Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

lÁz országgyűlés képviselőházának 256. 1924-ben is készült egy törvény, amelyben szintén benne volt, hogy milyen szőlőfajtákat szabad bizonyos helyeken ültetni. Ez a törvény se lett végrehajtva és azóta is «nohát» elvirát és nem tudom micsoda szőlőfajtákat ültettek az egyes kisgazdáik és rontották ezzel a bortípust. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Mert nem volt hegyközség!) Igen, mert nem volt hegyközség, s nem volt aki ellenőrizte volna őket. Már ezért magáért üdvös dolog a hegyközségek alapítása, hogy az ilyen dolgok kiküszöböltessenek a jövőben. Én tapasztalatból beszélek s nagyon jól tudom, hogy például azon a szőlővidéken, ahol az én kis szőlőbirtokom is van, ahol jómagam is sokat adok arra, hogy nemes típust termeljek, s ennek következtében, nemes bort szüretelek, nemcsak a környéken, hanem jórészt Somogy vármegyében, sőt a szomszédos vármegyékben is az én^ boromat mérik. Pedig ez sokszor csak ráfogás. Természetesen így csak romlik annak a másik bortermelőnek az esélye, aki nem nemes fajtát vagy nem megfelelő szőlőfajtát termel. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a törvény majd teljes egészében végre is legyen hajtva. Aggályom van még a hegyközségek költségei tekintetében is. Akármilyen üdvös is ez a javaslat, az a hegyközség ha kicsit könnyelműen fog majd a ceruzával bánni, nagyon félek, hogy olyan terhet ró a tulajdonosokra, amely tehertételek nagyon súlyosan fogják érinteni azt a szőlőtermelőt vagy szőlőbirtokost, akinek a legutóbbi termése, illetőleg bora is ott van még a pincébe, akinek tehát még mielőtt értékesíteni tudná a borát, máris újabb terhek zúdulnak a nyakába. Éppen azért, miután a törvényjavaslat egyik paragrafusában az is benne van, hogy a hegyközség irodát köteles tartani, felvetem a gondolatot, hogy addig is, míg az állapot javul és ez az intézkedés jobban átmegy a szőlőbirtokosok vérébe, nem lehetne-e a kérdést úgy megoldani, hogy ez ideig ne kelljen a hegyközségnek külön tanácskozó és irodahelyiségekről gondoskodni, hanem ez a hegyközség tartsa tanácskozásait a községházán, s ott legyen a hegybírónak a hivatalos irodahelyisége is. Egyszóval az lenne a célom, hogy újabb terhek ne terheljék a hegyközségeket és az egyes tulajdonosokat. T. Ház! Ezek volnának szerintem azok a fontosabb dolgok, amelyekről kötelességemnek tartottam megemlékezni. Mivel én ettől a törvényjavaslattól csak üdvöset és hasznosat várok, és mivel tudom, hogy a szőlőtermelők is meg fognak nyugodni, látva azt, hogy az állam, illetőleg a földmívelésügyi kormány is törődik velük, hogy összetartva, együtt munkálkodva hasznára lehessünk egymásnak és az országnak is, abban a reményben, hogy a törvényjavaslathoz fűzött remények, ha egyszerre nem is, de idővel megvalósulnak, s eljön az az idő, amikor azt fogjuk mondani, hogy nagyon helyes és okos volt ennek a törvényjavslatnak elgondolása, r mert ezzel ez a rendkívüli fontos termelési ág, a bortermelési ág határozottan előbbre fog^ menni, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Képviselőház! A bortörvényjavaslat tárgyalása során voltam bátor rámutatni, hogy a borértékesítés, annak minél gyorsabbá tétele és minél nagyobb mérvben való kiterjesztése érdekében a saját termésű borok kiméréséhez szükséges italmérési ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. 51 engedély körüli eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá kellene tenni. Jelenleg az 1921 : IV. te. alapján a helyzet az, hogy az illető kis szőlősgazdának is, ha saját termésű boraira kimérést akar nyerni, egy kérvényt kell benyújtania a pénzügy igazgatósághoz; ehhez a kérvényhez a törvény alapján különböző mellékleteket kell csatolnia, igazolnia kell illetőségét, megbízhatóságát, feddhetién előéletét, igazolnia kell a kataszteri birtokívvel, {hogy milyen kiterjedésű szőlője van, igazolnia kell, hogy mennyi mustja, bora termett, mennyi készlete van, mindennek az igazolását a fogyasztási adóhivatalnál hosszú utánjárás után tudja megkapni. Ha már most be is terjesztette ezt a kérvényt, még nem kapja meg az italmérési engedélyt, habár ilyen fáradságos és hosszú munkát végzett már a mellékletek becsatolása érdekében, hanem ezt a kérvényt a pénzügyigazgatóság leadja a pénzügyőri biztosnak és egyidejűleg véleményt kér a rendőrhatóságtól is. Most a pénzügyőri biztos a kérvényt kiadja a pénzügyőri szakasznak azzal, hogy ejtsen vizsgálatot a helyszínen, hogy az illetőnek milyen kamrája, milyen pincéje yan, s hogyan miként kívánja az italt kimérni. Majd a rendőrhatóság is hasonlóképpen ugyanezt az eljárást követi. Ezek megtörténte után — tegyük fel, hogy ez eléggé gyors tempóban történik — felkerül ez a kérvény a javaslatokkal együtt hónapok után ismét a pénzügyigazgatósághoz. Na most tegyük fel, hogy a pénzügyigazgatóság a hatalmas munka tömkelegében elő tudja venni ezt a kérvényt egy pár héten belül a legjobb esetben, s akkor rájön, hogy valamit kifelejtett a pénzügyőri szakasz, avagy a rendőrhatóság a jelentéséből, ezért visszaadja újból ezt a kérvényt pótlás végett. A nagy munkában megint elhúzódik egykét hét, esetleg több is, csak a legjobb indulat feltételezése mellett mondom ezt a rövid időt. Amikor ismételten visszajön a pénzügyigazgatósághoz a jelentés, akkor már a legjobb szándék mellett is hónapok multak el. Most mi történik?

1 Az a kis szőlősgazda várja már, hogy jobban értékesíthesse a borát, de nem kapja meg az engedélyt; akkor ő messze vidékről feljön, vagy a pénzügyigazgatóság székhelyére elmegy és kéri, hogy kegyeskedjenek most mar sorokívül elintézni a kérvényét. Az igazság kedvéért le kell szegeznem, hogy a pénzügyi kormányzat átérezte már ennek a hátrányát és kiadott egy körrendeletet, amelyben utasította a pénzügyi hatóságokat, hogy az ilyen kérvényeket soronkívül intézzék el. Hát, méltóztatnak látni, még a sorokívüli elintézés mellett is milyen hosszú időt vesz igénybe az ilyen kérvények tárgyalása, s

> míg végre a szőlősgazda italméréshez tud jutni. Az én tiszteletteljes véleményem az, hogy az ilyen eljárás egyszerűsíttessék, lévén a törvénynél fogva az álló vendégek részére^ poharankénti kimérés, az utcán át való kimérés és kismértékbeni elárusítás a bortermelőknek juttatandó kedvezmény, < miért is szükségtelen áz ilyen hosszadalmas eljárás, különösen akkor, ha a szőlőtermelő már a kérvénye mellékletein igazolta hatósági bizonyítvánnyal feddhetlen előéletét, megbízhatóságát, bortermelői mivoltát és bortermelésének mennyiségét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeknek igazolása^ után a pénzügyigazgatóság egyszerűen tudomásul vehetné az italmérés megkezdését. Sőt tovább megyek. Ha a pénzügyi hatóság bizonyos kikötött záros határidőn belül nem ad érdemleges választ az ilyem kérvényre, 7*