Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Àz országgyűlés képviselőházának 255. letékes államépítészeti hivatallal, sőt szemben az alispán véleményével, hogy ezt a meglévő templomteret el kell pusztítani, annak a térnek egységét meg kell bontani és oda kell állítani az iskolát. Ezért itt a nyilvánosság előtt kérdem a miniszter urat, van-e tudomása erről a dologról, mert nem hiszem, hogy volt tudomása és amennyiben nem volt tudomása és azóta informálódott, hajlandó-e olyan intézkedést tenni, amely minden érdeket kielégít, a templom érdekét, a művészi érdekeket, a tradíciót és kielégíti a mellett azt a szükségletet, amelyet az iskola építése a községnek jelent. Minthogy ezt az iskolát a községben ezerféle módon el lehet helyezni, ezen egyféle módon nem szabad azt elhelyezni. Ezért kérem a miniszter urat, lépjen közbe és akadályozza meg, hogy amikor az egyik helynek ad egy szép templomteret, a másik helyen ne tétessék tönkre a templomtér. Erre nézve kérem a miniszter úr szíves válaszát. Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Gr, Klebelsberger Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Az egész bácsalmási polgári iskolai kérdés kínos ügy, mert hiszen nemcsak ez az egy kontroverzia van, hanem vannak egyebek is, és az, amit az igen t. képviselő úr előadott, voltaképpen csak epizód. Rólam nem igen lehet elmondani, hogy én az állami oktatásnak elsőbbséget adok az egyházi oktatás rovására. Azt tartom, hogy mindenfajta iskola, amennyiben a nagy nemzeti célt és a nemzeti közreműködést szolgálja, teljesen egyforma bánásban részesítendő. Itt a szituáció az, hogy 1922-ben létesült egy állami polgári iskola és 1925-ben egy zárdai iskola, úgyhogy ma az a szituáció, hogy ebben az aránylag kisebb községben két polgári iskola vetélkedik és a végén vetélkedni fog állampénzen, mert hiszen egyik sem fog a maga lábán megállani. Azt hiszem* hogy a kérdés lényege tulajdonképpen az, hogy mi ebbe az áldatlan harcba valamelyes békét vigyünk be felülről. Bennem a legteljesebb készség meg is van arra, hogy ezt meg is csináljam. Természetes, hogy úgy a községnek, mint az egyházi hatóságoknak ugyanezzel a higgadtsággal és pártatlansággal kell a kérdést nézniök. Ebben a beállításban természetesen igen messze vagyunk az iskola építésének kérdésétől, mert addig, ameddig ez az áldatlan viszály ott ahelyszínén meg nem szűnik, nem vagyok hajlandó az építkezésbe belemenni. (Helyeslés wbbfelől és a középen.) Tanulják meg azt, hogyha egyszer az állam, az ország nagy áldozatokat hoz, akkor nem illik helyi széthúzással ezeknek az áldozatoknak hasznát csór* bítani vagy éppen ' az államot belekényszeríteni abba, hogy kétszeres áldozatot hozzon, amit ebben a Házban, azt hiszem, nem is képviselhetnék. Ami már most az elhelyezés kérdését illeti, ettől távol vagyunk, hiszen a fedezet sincsen még meg teljes mértékben. Leküldtem külön egy mérnököt, központi embert, miután tudtam,, hogy a képviselő úr interpellálni fog, hogy nézzen szét a helyszínen. Tényleg azt látom a jelentésből, hogy azt a kertet, amely a templom körül létesült, az iskola építése bizonyos fokig szűkebbé tenné annak ellenére, hogy a szimmetria nem bomlanék meg, mert hiszen a templom baloldalán lévő sáv éppen annyival szélesebb, mint amilyen tért vesz igénybe az iskola, tehát tulajdonképpen nagyobb bajt a dolog nem okozna, ülése 1929 február 20-án, szerdán. ií> azonban és sem vagyok barátja annak, hogy szépen parkírozott terekből — hiszen ilyen olyan kevés van városainkban — elvegyenek; ezért az elhelyezésért tehát egyáltalán nem lelkesedem, nem fogok ragaszkodni f ahhoz, hogy a helyi tényezők nézete a megoldást illetőleg okvetlenül honoráltassék. De mondom, ennyire nem is vagyunk még, mert nagyon sok a nehézség és azt hiszem, hogy még igen sok víz fog leifolyni a Dunán és a Tiszán, amíg ehhez az építkezésekhez hozzálátnák. Előfeltétele mindennek, hogy ez az áldatlan helyi viszály szűnjék meg. Ami az érdemet illeti, azt a választ adom, hogy nekem az a gondolat, hogy a tér fenntartassék mai parkírozottságáb

an, csak rokonszenves lehet. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván válaszolni. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Előre boesátoni, hogy a miniszter úrnak teljesen kielégítő válaszát tudomásul veszem, csak arra az egyetlenegy momentumra vagyok bátor reflektálni, hogy messze vagyunk attól, hogy az építkezéshez fogjunk. Én Vopstat^m ezzel szemben, hogy a terveket elkészítették, sőt az árlejtést is megtartották, és az arlejies eredményei alapján szerződést kötöttek már ennek az építkezésnek végrehajtására. Ez pedig az a stádium nálunk építészeknél, hogy a tavaszi idő beálltával a munka megkezdhető, mert különben áriejtést tartani es szerződést kötni a vállalkozóval nem lehetne. Már pedig konstatálom, hogy január hóban a bajai államépítészeti hivatal árlejtést hirdetett az összes munkákra, és ennek az árlejtésnek eredményei alapján szerződést kötött a vállalkozóval. Ha tehát még messze van az építkezés és a fedezet sincs meg, akkor pótlólag arra kell kérnem a miniszter urat, semmisítse meg az egész árlejtési eljárást. Elnök: A miniszter úr nem kivan nyilatkozni, tehát a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az 1927 : XXI. te. 98. §-ában meghatározott önkormányzati szervek megalakítása tárgyában mindezideig nem történt intézkedési Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a Társadalombiztosító Intézet önkormányzati szervei sürgősen megalakíttassanak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! Ez ügyben már hetekkel ezelőtt interpellációt terjesztettem elő, amelyre a miniszter úr válaszában azt közölte, hogy mire hazamegyek, íróasztalomon fogom találni az erre vonatkozó javaslatot. Tényleg e~v pár nap múlva asztalomon találtam a minisztérium által kiadott javaslatokat, de ezek között nem volt az önkormányzatra vonatkozó javaslat, hanem egészen más természetű javaslatok voltak, amelyeknek rendeltetése az volt, hogy a munkásbiztosítási törvényt, amelyet a Ház már több mint egy éve elfogadott, amely már több mint egy éve életbeléptetett, végre végre is hajtsák. Mindazok a javaslatok, ame-