Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-256
'Az országgyűlés képviselőházának 256. lyeslem és nagyon kérem a miniszter urat, hogy ettől tekintsen el. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azok az óriási futóhomokterületek, amelyek Kecskeméttől, illetőleg Szánktól az ország mai határáig terjednek, és a be nem telepített hegyvidéki területek, olyan óriási területet adnak az intenzív szőlő- és gyümölcskultúrának, amely évtizedekre elegendő a nemzeti termelés, illetőleg a gyümölcskultúra felsegítésére. Nagyon szívesen látom a törvényjavaslatban kontemplált azt a rendelkezést, hogy a szőlő- és^ p" T ümölesbetegségek és állati kártevők elleni védekezési szereket csakis a földmívelésügyi miniszter engedélye alapján szabad forgalomba hozni. Nagyon szívesen látom azt is, hogy bár közvetve, a gyümölcskultúra előmozdítása tekintetében is tesz ez a törvényjavaslat intézkedést. Arra kérem azonban a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a tekintetben nagyobb és céltudatosabb intézkedéseket terjesszen mielőbb a Ház elé., Amint az általam elősorakoztatott számadatokból kitűnik, a számok csalhatatlan világánál összeomlik minden tévhit, amely a nemzet boldogulását, jövője biztosítását egyedül és kizárólag az ipar előmozdításában látja. De tovább megyek, a számok ereje tévedésnek, nemzetünk jövője elleni bűnnek minősít minden olyan intézkedést, amely nem a mezőgazdasági termelés emelése és a mezőgazdasággal foglalkozó tömegek erkölcsi és anyagi javainak biztosítása által kívánja elsősorban a nemzet jövőjét biztosítani. Aki a nemzet gazdasági érdekeit és a magyar nemzet jövendőjét szolgálja, munkálja, feltétlenül be kell, hogy lássa azt, hogy elsősorban a céltudatos, intenzív mezőgazdasági kultúrát és értékesítést szolgáló összefüggő intézkedésekre van szükség. Ebben a tekintetben várjuk a földmívelésügyi miniszter úrnak annyira igért intézkedéseit. A pénzügyminiszter úr sajnos, ebben a tekintetben a mezőgazdaság érdekei iránt nem bír azzal az érzékkel, amelyet eery agrár államnak mezőgazdasága megkövetelhetne. (Friedrich István: Ez súlyos megállapítás!), mert hiszen a Borászati Közlöny szerint a pénzügyminiszter úr kiküldöttje, Lukács Ödön, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének január hó 20-án tartott közgyűlésén a szőlősgazdáknak a boritaladó, illetőleg a^ borfogyasztási adó mérséklésére vonatkozó kérelme teljesítése elől kitért; kitért akkor, amikor mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a borfogyasztási adó ez a mértéke egy sokkal nagyobb borár idején volt megállapítva, amikor tudjuk mindnyájan, hogy ez a szőlőgazdaság és a szőlőgazdatársadalom egyenes tönkremenését eredményezi, mert hiszen nagyon sok helyen — éppen tegnapelőtt kézzelfogható bizonyítékát láttam ennek — így a Tisza-zugban nem Ígérnek egy hektoliter borért 12 pengőnél többet akkor, amikor a borfogyasztási adó literenként 18 fillért tesz ki. En mindénesetre arra kérem a f öldmívelésügyi miniszter urat, igyekezzék odahatni, hogy ebben a tekintetben az összkormány gondolkozása megváltozzék. A szőlősgazdatársadalom nem kívánja azt, hogy a borfogyasztási adó azonnal töröltessék, magam is azt mondom, hogy nem is kívánhatjuk, de kérem, hogy arra feltétlenül módus nyuitassék, hogy a borfogyasztási adó túlzott mértéke lecsökkenthető legyen, mert erre feltétlenül mód és alkalom kínálkozik. Feleslegesnek tartom a szŐlősgazdatársadalom egyéb bajainak és fájdalmainak felsorolására rátérni, hiszen ezt az előttem felszólalók ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. 39 mindannyian bővebben kifejtették, csak ismételten utalhatok arra, hogy maga a szőlősgazdatársadalom, mint nemzetfenntartó erő és különösen mint a magyarság részére egyetlen egy propagatív képességet produkáló erő feltétlenül megérdemli azt a pártolást és figyelmet, amelyet súlyánál és gazdasági jelentőségénél fogva magának kér és követel. Nagyon jól tudom, — az eddigiek alapján is tapasztaltuk — hogy a földmívelésügyi miniszter úrban megvan a jóindulat, de megvan az erős akarat is, hogy a mezőgazdaság és a szolősgazdatársadalom minden teljesíthető kívánságát lehetőleg kielégítse. Ennek a bizalomnak kifejezését adva a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobb felől. — Rothenstein Mór: Mindjárt mondhatta volna!) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Perlaki György! Perlaki György: Tisztelt Képviselőház! Az igen tisztelt előadó úr nagyon helyesen mutatott rá, hogy a törvényjavaslat alapján felállítandó szervezetek csak abban az esetben valósítják meg a hozzájuk fűzött reményeket, ha azok nem is bürokratikus szervezetek lesznek, hanem az élet követelményeinek megfelelőleg szabadon és függetlenül fognak dolgozni. Éppen azért arra kérem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, gondoskodjék a végrehajtási utasításban arról, hogy ezeknek a szervezeteknek élére oly egyének kerüljenek, akik nemcsak szaktudással, hanem élettapasztalattal is rendelkeznek akiket a bürokratikus levegő még nem rontott meg, akik nem abban fogják látni feladatukat, hogy kimutatásokat és jelentéseket gyártsanak, hanem, akik kimennek a nép közé és a szőlősgazdák érdekeit künn a. helyszínén igyekeznek majd előbbre vinni. (Helyesles jobbfelől.) Arra is kérem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, akadályozza meg azt, hogy a központi szerv, illetőleg a minisztérium olyan kimutatásokat és jelentéseket kérjen ezektől a szervektől, amelyeknek elkészítése a vezetőket elvonja attól a nagy feladattól, amelyet meg kell oldaniok. Ne járjunk úgy ezekkel a szervezetekkel, mint ahogyan a gazdasági felügyelőségekkel jártunk. Amikor ugyanis a gazdasági felügyelői állásokat szerveztük és az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor mindannyiunknak az volt a gondolata és elképzelése, hogy ezek a gazdasági felügyelők a nép közt fognak mozogni, a népet az okszerű gazdálkodásra fogják oktatni, vezetni fogják őt és ezáltal az okszerű gazdálkodást előbbre fogják vinni. Ma, sajnos, azt látjuk, hogy ezek egyszerű bürokraták, akik nagyon, de nagyon keveset forognak a nép közt. Utána jártam a dolognak és kerestem, mi ennek az oka? Rájöttem, hogy nem a gazdasági felügyelők személye az oka, hogy olyan keveset tudnak a nép közt mozogni, hogy olyan kevéssé tudják az előbb említett feladatot teljesíteni, hanem az, hogy túlságosan el vannak halmozva bürokratikus feladatokkal, sok kimutatást, jelentést, rendeletet kell készíteniök, sőt saját maguknak kell rendeleteket másolniok, mert a hivatalok oly primitiven vannak berendezve, hogy még egyszerű sokszorosító készülékük sincs, a gazdasági felügyelő maga másolja, körmöli azokat a rendeleteket, amelyeket a főszolgabíráknak és másoknak ki kell küldeni. Ez a lehető legdrágább munka, ez nem takarékosság, amikor oly berendezéseket vonunk meg egyes hivataloktól, amelyekre feltétlenül szükség van, s azután úgy kell pótolni, hogy
