Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. azt a házat, mert azokban még több vitamin volna. Mindamellett nem lekicsinylendő az, hogy a gyümölcstermelés következtében a nagy munkában nyáron, amikor a nagy melegtől elgyengül a szervezet, a munkások fel tudják üdíteni magukat. Ennek nagy egészségügyi hatása is van, ha a gyümölcstermelést felkaroljuk, mert elősegíti az ember anyagcseréjét és sokkal tökéletesebbé válik az az erőkifejtés, amelyet a nagy, hatalmas nyári munkálatok idején igényel a magyar földmívestársadalom. T. Képviselőház! Most már át kellene mennem e javaslat részleteire is, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azonban még mindig van egypár szempont, amelyeket általában kívánok a hegyközségi javaslattal kapcsolatban kifejteni. Tegnap egyik t. képviselőtársam vitázott erről a témáról, és én felhoztam, hogy beszéljen a komlótermelésről. Altalános derültség fa- ' kadt ennek nyomában, hogy mi köze van a komlótermelésnek a hegyközségi törvényhez. Bocsánatot kérek, rendkívüli fontossága van ennek. Ez is ipari növény éppen úgy, mint a szőlő. Gondos ápolást, előrelátást, befektetést és termelési tervezeteket igényel. Az ehhez szükséges pajták, szárítók, értékesítés, összefogás mindmind olyan dolgok, amelyeket a hegyközség keretében sokkal tökéletesebben lehet megoldani, mintha valaki a maga fejéivel beállít egy komlótelepet. En tehát azt nézem, hogy ez a hegyközség necsak szőlővel foglalkozzék. Hol van az előírva, hogy csak szőlőt legyen szabad termelnie? A szőlő az, amely mint nagyon elterjedt termelési ág, szükségessé tette, hogy rászabjuk elsősorban a hegyközség kereteit; én azonban úgy képzelem, hogy egyáltalában a kertészeti kérdéseket is fel kell ölelnie a hegyközségnek. Nevezetesen, amikor külföldön jártam, láttam a nagyvárosok környékén, ahol arra alkalmasak voltak a talajviszonyok, hogy száz meg száz holdon spárgát termeltek. Kecskemét vidékén szintén van egy hatalmas spárga-telep, spárgafeldolgozó konzerv gyár. Ezt azért hozom fel, mert a homok feltűnően alkalmas a spárgatermelésre, ha a talajt alkalmasan előkészítjük. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt képzelem, hogy a hegyközség keretében, amely — hogy úgy fejezzem ki magamat — most már hatósági támogatással alakított érdekeltség lesz, nemcsak a szőlőművelést kell felkarolni, hanem mindazokat a rentábilis kertészeti művelési ágakat is, amelyekkel pénzt lehet hozni a házhoz. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a szőlőművelés, a gyümölcsápolás szezonmunka; azon túl van szabad ideje az ott alkalmazott kertészmunkásnak, vele helyes kihasználása céljából olyan munkálatokat kell akkor végeztetni, amelyek éppen akkor aktuálisak, amikor nem kell a gyümölccsel és a szőlővel foglalkoznia. Én tehát, ha azt mondom, hogy beszéljünk a komlótermelésről, akkor igenis be lehet kapcsolni és be kell kapcsolni ezt az ágat is, mert nem tudunk annyi komlót termelni Magyarországon, hogy a sörgyárosokat megfelelő magyar komlóval elláthassuk. Abban áll a feladat a mezőgazdaság, a földmívelésügyi kormány és a hegyközségi törvénnyel foglalkozók számára, hogy mindazokat a lehetőségeket kifürkésszék és igyekezzenek a megvalósulás piacára hozni, amelyek elősegítik mindazon \ ipari növények kitermelését, amelyekre itt al- j kalmas helyek vannak, klimatikus és talajviszonyainknál fogva. Ugyanígy vagyunk a gyógynövényekkel is. Nem győzünk annyit termelni mentából, levendulából, bazsalikomból, majorannából, koriandrumból és a többi mindenféle növényből, ülése 1929 február 22-én, pénteken. 73 hogy azt el ne tudjuk adni, és ezért aranyat fizetnek. Nem kell ezt nekünk behozni külföldről. A levendulánál a Jókai-regények elevenednek meg, amikor hallunk a levendula szagú szekrényekről. Régente az illatszer csak a levendula volt. A levendulát kertészetileg állították elő, ós akik Budapest vidékén ismerősek, tudják, hogy Szentendre tájékán a hegyoldalakon ma is látunk levendula-bokrokat, amelyek ittmaradtak a régebbi időkből. Még a törökök hozták magukkai ezt a gyógynövényt és szagos növényt. Ök honosították meg Magyarországon a piros bűzért is. Ezt itt nem ismerik t. képviselőtársam, de az Alföldön- ez is terem. Azt hiszem, hogy ennek a gyökerével szépítették magukat a leányok talán már Krisztus születése idején is ezen a földön. Ezt mind maga a természet, a klíma termeli, éppen úgy, mint a paprikát is nem termesztik Lengyelországban. Miért nem termesztenek nálunk jóféle sáfrányt*? Nem azért, mert nem terem meg,_ hanem, mert nem is hasonlítható össze a jóféle sáfrány a magyar sáfránnyal. Megengedik klimatikus viszonyaink, hogy ezt mind termeljük, megengedik azt, hogy megragadjuk ezt a módot, termeljük mindazokat a növényeket, amelyek rendelkezésünkre állanak. Nagyon jó lenne, ha a hegyközségek keretében alakított kertekben a szőlősgazdák öszszefogva, a maguk gazdasági erejének Összetételével fognának hozzá az ilyen gyógynövénytermeléshez, növényzetápoláshoz, és összefogva a termelés értékesítésében is alkalmas helyen tudnák a maguk terményeit értékesíteni. T. Ház! A hegyközségi faiskoláról beszél a javaslat. Nem én találtam fel a faiskola-gondolatot, mert a hegyközségi törvényben benne van; csak azt szeretném, hogyha nem maradna ez puszta javaslat, hanem ha minden hegyköz-. ségben tényleg lennének most már annak méretéhez képest faiskolák. Kötelezőleg elő van írva; ha 150 hold a hegyközség, akkor legalább egy félhold vagy egy hold legyen a faiskola, és ha ezer hold a hegyközség, akkor legalább 3—5 hold faiskola legyen. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr az első betelenítésnél azt mondaná a hegyközségeknek: adok nektek ezer pengőt minden öt holdra, és kétszáz pengőt egy holdra. Akkor megvalósulna az én ideálom, és el fogják ültetni azt a százmillió gyümölcsfát tíz esztendő alatt. Amikor ez majd be fog következni, méltóztassék elgondolni, hogy tíz vagy húsz esztendő múlva mit fog ez a százmillió gyümölcsfa termelni. Ha csak 50 vagy 20 kilót számítunk is, mit jelent ez a nemzetgazdaság szempontjából. T. Ház! Szeretném rövidre beosztani mondanivalómat. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A magam részéről a termelésnek feldolgozását végtelenül fontosnak tartom, mert termelhetünk ugyan, de ha idejében nem tudjuk feldolgozni, elvinni, akkor ott rothad. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A piacot tehát rendezni kell. Budapesten nem találok nagy, hatalmas hűtőházat, amelyben minden szegény ember akkor, amikor neki a legalkalmasabb, gyümölcsét elraktározhatná. Gabonára ugyan van olyan, amilyen, de távolról sem felel meg a követelményeknek Miután ma nincsenek elraktározó házak, ahol romlandó terményeinket lerakhatnók, gondoskodni kell arról, hogy hol raktározhassunk. Itt van azután az aszalás kérdése. Annak idején minden szilvásban volt egy aszaló, s az aszalás a legegyszerűbb és legalkalmasabb konzerváló módszer volt, mert nem engedte a