Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

Àz országgyűlés kepviselőhdzánah 256. nekimegy a szőlőjének és leszedi már augusztus végén, vagy szeptember derekán. Ezt semmi körülmények között meg nem engedném, hanem kötelezném, hogy a nem odavaló fajtákat haladéktalanul ojtsa be. Hiszen, ha nézi az ember, hogy zöldojtással egy nap legalább 250—300 tőkét tud beojtani egy ember, vagyis nemessé tudja tenni, törekedjék arra, hogy lehetőleg egy időben érő fajtákat termeljen, mert ha különböző időben érő fajtákat termel, akkor — mint előbb is jeleztem — bekövetkezik az, hogy az egyik fajta teljesen beérett és szüretre készen áll, a másik fajta çedig teljesen éretlen, olyan, hogy azzal jóformán még szüretkor is verebet lehetne lőni. A törvényjavaslatban mindezekre vonatkozólag látok intézkedéseket és nagyon i Örülök neki, hogy a földmívelésügyi miniszter úr idehozta ezt a beigért törvényjavaslatot, és hogy a szőlővesszőtermelésre is nagy gondot akar forditani. Erre igen nagy súlyt kell helyeznie, mert a múltból szomorú tapasztalataink vannak arra nézve, hogy gombamódra szaporodtak el a kisebb szőlővesszőtermelők, vagyis jobban mondva nem is termelők, hanem ágensek, kereskedők, közvetítők. Velem is megtörtént az, hogy nemes európai vessző helyett nem Riparia portalist, hanem Othellót szállítottak, és csak amikor a második évben kezdett levelet hajtani, akkor láttam, hogyan csaptak be. Méltóztassék megfontolni, micsoda nagy kára van a szőlősgazdáknak abból, hogy csak két év múlva győződhetnek meg arról, hogy nem azt a fajtát kapták, amelyet rendeltek. Ezeket a kisebb ágenseket feltétlenül meg kell rendszabályozni, mert nem lehet tűrni, hogy a tudatlan, vagy jóhiszemű gazdákkal szemben így járjanak el. (Helyeslés.) A mai időszakban azt a tanácsot tudom adni mindenkinek — magam is szőlősgazda vagyok, gazdálkodom, — aki a földjén valamit termelni akar, hogy sohase ültessen szőlőt. Mert mit látunk? Azt látjuk, hogy rendes hozamnál katasztrális holdanként legalább tíz hektoliter bortermésre van szükség, hogy az . évi kiadás valahogyan fedezve legyen. Akkor még az embernek abszolút semmi jövedelme nincs. Ha az ember figyelembe veszi, hogy milyen kedvezőtlen időjárások jönnek közbe — például az én vidékemen 3 éven keresztül minden májusban elfagytak a szőlők, és az elmúlt esztendőben is körülbelül 60%-a elfagyott — akkor belátja, hogy az embernek nemcsak türelemmel, hanem pénzzel is bírnia kell, mert várhat, amíg 4—5 évben egyszer van rendes szürete. Megtörténhetik, hogy az ember borait akkor sem tudja értékesíteni. A földmívelésügyi miniszter úr ebben a tekintetben, az értékesítés szempontjából is nagyon sokat tett. Magam is voltam külföldön, láttam, hogy a budafoki pincészetből származó borokat a külföldön mennyire kapják, veszik, s úgy látom, hogy a miniszter úr a magyar bornak hírnevét a külföldön nemcsak visszaszerezni akarja, hanem vissza is szerzi. Arra kérem a miniszter urat, haladjon tovább ezen az úton és igyekezzék mindenféleképpen, a szakoktatás, a gazdasági felügyelők, vagy a borászati felügyelők útján a kisebb termelőket rábírni arra, hogy ne sokféle fajta szőlőt ültessenek, hanem ültessenek az illető vidékeken legjobban megfelelő és egy időben érő fajtákat. Láttam silány homokokat, olyanokat, ahol a szőlő már kiveszett, úgyhogy majdnem azt lehet mondani, hogy nem áll meg benne semmi. Próbálkoztak akácot betelepíteni. Akáccal ment is, de nem minden részen. Voltak olyan homokos részek, ahol még az akác sem állott meg. Erre próüUse ±929 február 2l~én, csütörtökön. 45 bálkoztak diófákat ültetni. Különösen felhívom erre a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hogy a diófánál hosszabb ideig keli ugyan várni, amíg terméshozama van, de az olyan igénytelen fa, amely a legsilányabb homokban is megél és olyan gyümölcsöt terem, amelyet bárhova lehet szállítani, annál is inkább, mert a diónak megvan az ára. A gyümölcsfák között nagyon tudom ajánlani homokra, ahol más fákkal egyáltalán nem boldogulnak, a diófák ültetését. örömmel állapítom meg azt is, hogy néhány év óta a kisgazdák körében is mindent elkövetnek gyümölcsfáik védelmére. Magamis próbáltam a téli permetezést, vértetvek ellen chinoinnal. Mondhatom, hogy sikerrel tudtuk alkalmazni, és olyan beteg fákat, amelyek már alig hoztak valami gyümölcsöt, az ember újra termelőképesekké tudta tenni. De viszont itt is van egy nagy baj. Most, amikor látták, hogy ezeket a védekező szereket kezdik a kisgazdák alkalmazásba venni, gomba módra szaporodtak el a mindenféle ilyen védekező szerek, úgyhogy ma már a szakember előtt is probléma, hogy melyik szer alkalmas a védekezésre és melyik nem. Kérem tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt is vizsgáltassa meg és csak azokat a szereket engedje forgalomba hozni, amelyek kipróbáltattak és a védekezésre teljes egészükben alkalmasak. (Helyeslés.) Nincs kifogásom a pincék ellenőrzése ellen sem. Ennek is örülök, hiszen akinek nincs takargatni valója, Örömmel nyiíjaki a pincéje ajtaját, bárki menjen is oda be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Sok lesz a borkóstoló!) Én ebben nem látok semmiféle beavatkozást senkinek privát ügyeibe. Ellenben már nem tudok egyetérteni a törvényjavaslatnak a büntetéspénzek hovafordítására vonatkozó rendelkezésével. A törvényjavaslat azt mondja, hogy ezek a büntetéspénzek felerészben a hegyközség pénztárába folynak be, felerészben pedig a pénzügyi kormányzathoz a földmívelésügyi tárca javára. Azt hiszem, hogy erre a fele büntetéspénzre nincs a földmívelésügyi tárca rászorulva; nincs arra rászorulva, hogy a saját tárcája keretében gyűjtse össze ezeket a pénzeket, bármiféle célt szolgáljanak is azok. Ellenben szerintem sokkal nagyobb szükségük van a hegyközségeknek arra, hogy ezek a büntetéspénzek teljes egészükben náluk maradjanak és azokat teljes egészükben ők használhassák fel. Felhívom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra is, hogy nemcsak vidékenként, de azt hiszem, az országban mindenütt tapasztalható az, hogy a hegyőröknek a vadásztársaságok nem engedik meg hosszúcsövű fegyver tartását. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodjék arról, hogy igenis, engedjék meg a hosszúcsövü fegyver tartását a hegyőröknek, mert gyümölcsérés idején akár a seregélyek, akár a verebek, akár más madarak ellepik a gyümölcsfákat és a szőlőben is nagy kárt tesznek. A hegyőr közönséges revolverrel azokat elijeszteni nem tudja, a vadállományban pedig a hosszúcsövü fegyverrel egyáltalában nem csinál kárt. En szentül meg vagyok győződve, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, nemcsak papíron lesz meg. hanem végre is lesz hajtva. T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársaim már rámutattak a tengerimoly elleni védekezésre is, amit — sajnos — nem mindenütt