Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-256

Az országgyűlés képviselőházának 256, nyikorgását. Ezeknek otthon rongyos gyermekeik vannak, akasszanak azok nyakába nem selymet, csak közönséges szövetet, ha olyan jól megy nekik. (Horváth Mihály: Egy kicsit a lakodalmakat is lehetne egyszerűbben tartani!) — Ügy van, és ha ön t. képviselőtársam, azt mondja, hogy a lakodalmakat is lehetne egy kicsit egyszerűbben tartani, erre én azt mondom, hogy én dunántúli ember vagyok, Dunántúlon nem szoktak olyan nagy lakodalmák lenni. (Zaj balfelől.) ön talán jobban ismeri. Azt a luxust pedig, hogy egyszer életében az ember, amikor házasodik és nagykorúságát elérte, jóbarátait egy ebédre vagy egy vacsorára meghívja és pohár borral megkínálja, megtagadni senkitől sem lehet. Egyébként én a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok

1

? Szabó Zoltán jegyző: Eeischl Richárd! Reischl Richárd: T. Képviselőház! A mezőgazdasági termelés előbbrevitelét célzó mindennemű törvényjavaslatot, mint agrárius képviselő, természetesen örömmel fogadok, mert ebben a nagy gazdasági leromlásban, amelyben élünk, csakis ilyen törvények által tudunk valamiképpen a mezőgazdaságon segíteni és azt a rettenetes helyzetet valamiképpen megjavítani, amelybe a mezőgazdaság az utolsó években beleesett. Szeretem azt hinni, hogy ezt a törvényt a maga szigorú intézkedéseivel minden irányban végre is hajtják, mert csakis úgy lesz értelme, ha ez a törvény nem csak írott malaszt lesz, mint ahogy láttuk, hogy sok mindenféle rendelkezés és törvény még máig sincs végrehajtva. Mint gazdaember, egyre akarok rámutatni. Itt van a kukoricamoly leküzdésére irányzott rendelkezés, amely meghagyja, hogy a kukoricaszárat bizonyos időpontig le kell vágni és be kell takarítani. Ha az ember Fejér megyében utazik, azt látja, hogy az Összes kukoricaszár lábon áll és tavasszal, akkor szántják csak le, amikor vetni akarnak és a földbe újra belevetik a kukoricát. Erre vonatkozólag szeretném, ha szigorú intézkedést tenne a földmívelésügyi miniszter úr, mert ma már odajutottunk, hogy Fejér megyében 40—50%-os r kárt okoz a kukoricamoly t és húzódik kij ebb és kijebb. Ma már Zala vármegyében is felütötte a fejét, amit annak köszönhetünk, hogy a törvényes rendelkezés még nincs szigorúan végrehajtva. Nagyon helves a törvénynek az az intézkedése, hogy a szavatosságot annyira kiemeli és nem fordulhat elő a jövőben az a sok visszaélés, ami a múltban volt, hogy a hirdetett oltványokkal becsapták a gazdákat. Különösen azokon a vidékeken, ahol a filoxera kipusztította a szőlőket, az a szegény ember természetesen mindenféle módon próbálkozott, hogy a szőlőt rekonstruálja és merem állítani, hogy sok mindenféle úgynevezett direkttermő amerikai fajú szőlőből származott rossz bor nem jött volna be az országba, nem termeltek volna ilyet, ha az a gazda nem csalódott volna annyiszor. De amikor már annyiszor csalódott, oly sok pénzt befektetett, hozzáfolyamodott ezekhez a direkttermőkhöz, amelyek terjedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar bor hírnevét tönkretegyék. (Ügv van! a közében.) Nagyon sajnálom, hogv ez a törvény nem ölelte fel a gyümölcstermelést is, mert hiszen a gyümölcstermelés egyik nagyfontosságú gazdasági ága a magyar termelésnek. Sajnálom továbbá, hogy nem ölelte fel a törvényjavaslat ülése 1929 február 21-én, csütörtökön. 35 a szőlőtermelés mellékterményeinek értékesítését sem, így a seprőét, azután a törkölyét, amelyek tudvalevőleg körülbelül kiteszik a szőlőtermés egész hozama bruttó értékének körülbelül tíz százalékát. Csak arra akarok célozni, hogy milyen hosszú ideig tart az, amíg valamelyik vidéken jobb termés esetén szükségét látják annak, hogy felállítsanak egy szeszfőzdét, és hogy micsoda óriási utánjárással és időpazarlással jár, amíg a pénzügyi kormány engedélyezi. A pénzügyigazgatóságtól föl a minisztériumig, azután a minisztériumtól le a pénzügy igazgatóságig mindenféle kifogásokat találnak, úgy hogy sok esetben ezek a melléktermények elvesznek, amíg az engedélyezés megtörténik. Szerettem volna, ha bizonyos rendelkezés lett volna a törvényben vagy a végrehajtási utasításban, amelynek értelmében ezek a hegyközségi tanácsok befolyással lettek volna a szeszfőzdék engedélyezésére s akkor a pénzügyigazgatóság egyszerűen ezeknek ajánlatára, ahol a hegyközségek jónak és szükségesnek látják, rövid úton kiadná ezeket az engedélyeket. Előfordult az én kerületemben is, hogy az idén például nagy törkölytermelés volt. Folyamodott egy gazda, akinek megvan a kellő intelligenciája arra, hogy egy szeszfőzde űzését vezesse, az engedélyért. Az egész község pártfogolta, azonban máig sem kapta meg az engedélyt, amin a gazdák is károsodtak, mert a törköly megromlott, ki kellett önteni. Csontos Imre t. képviselőtársam tegnap ellenzéki beszédet mondott a szeszfőzésről. Amint mondotta, nem tehetett róla, de mégis ellenzéki beszédet mondott, amely teljesen ellentétben áll eddigi beszédeivel. Évek óta a kisüstön való főzés engedélyezését kérte, mondván, hogy az a pálinka olyan jól esik a szegény munkás népnek, melléktermékeit pedig hizlalásra lehet használni. Most egyszerre azt kívánja, hogy a pálinkagyártást szüntesse be a kormány, mert az egészségtelen a népre. Valószínűleg az fáj Csontos t. képviselőtársamnak, hogy a kisüstön való főzést nem engedték meg vagy nem úgy engedték meg, ahogy ő kívánta volna. Valószínűleg úgy akarta beállítani kérését, hogy engedjék meg továbbra is a kisüstön való főzést, hogy a mellékterményeket is tudják értékesíteni. (Kuna P. András: Ügy van, ezt akarta! — Peidl Gyula: Kuna P. csak tudja!) Természetesen a pénzügyminiszternek igazat adok abban, hogy a kisüstöt visszaállítani nem lehet, mert annak felügyelete annyi gonddal és költséggel jár, hogy arra az állam ráfizet. De igenis segítségére siethet a gazdáknak a pénzügyi kormány azzal, hogy a kisüstön való főzésért járó illetéket leszállítja. Ma, ha valaki ki akarja főzetni a pálinkát, nem tudja előteremteni azt a pénzösszeget, amivel ki tudja váltani a bárcát, vagy a szövetkezeti kisüstösnek nem tudja megfizetni azt a néhány pengős előleget. Maga a kisüstös szintén tőkehiányban szenved, az sem tudja átvenni a nyersanyagot és így százezrek és százezrek mennek veszendőbe évenként. Oda módosítanám Csontos Imre képviselőtársam kérését, hogy a pénzügyminiszter legyen tekintettel arra, hogy a gazdák válságos időket élnek és bizonyos mértékig szállítsa le az illetéket, hogy jövedelmezőbbé és hasznosabbá tegye a kisüstön való pálinkafőzést. (Egy hang a középen: Helyes, erre szükség van.) Érdekes volt Schandl Károly igen t. képviselőtársam tegnapi felszólalása, aki nagyértékű adatokkal mutatott rá, hogy milyen 5*