Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-268

Az országgyűlés képviselőházának k tartják az önkormányzat elveit, én az önkormányzatnak legfeljebb paródiáját látom ebben a javaslatban, de nem magát a valóságos önkormányzatot, és még távolról sem azt, hogy tiszteletben tartanák valamelyes önkormányzati elveket. En abból indulok ki, — bár lehet, hogy erre a kiindulásomra is azt fogják mondani, amit Bottlik József t. képviselőtársam a legutóbbi ülésen mondott, hogy ezek a támadó vélemények felmelegített vélemények, tehát értékük nincsen — hogy nem önkormányzat az, amely még a maga főnökét sem választhatja, tiszta sor tehát, — hiszen méltóztatnak tudni, mire célzok — hogy a főispán személyében, mint a kormányhatalom személyében látom elsősorbán az önkormányzati elv teljes vereségét, a főispáni állás, a főispáni hatalom fenntartásában és kiterjesztésében látom továbbá a centralista gondolat teljes győzelmét. Rakovszky Iván volt belügyminiszter úr a nyáron nagy tanulmányt írt az önkormányzatról, amelyet, ha jól tudom, a Budapesti Szemle adott ki. Ebben nagyon élénken magyarázza azt a rettenetes hatalmat, amelyet Róma proconsulai élveztek és gyakoroltak a meghódított tartományokban. A római proconsul, hogy úgy mondjam, igazán fütyült a meghódított tartományok érdekeire, véleményére,, gondolataira; kormányozott a római lex és saját ediktumai alapján. Hogy mi volt a szükséglet, a vágy, a kívánság az általa kormányzott tartományban, azzal a proconsul igazán nem törődött, nem is törődhetett, de nem is volt szabad törődnie. A római proconsul szerepét veszi át a törvényhatóságokban a főispán. A római proconsul nagy hatalmát, szinte korlátlan hatalmát fogja gyakorolni a megyékben és a városi törvényhatóságokban is az államfőtől a kormány ajánlatára kinevezett főispán. Látjuk, hogy a főispán kinevezési joga eddig is kerékkötő volt az önkormányzatokban, az önkormányzati szabadság kifejtésében, már addig, ameddig ez^ a szabadság a valóságos élettel volt megkötve és nem papírforma volt csupán. Azt látom, hogy a főispán hatalmát, jogait most még inkább kiterjesztették, tehát az önkormányzati tisztviselők nagyrészét az államtól, illetőleg a főispánon keresztül a kormánytól tették függővé. A miniszter úr csodálkozva néz rám. Igenis, kiterjesztették a főispán kinevezési jogát, hiszen amiről eddig nem volt szó, a megyei városokba a számvevőszéki tisztviselőket is a főispán nevezi ki, a főispán kormányzó kezét és hatékonyságát tehát ráfektették a megyei városok kormányzására is. Hogy milyen nagy hatalma van a főispánnak a kinevezési jog révén, és hogy milyen mértékben uralkodik a törvényhatóságokban a főispán a kinevezésekkel, ebben a tekintetben legyen szabad az utolsó békeévnek, az 1913-as esztendőnek az állapotaira utalnom, amikor azt látjuk, hogy az akkori 4516 tisztviselői állás közül 2491, tehát a rendszeresített állásoknak több mint fele a főispáni kinevezéssel betöltendő állások csoportájhoz tartozott. Ez a helyzet most változik. Változik akképpen, hogy ez az arány némiképpen megjavul, mert a főispáni kinevezési jog kiterjesztetik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hol kérném?) Kérem, meg: fogom magyarázni azt is. Azután jönnek az életfogytiglan választandó tisztviselők, akiket azzal, amire később még kitérek, elszakítanak az önkormányzattól, elszakítanak attól a tömegtől, attól a közösségtől, amelyet igazgatniuk kell és ezzel azután az államnak, a kormánynak minden tekintetben, a legkisebb kérKÉPTISELŐHAZI KAPLÔ. XVIII, ?. ülése 1929 március 18-án, hétfőn. 343 désben is beleszólást engednek a megye, illetve a törvényhatóságok dolgaiba. Egyébként legyen szabad megint utalnom arra, hogy az 1914-es Tisza-féle javaslat maga is elismeri, hogy a főispán kinevezési jogának kiterjesztése tagadhatatlanul az állami kinevezés elvének érvényesülését jelenti. Ezt Tisza István, illetve az ő belügyminisztere «Sándor János elismerte. Elismerte már csak azért is, mert az a javaslat az állami kinevezést, az állami igazgatást akarta keresztülvinni az egész vonalon. De nemcsak taktikából, nemcsak kapacitációból vették bele az indokolásba ezt az elismerést, hanem a valóságot szögezték le, a valóságot vázolták fel az akkori közvéleménynek abban, hogy a főispáni kinevezési jog az állami kinevezési jognak érvényesülését jelenti. T. Képviselőház ! En az önkormányzatot úgy definiálnám, illetve arra a kérdésre, hogy mi az önkormányzat azzal válaszolnék; ez annyit jelent, hogy a jogszabályalkotási hatáskör gyakorlása és a helyi, főként gazdasági ügyek intézése felsőbb jóváhagyáshoz kötve ne legyen. Ma ez nincsen meg, ez már régen nincsen meg. De még kevésbbé lehet meg a jövőben. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sehol sincsen meg!) Es éppen e javaslat alapján az önkormányzatok legkisebb kérdésében a miniszteri gyámkodás fog érvényesülni. Ez ellen, hogy így lesz, talán a miniszter úr sem szólhat semmit sem. A javaslat ezen a helyzeten még csak ront, mert minden egyes kis kérdésben miniszteri jóváhagyást igényel majd. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez is nagy tévedés!) Nagyon jól tudom, hogy ezen a mostani helyzeten és különösen azon, amelyet ez a javaslat a jövőben fog rendszeresíteni (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék a harmadik fejezetett elolvasni!) a közigazgatás rendszeresítésén egy organikus reformnak volna a feladata segíteni. Egy ilyen organikus reform szüntethetné meg azt az állapotot, amely most van, mert hiszen az egész világon belátták már azt, hogy semmi szükség sincsen arra, hogy a járási, a megyei és a miniszteriális igazgatás még egyszer végezze el azt a munkát, amit az alsóbb hatóságok már elvégeztek. Hogy az önkormányzat valahogyan biztosíttassék, a felfelé való gyámkodást kellene megszüntetni, és éppen ez az, amire a legkevesebb kilátás van, mert hiszen a többségi urak egy kicsit vérző orral bár, mégis elfogadják ezt a javaslatot. Meg vannak róla győződve, hogy nem helyesen cselekszenek, a maguk felfogása ellen, az önkormányzat iránt önmagukban régen őrzött tisztelet ellen cselekszenek, de mégis elfogadják a javaslatott. Ezen a helyzeten tehát nem igen fognak segíteni, mert akkor az önkormányzatot kellene tiszteletben tartani. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tesség megnézni! A fórumrendszer változik, képviselő úr!) En ezt t. miniszter úr, nem látom, sőt azt látom, hogy a helyzet még rosszabb. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék a harmadik fejezetet elolvasni!) Azt mondják, hogy itt egy szervezeti változás van, de senki sem bizonyítja. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Senkisem olvassa!) Visszatérek annak bizonyítására, hogy a főispán állását a maga nagy hatalmával meghagyták és visszatérek oda, hogy a főispánon keresztül kerül az önkormányzati igazgatásba a kormánytól függő tisztviselő, mint döntő faktor és mint az önkormányzati elv másik nagy veszedelme. Ezt igazán nem tagadhatja senki, ez ellen nem szólhat a miniszter úr olyaténképpen, hogy nem olvastuk el a javaslatot, mert hiszen maga a javaslat beszél arról, hogy az ál50