Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-257
Äz országgyűlés képviselőházának 25 lünk, elbocsátjuk a munkásokat. Azt a szőlőt végig kell kapálni, ha 4000 tőke van benne és akkor is, ha csak 2000 van benne. Most méltóztassék elképzelni, ha ugyanazt a kapamunkát adom rá, ugyanúgy kell adót fizetni, micsoda nagy differencia az, mikor az ipari üzem összegez, kalkulál, kiszámítja a rentabilitást, racionalizál, vagy pedig racionalizálunk magában a természetben felmerülő koefficiensek beszámításával. A racionális gazdálkodás tehát az, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni, és amelynek kedvéért, ha ez a törvényjavaslat itt-ott megszorításokat tesz a földbirtokos korlátlan tulajdonjogában, én meghunyászkodom ez előtt az intézkedés előtt, mert ez magasabb nemzeti gazdasági célok érdekében és annak a független földbirtokosnak vagy földesgazdának érdekében is történik, aki talán nem ismerte fel a maga helyhezkötött, szűk látókörű horizontjánál fogva azt, hogy íme, itt van egy kérdés, amelyet ennek annak a hegyközségnek szűkreszabott határai szerint és horizontjának megvilágításában kell elintézni, — mert azt a szőlőt, amelyet ott megtermelnek, nem ehetik meg Bugacon, hiszen ott van elég, de különben, tudom, ott nagyon sokan nem is szeretik a szőlőt másképpen, csak meghámozva, vagyis megisszák a bort — hanem fel kell emelkedni egy középeurópai horizontra, egészen addig, ameddig a mi fogyasztókörzetünk elterjedhet. És ha az elterjed Hollandiáig, vagy a finnországi magas hegységekig, akkor nekem odáig kell elnéznem a hegyközség dombjáról, ha ugyan van ott domb, és úgy kell elbírálnom azokat a gazdasági koefficienseket, amelyek befolyásolják a szőlőtermelés gazdaságos és hasznothajtó voltát. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Én teíhát úgy ítélem meg, hogy, igenis, vannak ebben nagyon életrevaló intézkedések. Nem szabad ezt a kicsinyesség szemüvegén vizsgálni és a kicsinyesség hangján bírálni, mert ennek igenis a kihatása nemcsak egy nemzedékre és nemcsak egy emberre, Kiss Péterre vagy Nagy Pálra vonatkozik, hanem az egész magyar szőlőművelésnek, termelés nek helyes, okos, kifizetődő beállítására is. (Úgy van! a jobb- és a baloldalon,) Valósággal meghatottan olvastam a napokban az egyik napilapban egy nagyon érdekes levélkét, amelyet a szerkesztőhöz intézett az érdi hegybíró. Nem tudom, hogy kicsoda az illető úr, de meghatott engem az a nagy lemondás, amellyel ezt a kérdést, mindent félretéve, tárgyalta. Lehet az illető egyetemi tanár, lehet nyugalmazott tábornok, lehet ügyvéd is, de lemondott ebben a levélben minden egyébről, nem beszélt másról, mint a hegyközség érdekéről. Azt mondta, hogy hadd pusztuljon el inkább az a nyúl, vagy egyék banánhéjat, amelyet kidobnak a vonat ablakából, de ne rágja le a gyümölcsfákat és a szőlőtőkéket. Én tehát nagy dolgot látok ebben. Annak a hegyközségnek nem lesz egyéb hivatása, mint hogy annak az elhatárolt hegyközségnek különleges, sajátos érdekeit képviselje, és meg vagyok győződve, hogy tökéletesen fogja képviselni; s minél nagyobb intelligencia fog ebben az irányításban megnyilvánulni, annál nagyobb lesz ennek a tevékenységnek a lökőereje és annál inkább fogja tudni helyesen megoldani azokat a részletkérdéseket, amelyek a helyi érdekeltségnek érdekeit érintik. Én tehát azt tartom, hogy ha ez a hegyközségi törvényjavaslat egyszer már beérkezik a Magyar Törvénytárba, mint törvény, akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVm. ¥ . ülése 1929 február 22-én, pénteken. 71 nekünk lesz egy szervünk, lesz egy kazánunk, amellyel az ott megszervezett gazdasági és szellemi érdekeltség a maga feszítő- és lökőerejét kifejtheti, és így közvetve szolgálhatja mindazokat a szempontokat is, amelyek a szőlőművelést nemcsak helyi érdekű vonatkozásban, hanem az egész nagy közgazdasági élettel kapcsolatosan előmozdítani hivatottak. (Ügy van! jobb felől. — Egy hang a középen: De majd fizetni kell!) Igen természetes, hogy fizetni kell t. képviselőtársam! Nagy gazdasági érdekek nyomulnak itt előtérbe. A hegyközségbe beállott, ott szervezkedett szőlőtulajdonosoknak nem lehet alamizsnáért nyujtaniok a kezüket az állam, a kormány felé, hogy a kormány adjon tőkét, majd fizetjük a kamatokat, hanem követni kell a magyar közmondást: «Segíts magadon, Isten is megsegít!» Igenis, nekünk az önsegély útján kell előbbremennünk. Eleget támadják a kormányt amiatt is, hogy mindent a szövetkezeteknek ad; bár többet adna, mert nem ad anynyit, mint a külföld. De ettől eltekintve kétségtelen, hogy itt az érdekeltségnek a maga szervezettségében adtunk most egy járulékkivetési jogot. En megvallom, minden járulékkivetési joggal szemben bizonyos óvatosságot szeretnék a kormánynak ajánlani, így ezeknél a fizetnivalóknál is, mert, ha jól megnézem, a javaslat egy helyen beszél összegekről, hofry egy pengőt kell fizetni. Amikor először olvastam a javaslatot, örültem, hogy katasztrális holdanként egy pengő lesz a fizetség; de amikor jobban megnéztem és próbáltam magam kiépíteni, hogyan lesz majd a végrehajtásnál, rájöttem, hogy a dolog évenként 30 pengőbe fog kerülni katasztrális holdanként. Miniszteri tanácsos úr, ne tessék csóválni a fejét, mert ha 150 holdas hegyközségre csináljuk meg a költségvetést, körülbelül 4500 pengő kell az okleveles emberre, a mezőőrre, aki őrizni fogja, a csőszre, stb. Ezek mind számottevő Összegek és ha 150 holdra 30 pengőt kivetek, ez szintén 4500 pengőt fog jelenteni, szóval ebből el kell tartani 3—4 embert, fenn kell tartani a hegyközségi iskolát, a faiskolát, stb. Ez mind olyan kötelezettség, amely önmagától adódik. Mihelyt a hegyközség életbe akar lépni, igen nagy feladatok hárulnak reá. En már költségvetési beszédeimben éveken keresztül mindig hangsúlyoztam és hivatkoztam arra, hogyha Magyarországon a meglévő klimatikus viszonyok figyelembevételével igazi és biztos értékeket akarunk termelni* elsősorban a gyümölcstermelést igyekezzünk fellendíteni. Elmondottam, hogy kezdve egészen a sátoraljaújhelyi hegyektől a honti, a szobi hegyekig gyönyörű hegyvidékek vannak, hullámos szép dombvidék, amelyeket az Isten is arra teremtett, hogy gyönyörű lankáikon nagyszerű almaés egyéb gyümölcstenyésztést folytassanak. Meri valaki azt állítani, hogy ezeknek a lankáknak 5%-a is be van • építve 1 ? Azt hiszem, nincsen. Bár a Hegyalján, a Mátra-alján, a honti hegyeken, a váci dombokon vannak gyümölcsösöd, mégis messze vagyunk attól, hogy ezek a hegyvidékek megfelelően volnának beültetve gyümölcsfákkal. Méltóztassanak gondolkozni azon, mi ennek az oka? Ennek vannak kulturális, gazdasági és . hitel okai. Az okokat nem akarom mind végig felsorolni, elsősorban arra hivatkozom, hogy kulturális okai vannak. Nem ismerem ugyanis azt a jelentőséget, amelyet a gyümölcsfa a klimatikus viszonyok átalakítása, a mézgyüjtés, azután a bútorok előállítása tekintetében 11
