Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-256
Az országgyűlés képviselőházának 256. ülése 1929. évi február hó 21-én, csütörtökön, Almásy László és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Szabó István, Reiscbl, Bichárd, Szabó Iván, Perlaki György, Simon János, Kuna P. András, Péntek Pál, Meskó Zoltán, Éhn Kálmán, Kiss István. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Mayer János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Griger Miklós iegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Esztergályos János jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének gróf Apponyi Albert képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a Magyar Asszonyok városi és megyei törvényhatósági passzív választójoga tárgyában. Miután a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottságnál van, a kérvényt a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás és jelentéstétel végett a Ház a közigazgatási bizottságnak adja ki. Napirend szerint következik a szőlőgazdaságról és a hegyközségekről szóló törvényjavaslat (írom. 701) folytatólagos tárgyalása. Szólásra icövetkezik Szabó István képviselő úr, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésben halasztást kapott. Szabó István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár ez a törvény az egyén jogaiba, a gazdálkodás szabadságába vág bele, én mégis ennek ellenére szívből köszöntöm, üdvözlöm, mert egy bátor lépést látok a földmívelésügyi miniszter úr részéről előre arra a térre, amelyen haladnunk kell, ha boldogulni akarunk szorult helyzetünkben. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Könnyű volt a termelés, könnyű volt az értékesítés akkor, amikor egy 50 milliós monarchiának népe volt a mi fogyasztóközönségünk. (Ügp van! a jobboldalon.) De most, A csonka országban a termelés, különösen a szőnyegen lévő törvényjavaslat által jelzett termelés: a bortermelés majdnem teljes egészében megvan, míg fogyasztóközönsége hatodrészére csappant le. En nemcsak, hogy ezt a javaslatot üdvözlöm, hanem inkább szeretném BJ.ÉPYISELŐHÁJZI NAPLÓ. XVIII. arra kérni a földmívelésügyi miniszter urat, hogy látva a mi piaci helyzetünket, látva a mi keserves értékesítési lehetőségünket, ezen az úton tovább is haladjon, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a termelést megszervezzük a mai piac követelményei szerint. Helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely lehetővé teszi a termelők szövetkezését, egyesülését, hogy bizonyos típusborokat állíthassanak elő és azokat ezáltal piacképessé tegyék. Helyeslem különösen azt, hogy engedélyhez köti ez a törvényjavaslat a további szőlőtelepítést, kivéve azokat a helveket, ahol azelőtt is szőlőterület volt már. Mert mit láttunk, mélyen t. Képviselőház? A konjunktúra ideién, amikor könnyű volt a bort értékesíteni, olyan helyeken, ahol jó búza is bőven megterem, szőlőt ültettek. Fájva látja az ember, amikor elhalad sok helyen, régi szőlőhegyek mellett: fenn a tető kopár, boróka és egyéb bokor fedi, lenn az aljban, a síkon pedig ott van a szőlőterület, (Ügy van! a jobboldalon.) leszállt oda. így területveszteség van, mert elvesztettük a hegyoldalt, de területveszteség van lenn a síkságon is, mert más terményeket is megtermő területet foglaltunk el vele. Helyes az az intézkedés, hogy ezután már nem vezethetik félre olyan könnyen a termelő gazdákat, mint a múltban, a betelepítéseknél. Mi volt a helyzet 1 ? Reklámozhatott, hirdethetett bárki bármit, amit akart. Emlékszem rá, amikor a flloxera kiölte a szőlőket, kalendáriumokban és újságokban megjelentek hirdetmények, csodás termésű szőlőfajtákról, amelyeket sem széínkénegezni, sem permetezni nem kell, mégis bőven teremnek bármilyen talajon is. Delaváre még- nem tudom miféle fajtákat hirdettek így. (Kuna P. András: Reklám!) Természetes dolog, hogy amikor a gazda nagy fáradsággal és még nagyobb költséggel betelepítette az ő szőlőnek szánt területét, és termővé vált a szőlő, három-négy esztendő múlva tudta meg csak, hogy be van csapva, mert értéktelen fajtát honosított meg. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én ezekből a szempontokból nagyon sürgősnek és helyesnek tartom a javaslatot. Ha a termelést meg tudtuk szervezni, bízhatunk az 5
