Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-257
Äz országgyűlés képviselőházának 25 csoda öröm az., amikor egy-egy naranccsal, vagy egy-egy fürt szőlővel kedveskedhetünk gyermekeinknek, és annyival inkább kedvesebb dolog lehetne az, ha a hazai tőkéről vágott szőlővel kedveskedhetnénk gyermekeinknek. Abban a felfogásban vagyok, hogy minél erősebb fogyasztóközönségünk lesz, annál kevesebb fejtörést fog nekünk okozni az, hogy hová tegyük mezőgazdasági termékeinket. En tehát nem csupán bérkérdést látok az ő szempontjukból sem ennek a hegyközségi törvényjavaslatnak keretében felmerült gondolatokban, hanem nagy nemzetgazdasági kérdést, amelyre rá van akasztva nemcsak a magyar munkásságnak, hanem a magyar boldogulásnak is értékmérője és függvénye. En tehát azt szeretném, ha ők ennél a kérdésnél is kilépnének abból a szűk keretből, amely nem felelhet meg nagyobb perspektívájuknak, mert hiszen ők az emberiesség szempontjából szeretnek elbírálni minden kérdést. Azt szeretném, ha kilépnének abból a szűk keretből, amelyet ők — azt hiszem — csak magukra erőszakoltan neveznek osztályérdeknek, és rálépnének arra a nagyobb felületre, amellyel az egész magyar államnak gazdasági, társadalmi, politikai élete érintkezik. Ezekben kívántam Malasits t. képviselőtársamnak beszédére reflektálni. Most pedig, amikor a törvényjavaslat rendelkezéseit megvizsgálva, azok taglalásához kezdek, mindenekelőtt azt találom, hogy a földművelésügyi kormány most már egyszer valahára egy egészen szerves valamit akar alkotni. Mert hiszen ha a szőlőgazdálkodás történelmét vizsgálom, — és itt nem akarok visszamenni Noé-ig, és azt fejtegetni, hogy Noe bárkájában és később hogyan volt a szőlőtermelés — akkor kétségtelenül Magyarországon nagyon érdekes történelmi vonatkozásai vannak a szőlőtermelésnek. Amikor a kvádok és a markomannok után elődeink itt megtelepedtek, a magyaroknak eszükágában sem volt szőlőt termelni és művelni. Akkor még jó volt nekik a* kancatej is, amelytől éppúgy megkapták a maguk harci jókedvét, mint később a kuruc vitézek, akiknek a fokosába bizony igen sokszor a hegyaljai bor adta azt a hatalmas, rugékony erőt, amely lyel megkopogtatták a bécsi németek fejét. A magam részéről ma jobban szeretném tokaji palackokkal megkopogtatni a bécsi fejeket; azt szeretném, ha vinnének oda minél nagyobb mennyiségben, hogy ezáltal minél jobban folyjék be ezeknek a boroknak kivitele nyomán az arany és az érték. Nagyon érdekes azonban megfigyelni, hogy a külföldi kultúrának Magyarországon való elterjedésével mindinkább előtérbe lép a szőlőművelés, mint mezőgazdasági ág. Éppen Hegyalján annak idején a Mátyás királlyal bejövő olasz iparosok, olasz szőlőművelők honosították meg a szőlőtermelést, mint ahogy a rozmaringot is Magyarországba azok az emberek hozták be, akik megjárták a tenger mellékét Nagy Lajos királlyal vagy Róbert Károly idején. Amint a kultúrnépek között a közlekedés mind sűrűbb lett, hozták az emberek magukkal a kultúrnövényeket, virágokat és a gazdasági jelentőségű egyéb palántákat és növényzeteket. Azt^ tapasztaltam a Tokaj hegyalján, — hiszen én magam is ennek a szőlővidéknek árnyékából, illetve sugárköréből jöttem ide — hogy amikor ott ezek a szőlőtelepek a 80-as, 90-es években elpusztultak, s amikor a filoxéra veszedelme megállíthatatlan csapással sújtotta a Hegyalját, akkor felmerült a gondolat, — és itt fogunk azután a mai túltermelés előnyomulásának meglátásához jutni — hogy a '. ülése 1929 február 22-én, pénteken. 60 tokaji bort, ezt az isteni bort, amelyről a költők megírták, hogy abba nektárt csepegtetett a magyarok Istene, ne engedjük elveszni. Es ekkor vetődött fel a gondolat, hogy azt a nagyszerű hegyaljai furminszőlőt levigyük a síkságra és megpróbáljuk, hogy mit lehet belőle kihozni. Tulajdonképpen akkor adódott, hogyha már a szőlő elpusztult a filoxerától nem immúnis területen, mentsük meg legalább a szőlővenyigét és vigyük le a síkságra. így történt, hogv a kormány megértette ennek jelentőségét, és így keletkeztek a szőlő felújítási kölcsönök. A szőlőtelepítésekre adómentességet is adtak. Nagyon érdekesen beszélte el nekem valaki, aki annak idején részt vett ezeken a telepítéseken, hogy kimondották, hogy addig tart az adómentesség, amíg az egész telep benépesül. Egyszer már megsokalta a pénzügyi hatóság: hát meddig tart ez az adómentesség, mi van azzal a betelepítéssel? A telepítés vezetője roppant megijedt, hogy hátha csakugyan be van már telepítve az egész. Nézzük csak meg, — mondta — mert akkor visszamenőleg kivetik az adót. Hála Istennek, a kiszabott 400 holdból még hiányzott öt hold, ezt pedig nem akarták betelepíteni, hogy az adómentesség minél tovább tartson. Mindenütt igyekeztek a telepítést elősegíteni, mindeféle kedvezményekkel, kölcsönökkel, adómentességekkel, mert ezek alkalmas eszközök voltak arra, hogy a szőlőművelést kifejlesszék. Az a gazda ugyanis nem szokott hozzá a szőlőműveléshez; a szőlővel rengeteg gond, rengeteg munka jár együtt. Nálunk az a felfogás, hogy: ha nincs dolgod, r ültess szőlőt. Amikor az ember az egyik végén elvégezte a munkát, a másik végén már újra kezdheti, A mi alföldi magyarjaink nem igen voltak ehhez hozzászokva, különösen abban az időben, Szabolcs megye tájékán, ahol pediff ma gyönyörű virágzó szőlőtelepek vannak. A futóhomokot a szél játéka ide-oda vitte és hol halmokat csinált belőle, hol völgyeket. Ma már ott virágzó gyümölcsöskertek és szőlőtelepek vannak. Az a gondolat tehát, amely egy nagy nemzetgazdasági érték megmentése céljából vált valóra, közgazdaságilag értékekhez vezetett, mert igenis, a telepítés keresztülvezetése a legszebb gazdasági eredményeket biztosította. Természetes, hogy ottmaradt a Hegyalja s ottmaradtak a filoxéráktól kipusztított hegyvidékek. Láttuk a szomorú parlagokat, amikor elmentünk Hegyaljára és láttuk a leszakított ablakokat az emeletes présházakon és borházakon. Láttuk az elhanyagolt pincéket annak idején és azt hittük, hogy itt többé kultúra nem lesz. Es mit tett a tudomány, mit tett az ismeret, mit tett a vegyészet haladása 1 ? Felismerték azokat a szereket, amelyekkel védekezni lehet a filoxéra ellen; felismerték azokat az eljárási módokat, amelyek a filoxérával szemben való védekezést lehetővé teszik, és ismét gyönyörű szőlő koszorúzta a Hegyalját. T. Kén viselőház! Miként tartozik ez idei Ha az ember magára hagyja azt a károsultat, akinek leég a háza, vagy akinek szőlejét a iiloxéra kieszi, akkor az az ember esetleg elkedvetlenedik, elköltözik onnan, más foglalkozásba kezd, s akkor jelentős nemzetgazdasági ág pusztul el. Éppen ezért szükséges, hogy ne nézzük tétlenül a károsodott embert a maga bajával, bujával és bánatával, hanem igyekezzünk hozzá jó tanácsokkal közeledni, igyekezzünk szervezeteket létesíteni, amelyek azt az elkedvetlenedett szőlősgazdát ismét felvillanyozzák. Közös segítséggel, közös védekezéssel és közös gazdasági erővel ismét kedvet kell beléjük ön-
