőtársam említette, hogy az intenzív magyar mezőgazdaságnak kertészeti ágán is kellene egy kertészeti törvénnyel hasonló rendet teremteni. Ezt a magam részéről is a legmelegebben ajánlom az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyemébe.- Nemcsak a gyümöleskertészet, hanem a virág- sőt a konyhakertészet is ma minden rendelkezés nélkül álló ága az intenzív mezőgazdasági kultúrának. Tudom azt, hogy a miniszter úr ma előkészítő munkálatokat folytat az iránt, hogy a kertészeti törvényjavaslat' is a^Ház elé kerüljön. En'elsősorban is azt kérném, hogy azokat a képesítéshez való kötéseket, amelyeket igen szerencsésen szabályoz, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is, a miniszter úr ebben a megalkotandó kertészeti törvényjavaslatban is szabályozza, -mert lehetetlenség az, hogy ma érettségi bizonyítványnyal rendelkező, hároméves kertészeti tanfolyamot végzett, és kertészeti oklevéllel bíró kertvezetők a cselédtörvény rendelkezései alá tartozzanak, vizsgázott kertészek pedig nem tudnak' elhelyezkedni semmiféle állásban. T. Képviselőház! A kertészet hiteligénye terén is hasonló módon rendet kell teremteni. Mert ma az a helyzet, hogy Magyarországon a kertész hitelt nem kap sehol, ellenben, ha külföldön rendeh valamit, legalább három-négy havi hitelt kap, és még három-hathónapos váltóhitelt is élvez. Azért fordul tehát az a kertész a külföldhöz, mert Magyarországon a megfelelő hitelviszonyok rendezve nincsenek. A szőlővessző termelésének kérdését a mi 1 niszter úr igen helyesen szabályozta, de ezzel kapcsolatosan szeretném arra kérni, hogy a magtermelés kérdését is szabályozza, mert ma az a helyzet, hogy kertészeti magvakat úgyszólván kizárólag külföldről hozat bé a magyar kertész, viszont a külföldi magtermelők Magyarországon szerzik be azokat a magvakat, amelyeket azután Magyarországnak eladnak, mert hiszen a magyar mag általában véve igen jó, súlyos és beérett, és e mellett olcsó is. Ennek; következtében lehetne ezt a kérdést is oly módon szabályozni, illetőleg megoldani, hogy a pénz benmaradjon Magyarországon, ha a magyar magtermelést megszerveznők úgy, hogy a magyar magvakat itthon értékesíteni is tudjuk. A kertészeti termékek exportjában is óriási lehetőségek kínálkoznak. Ez a kérdés egyáltalában nincs még rendezve, és vannak olyan cikkeink, amelyek különösen az északi országokban rendkívüli bő piacra találnának, így például ott, ahol a paradicsomot csak üveg alatt érlelik, vagy ahol a dinnye, vagy a szőlő csak üveg alatt érik meg és ahol a konzervekhez is például óriási mennyiségű paradicsomot használnak. Oda meg nem bírunk exportálni ezidőszerint, úgyhogy a kertészeti cikkek exportjának rendezeése is, úgy mint az más cikkekre ebben a törvényjavaslatban kontemplálva van, igen fontos tétele volna a leendő kertészeti törvényi avaslatnak. Az én kerületemben, amelyben meglehetős nagyszámú virág- és zöldségkertész él, akiket általában nálunk bolgár kertészeknek hívnak, de akik csak bolgár rendszerű kertészetet űznek, azonban mind tőzsgyökeres magyar emberek, ezeket rendkívül erősen nyomja megélhetésük terén egyrészt az általános elszegényedés, amely például ma már a virágvásárlást luxusnak minősíti és nagyon nyomja őket a közüzemi kertészetek erős konkurrenciája is. A táj kertészeknek pedig igen fáj, hogy az állami alkalmazásban levő kertészek is kirándulnak a magánkertészet mezejére, és ott produkciókat végeznek, azután a kontárkérdés rendezetlensége is rendkívül rontja nemcsak a kertészek anyagi érdekeit, hanem magának a magyar kertészetnek nívóját is. T. Ház! Ezeknek a kérdéseknek rendezése egy hasonló törvényjavaslatban szintén igen sürgős volna. Ezenkívül felvetem itt ismét azt a gondolatot, amelyet néhai Bartóky államtitkár úr olyan nagy szeretettel propagált: a virágos Budapest gondolatát. Méltóztatnak emlékezni, hogy a háború előtt a földmívelésügyi minisztériumnak díjazásával egy akció indult meg, amelynek az volt a célja, hogy a főváros minden ablaka, minden erkélye és minden kis előkertje, lehetőleg változatos és ízléses virágdíszbe boruljon. Ezzel nemcsak a város képe szépül, hanem ezzel egyben a magyar kertészetnek is lendületet adnak. Ez a «Virágos Budapest»-akcio mind a ket irányban rendkívül üdvös hatással volt és azok a prémiumok, amelyekkel a földmívelésügyi miniszter úr a legszebben díszített ablakot, a legjobban díszített erkélyt, vagy a legízlésesebben kiképzett előkertet honorálta, annak idején Budapesten olyan nemes versenyt támasztottak a virágkultusza, a virág szeretete terén, hogy jó volna, ha a földmívelésügyi miniszter úr ezt a gondolatot ismét felelevenítené, nemcsak városesztétikai szempontból, hanem főként a ma meglehetősen nagy válsággal küszködő virágkertészet érdekében. A válság okait illetőleg nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az idei rendkívül erős tél borzasztó károkat okozott a kertészetben. A virágkertészeket a fokozott fűtés jóformán az anyagi tönk szélére állította, ott pedig, ahol a fűtést nein bírtak teljes erővel folytatni, a jövő palántákban rendkívül nagy károk vannak. De még sokkal szerencsétlenebbül jártak a konyhakertészek. Elképzelhetetlen az az elkeseredés, amely az idei tél folyamán a
