Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-257
Az országgyűlés képviselőházának 257, Elnök : Mennyi időre óhajtja a képviselő úr a meghosszabbítást I Szabó Sándor : Egy negyedórára. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédideje még egy negyedórával meghosszabbíttassák ? (Igen !) A képviselő úrnak még egy negyedóra áll rendelkezésére. Szabó Sándor : Hálásan köszönöm a kitüntető figyelmet, hogy méltóztatik megengedni, hogy erről szóló értekezésemet befejezhessem. A' malagaszőlő egyik tehertétele külkereskedelmi mérlegünknek és ha elmegyünk a jobb esemegekereskedésekbe, mindenütt ott látjuk a gyönyörű zselatinpapírba becsomagolt, gusztusosán festő, gyönyörű szép pántlikával átkötött malagakötegeket. Ha egy névnap, egy keresztelő vagy mondjuk sátorosünnep van, olyan időben, amikor a friss gyümölcsök ideje már elérkezett, mindenütt ott találjuk a zsardinettben a malagaszőlőt, a datolya és a többi déligyümölcs mellett. Ennek végét kell vetni és el kell kezdeni valamikor a malaga elleni védekezést. Ha már a banán ellen intézkedések után kiált a magyar közgazdasági élet, én a malaga ellen emelek szót. Megvagyok győződve róla, hogy vannak olyan felszerelések, olyan szerszámok, amelyek a szőlő aszalására, szárítására alkalmasak. Idáig ugyan mi csak szőlőhámozó, szőlőszemelő és sajtológépekről tudtunk, az azonban bizonyos, hogy a malagát tulajdonképpen nem Spanyolország tüzes napja érleli és aszalja olyanná amilyen, hanem gépileg, üzemileg aszalják és teszik alkalmatossá a kereskedelmi forgalomra. Ugyanígy van ez a kaliforniai szilvával és a kaliforniai barackkal is. Ennélfogva én azt gondolom, hogy termékeink feldolgozásánál arra kell törekednünk, hogy azokat olyan termékekké alakítsuk át a feldolgozási üzemekben, amelyek a piacon kedvesek és kapósak- Éppen ez az egyik formája annak, hogy a szőlőtermelő gazdák új irányban legyenek képesek az ő tudásukat képességüket és akaratukat kifejthetni, amely új irány jövedelmezni fog nekik s amellett alkalmas lesz külkereskedelmi mérlegünk javítására is. Ne kicsinyeljünk le semmiféle erőt, mert ha kicsi is, mégis behatással lehet erre. Ez a törvényjavaslat, amelyről beszélünk, különböző állásokat kreál. Én ezeket az álláskreálásokat nem kifogásolom. Ha közhivatalokban akarna valaki állásokat kreálni, bizonyára mindenki egyöntetűen averzióval, ellenszenvvel fordulna szembe ezzel a tervvel. Ezektől az álláskreálásoktól azonban azt reméljük, hogy a gazdasági életben mind pozitívabb eredményeket fognak létrehozni. Beszélünk itt többek között — hiszen több különböző állásról van szó benne — a hegyközségi tanácsi titkárról. Én, amikor ezekre az állásokra gondolok, elsősorban annak örülök, hogy annak a 3—5000 — ennyire mondják, nem tudom ellenőrizni — állásnélküli okleveles gazdának végrevalahára alkalma nyílik arra, hogy közülük esetleg néhány százat majd el tudjunk helyezni. Okleveles embereket kívánnak a hegyközségi bírói -székbe, akiknek a gazdálkodással kapcsolatosan nemcsak alapfogalmaik, hanem gyakorlati ismereteik lesznek, nagy intelligenciájuk, gazdasági horizontjuk, ahonnan el lehet tekinteni egész a fogyasztóig, legyen az akár Hamburgban, akár Finnországban, vagy Svédországban. Ilyen emberek kellenek, akik nem egy helyiérdekű horinzontról vizsgálják a dolgokat- Ebből a szempontból ezeknek a jó embereknek alkalmas lesz ezen állások egyik-másika arra, hogy ha nem is vajaskenyeret, de legalább száraz kenyeret juttat számukra. Azt volnék bátor a mélyeü t. f öldmívelésügyi kormány figyelmébe aj ánlani, hogy •ülése 1929 február, 22-én, pénteken. 75 ezen hegyközségi tanácsi titkárokat ne méltóztassék csak úgy szabadon beereszteni ebbe a hivatali állásba, hanem méltóztassék előbb instruáltatni őket, alkalmas helyen tanfolyamokat felállítani részükre, hogy ne csak gazdasági ismeretük felől szerezzen a kinevező hatóság tudomást, hanem az ő gazdasági és pedig az exporttal, az értékesítéssel kapcsolatos ismereteik tárát is gazdagítsa úgy, hogy kellő felkészültséggel láthassák el kicsinynek látszó posztjukat, amelyben azonban a magyar gazdasági életnek egyik igen fontos szerve lüktet és mozog. Most már igen rövidre kell fognom beszédemet, hogy befejezéséhez elérjek, (Derültség. — Halljuk/ Halljuk!) Még a részletekről nem beszéltem, azonban egy foütos dologról, az exporthitelről nem akarom elmulasztani, hogy legalább is nagy vonásokban meg ne emlékezzem. (Halljuk ! Halljuk !) A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr tegnap nagy örömmel ragadta ki Meskó Zoltán t. képviselőtársam beszédéből a borhitelek kérdésével kapcsolatos javaslatot. Én nem részesültem abban a kitüntető figyelemben, hogy legutóbb a bortörvény vita alkalmából elmondott hasonló javaslatomat honorálta volna, azonban most felbátorítva érzem magamat, hogy erre visszatérjek, mert konkrét indítványom is fekszik a földmívelésügyi minisztériumban. (Halljuk! Halljuk!) Arról van szó, hogy vannak nekünk nemcsak állami borpincéink, hanem nagyszerű borkereskedelmünk is, kitűnően képzett, versenyképes, nagyszerű borkereskedőink. Név szerint is tudnék nagyon sokat megnevezni, de nem akarok reklámot csinálni. Hiszen azok a pincemesterek, akik kikerültek a pincemesteri tanfolyamról, azután gazdáink, gazdatisztjeink mind olyan hatalmas ismeretekkel rendelkeznek, amilyet csak megkíván ez a szakma. Én azt mondom, hogy ha vannak nagyszerű borkereskedőink és azoknak vaunak nagyszerű borpincéik, ezek nem nagyszerű eszközök-e arra, hogy a borexportnál felhasználjuk ? Hiszen ezek évtizedes cégek, a Hegyalján, a pécsi borvidéken, a Mátra vidékén, a Bükk alján, Szekszárdon, mindenütt vannak nagyszerűen kiképzett - hogy úgy mondjam — pincológusaink, pincézéssel foglalkozó embereink, akiknek kevés újat fog mondani a mostani vegyészet. Hogy a vegyészetről is mondjak valamit, azelőtt négy esztendővel még megkövezték, aki borba cukrot mert tenni, az lévén a termelő felfogása, hogy Isten mentsen, hogy akár cukrozással, akár másként a bort javítsuk. Most pedig azt mondjuk, hogy olyan bort kell adni, amilyet keresnek, cukrozott bort is kell tudni csinálni. A dalmát bor sem azt jelenti, hogy Dalmáciában terem valamennyi dalmát bor, hanem hogy dalmát bor módjára cukrozással készített ital. Én akkor sem tartottam ezt olyan nagy bűnnek, de az volt a törvény, meg kellett hajolni mindenkinek, de azóta változott az ízlés, a kémiai felfogás, változott a r vegyészet, halad, nekem sem szabad megállani. Éppen azért helyeslem a javaslat egyes intézkedéseit amelyek fenntartották a lehetőségét annak, hogy a változott viszonyok és körülmények szerint új rendelkezésekkel és módosításokkal tegyék alkalmassá a meglévő intézkedéseket a való élettel való kapcsolat egészséges fentartására. Az export-hitelekkel kapcsolatosan a meglévő pincetulajdonosokat, vállalatokat kell nekünk abba a helyzetbe hoznunk, hogy felvásárolhassák a borokat. Nem a korcsmárosoknak adnék hitelt, amint Meskó Zoltán t. képviselőtársam mondotta, amiért, meg vagyok róla győződve, nagy hálával lesznek a korcsmárosok ; felőlem adjanak azoknak
