Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Az országgyűlés hépviselöházánah 255. ülése 1929 február 20-án, szerdán. 21 tását éreztetni az építkezés fellendülésében és olcsóbbá tételében, mert jelentkezni fognak a kartellek, jelentkezni fognak egyéb spekulán­sok és ezek fogják ezt az előnyt a maguk ré­szére leszedni. Máris bebizonyítást nyert az, hogy a telkek ára, mióta a miniszter úr ezt a kijelentést tette, lényegesen emelkedett és ar­ról értesültem, hogy a kartellek is újabb ár­emelésekre készülnek és azok a cégek, érdekelt­ségek is, amelyeknek darusítása eddig nem volt kartellben, kartellbe tömörülnek, hogy a bekövetkezendő konjunktúrát kedvezően fel­használják. Hivatkozom arra, hogy kormány a lapokban és egyéb helyen tett nyilatkozatok szerint is arra készül, hogy ez évben nagyobb szabású útépítési munkával fellendítse valami­képpen a gazdasági életet és enyhítse a nagy munkanélküliséget. Én csak arra hivatkozom, hogy ezeknél az útépítkezéseknél nagymennyi­ségű követ kell felhasználni. Nem méltózta­tik-e arra gondolni, hogy mennyivel olcsóbban Lehetne mindezeket az állami munkákat elvé­gezni, ha nem kellene ilyen magas cementárak­kal számolni? Mennyivel olcsóbban és mennyi­vel több munkát lelhetne elvégezni, ha nem ilyen szervezett munkaadói táborral állna szemben a kormány, amely tábor kvázi diktálja az árakat és teljesen annak tetszésétől függ, hogy milyen áron bocsátja a fogyasztók Ren­delkezésére az általa előállított árukat. Főkép a cementre hivatkoztam. Azért főképpen a cementre, mert az újabb építkezéseknél a ce­ment igen fontos tényező. A betonfalak és a betonmennyezetek használatba vétele folytán a cement ma rendkívül fontos tényező, hangsú­lyozom, majdnem fontosabb tényező, mint a tégla. Már pedig a cement ára kell, hogy kihas­son magára az építkezés teljességére. Mi, akik két szempontból bíráljuk és figyeljük a kér­dést, először abból a szempontból, hogy az építőanyagok árának magassága ne korlátozza az építkezést, másrészt pedig abból a szem­pontból, hogy az elkészült lakások olyan embe­rek részére is elfogadható árúak legyenek, akiknek nincsen milliomos jövedelmük, kény­telenek vagyunk megállapítani, hogy azok az árak, amelyekért ma a cementet árusítják, túl­magasak. A múlt ülésen elmondott beszédemben arra hivatkoztam, hogy békeidőben egy mázsa ce­ment 2-78 pengőbe, ma pedig 8 pengőbe kerül, tehát itt 187%-os drágulás állapítható meg. Ezzel szemben az államtitkár úr adatai szerint a cement 6*85 pengőbe kerül. Én nyomban kér­tem, hogy méltóztassék velem közölni, hol le­het ennyiért cementet kapni. Azóta érdeklőd­tem szakkörökben, különböző érdekeltségekhez fordultam, de sehol ezért az árért senki nem tudott engem biztosítani arról, hogy cementet szállítani lehet. Beszereztem azonban pár ere­deti számlát annak igazolására, hogy az álta­lam elmondott adatok megfelelnek a valóság­nak és az államtitkár úrnak a cementkartelltől kapott adatai nem felelnek meg azoknak az áraknak, amelyek a gyakorlatban érvényben vannak. Itt van egy számla, amely 1928. november 2-án lett kiállítva és amelyen a cement egység­ára 8 pengővel van feltüntetve. Itt van egy má­sik számla, november 8-áról kiállítva, amelyen a cement ára ugyancsak 8 pengőben van fel­tüntetve. Itt van egy átvételi elismervény, amely szerint ugyancsak Mák. cementet szállí­tottak hasonlókép 8 pengős egységárban. Itt van egy másik számla, amelyen a cement ára ugyancsak 8 pengővel van feltüntetve, a gipszé 7*20 pengővel és két köbméter oltott mész 32 pengővel. Itt van egy másik számla, amelyet december 1-én állítottak ki, s amelyen szintén 8 pengő a cement egységára és egy másik számla december 15-éről, amely ugyancsak 8 pengőt tüntet fel. Tömegével tudnám felmutatni a számlákat, amelyekkel igazolni tudom azt, hogy a cement ára 8 pengő, mégis az államtitkár úr csodála­tos módon 6*85 pengőért tud cementet szállítani. Kérem az államtitkár urat, méltóztassék nekem megmondani, melyik az a cég Budapesten, vagy Magyarországon, amely hajlandó ennyiért ce­mentet szállítani. Ha el méltóztatik a nagy nyil­vánosság előtt mondani, a felelősség tudatában, hogy 6*85 pengő a cement ára, akkor méltóz­tassék a fogyasztókat abba a helyzetbe hozni, hogy 6-85 pengőért meg is tudják vásárolni a cementet. Már rámutattam arra, valószínűnek tar­tom, hogy a cementkartell félrevezette a mi­nisztériumot is, mert lehet, hogy a cementkar­tell ezért az árért számlázza a nagykereskedők­nek a cementet, azonban a nagykereskedők a ma^uk költségeit természetesen ehhez az árhoz még hozzászámítják. Az államtitkár úr azt mondotta, hogy az ő adatai szerint Budapesten helyben a cement 6*85 pengő. Tehát helyben méltóztatott mon­dani, nehogy tévedés legyen, hogy a vasúti költség okozza azt a differenciát, amely az én adatom és az államtitkár úr adatai között fenn­áll. Elismerem, hogy itt vannak bizonyos ked­vezmények, hogy aki nagymennyiségben veszi az árut, az valamivel olcsóbban kapja, aki köz­vetlenül talán a gyártól vagy más egyéb köz­vetlen módon szerez be nagyobb mennyiséget, annak valami kedvezményét adnak, de itt van­nak a számlák, amelyekkel igazolni lehet azt, hogy aki nem vagóntételekben vásárol, az 8 pengőt kénytelen a cementért fizetni. Újólag hivatkozom arra, hogy a Vállalkozók Lapjában állandóan leközlik az anyagárakat azok tájé­koztatására, akik anyagot vásárolnak és a Vállalkozók Lapjában a cement ára 8 pengővel van feltüntetve. Végeredményben véleményem szerint nem lehet ezt a kérdést itt vitával elintézni, hogy akár az államtitkár úr, akár a miniszter úr újra feláll és^ hivatkozik arra, hogy az ő adata sze­rint ez és ez a helyzet. Kérdem, van-e ez a kér­dés olyan fontos, hogy a Ház ezzel komolyan foglalkozzék? Ügy vélem, hogy igen, mert az egész építkezés alapját képezi az, hogy az anyag mibe kerül. A túloldalról is ismételten méltóz­tattak hangsúlyozni, milyen fontos az, hogy a kartellekkel szemben fellépjenek, milyen fontos az, hogy a gazdasági élet, a magángazdaság szanáltassék, hát méltóztassék ennek a kérdés­nek kivizsgálására egyszer súlyt helyezni és azt mondani, meg akarunk győződni arról, hogy tényleg mi igaz ebből a kérdésből, vizs­gáljuk meg egyszer! En majd fogok erre vonat­kozólag egy indítványt terjeszteni, — tessék hozzájárulni — hogy az ügyben parlamenti bi­zottság kiküldessék és az vizsgálja meg, tény­leg indokolt-e az, hogy a békéhez viszonyítva 187% -kai emeltessenek a cementárak? Méltóztassék megállapítani, hogy meny­nyibe került békeidőben egy köbméter kőnek lefejtése, mennyibe annak szállítása, mennyi­vel drágult a vasúti költség, méltóztassék azt is megvizsgálni, hogy békeidőben mennyi szén kellett egy métermázsa ' cemetnek a kiégetésé­hez és mennyi kell ma, akkor majd meg mél­tóztatik állapítani, hogy ma a tökéletesebb üzemi berendezkedés folytán sokkal kevesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom