Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-263
222 Az országgyűlés képviselőházának s aima t, akik hónapokon át tartó munkássággal ezt a javaslatot alaposan megváltoztatták. Az ő érdemük az, hogy ez a törvényjavaslat, amely az ország közvéleménye előtt eredetileg határozottan népszerűtlen volt, legalább tűrhetővé lett. (Várnai Dániel: Szó sincs róla!) Az ő érdemük, hogy az újabb magyar parlamenti életben szokatlan módon, de régi klasszikus példákhoz hasonlóan, a párt számottevő részének véleményét érvényre juttatták a kormány akaratával szemben. Meg akarok emlékezni a parlamenti bizottság érdemes munkásságáról is, amelyben most már elsősorban a mi pártunkhoz tartozó érdemes férfiak objektív kritikája jelentős eredményeket ért el. Éppen ezeknek az uraknak előadása alapján azonban el akarom ismerni és hangsúlyozni akarom, hogy úgy az egységes párt, mint a kormánynak ott lévő képviselői a íegnagyohlb objektivitással hallgatták meg őket éis okfejtéseik előtt sok esetben deferáltak. Mindezeknek a fáradozásoknak eredménye ez a törvényjavaslat, amelyet én kompromiszszumnak tekintek a kormány eredeti kívánsága és az autonómiához ragaszkodó közvéleménynek állásfoglalása között. Különösképpen azért üdvözlöm ezeknek az igen t. képviselőtársaimnak munkáját, mert az ő elgondolásuk a nemzeti tradíciók iránt való szeretetből fakadt és munkájuk által a nemzeti élet folytonosságát és folyamatosságát védték meg a teoretikus kísérletezésekkel szemben. Mi az a nemzeti tradíció? Szerintem biztosíték, amely a nemzeti élet célkitűzéseire vonatkozik és a nemzeti múlt tapasztalataiból táplálkozik. Ilyen nemzeti tradícióra különösképpen szükségünk van ma, amikor határozott és nagyratörő nemzeti célkitűzéseink vannak és amikor az új gondolatoknak, modern gondolatoknak rengetegéből a nekünk megfelelőket a nemzeti történelmi múlt tapasztalatainaik alapján kell kiválasztanunk. Ez a nemzeti tradició követeli meg tőlünk, hogy továbbra is ragaszkodjunk megyei szervezeteink Önkormányzatához, mert az én véleményem szerint továbbra is fenyegetik egyes ellenségek független nemzeti életünket. Lehetnek hazafiatlan irányok, túlhajtott centralizmus, túltengő bürokratizmus vagy diktatórikus velleitások, amelyekkel szemben a védelem csak a gerinces vidéknek Önkormányzatában lehet. Amikor elismerem, hogy a törvényjavaslat tervezői jó szándéktól vezetve és jóakaratúan hozták ide ezt a törvényjavaslatot, mégis ki kell jelentenem, hogy mint konzervatív ember, vagy ahogy Csák Károly előadó úr igen helyesen mondotta, progresszív konzervatív ember, ezt a törvényjavaslatot nem tartom elég konzerv atívnek azért, mert túlságosan konzervatív. Mi a konzervatizmus lényege? Arra törekedni, hogy a nemzet életében az örök értékeket megtartsuk és szaporítsuk. Konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy a világot olyannak kéípzeljüiki, vagy kívánjuk,', mint amilyen edldig volt, hanem azt, hogy olyannak lássuk, amilyen mindig lesz. A lényegre való törekvés a konzervatív politika alaptétele. Konzervatívnak lenni annyit jelent, hogy politikai ideáloknak szolgálunk, de nem azt jelenti, hogy politikai illúziókban élünk. Ez a törekvés ólt azoknak lelkében, akik a törvényjavaslatot idehozták, ide véleményem szerint túl nagy súlyt helyeztek a formára, és a kényszerre, nem elég súlyt a szellemre, amely pedig egyedüli tudja fenntartani az általunk is értékesnek tekintett állapotokat. Egy rendszer, egy irány, bizonyos befolyás, az erőszak vagy a kényszer csak ideig-óráig 263. ülése 1029 március 8-án, pénteken. tud meglevő állapotokat fenntartani, biztos alapot csak a közmegnyugvás és a közmegbecsülés adhat Ibizonyos fennállói állapotoknak. Arra célzok tudniillik, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos vagyonos konzervatív birtokoskörök befolyását akarja a megyei törvényhatóságokjban, a törvény intézkedései által biztosítani. Amikor hangsúlyozni kívánom, hogy ezt a törekvést a nemzet jól felfogott érdekében helyesnek és kívánatosnak tekintem, mégis ki kell emelnem, hogy ilyen intézkedéseknek bizonyos irányú túlhajtására szükség nincs, sőt az egyenesen veszedelmes. Azok a rétegek, vagy osztályok, amelyeknek ez a törvényjavaslat kedvez, ma is irányítják a magyar megyei életet, a nagy- és középbirtokosok, az intelligencia és a telkes^ gazdák befolyása a magyar vidéken mindlenféle érvényesül és az ő befolyásuk fennmaradása nem bizonyos különleges intézkedésektől fog függni, hanem csupán saját maguktól. Ha ők saját jellemük, szorgalmuk és becsületük által a magúk számára ugyanazt a tiszteletet és közmegbecsülést tudják biztosítani, mint elődeik, akkor befolyásukat a magyar vidéken félteni nem kell, csak akkor kell félnünk, ha bizonyos intézkedések következtében az egyéb néprétegek ellenszenvét velük szemiben mestterségesen keltenék fel. Az előadó úr igen értékes fejtegetésében előfordult és magánbeszélgetésibein is sokat hallottam azt a szót, hogy fék. Fék akar e? a törvényjavaslat lenni. Már most, ha ezzel a modern hasonlattal élni is akarok, úgy, azt kell mondanom, hogyha egy automobil erős motorral és fék nélkül rohan az országúton, akkor Összezúzta magát, de ha egy erősen megkonstruált fékű és befékezett automobilt motor nélkül ráállítok az idők országútjára, akkor összezúzza magát, de ha egy erősen ki fogja azt selejtezni. Különben ennek a törvénynek alaptörvény jellegűnek kellene lennie. Egy alaptörvény jellege pedig megköveteli, hogy ne bizonyos pártoknak vagy irányoknak, de az időnek és a nemzet egészének készüljön és hogy a nemzeti fejlődés általánosan elismert állomása legyen. Nem lehet cél olyan törvényt konstruálni, amelyet egy országos irányzatváltozás esetén elsősorban változtatnának meg 1 azok, akik akkor a kormányra jutnak, hanem cél egy olyan törvényt konstruálni, amely a most ellenzéken levő, valamikor talán kormányra kerülő pártok előtt legalább is a tolerari posse< elve alapján kielégítőnek lássék. Én pedig úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat minden jóakarat és minden hozzáértés ellenére egyes lényegtelen rendelkezései következtében provokatív hatással lesz azokra, akik bizonyos jogaiktól inegfosztottaknak érzik magukat és akik önként, a megbecsülés alapján szívesebben adták volna az intézkedés jogát azoknak, akik azt ma a törvény rendelkezéseinek fogják köszönhetni. Mit vetek én a törvényjavaslat szemére? Elsősorban azt, hogy nem felel meg az autonómia gondolatának, hogy az összes választók közül választott tagok a mai tervezet szerint és ott is csak. papíron, a törvényhatósági bizottság 40%-át képezve, abszolút kisebbségben legyenek. Ez a múltra nézve egyenesen jogfosztást is jelent. Az autonómia pedig lényegileg azt jelenti, hogy az emberek bizonyos csoportjai saját ügyeikben maguk rendelkezhetnek s ennek akkor felelünk meg, ha ezeknek az emberi csoportoknak valóságos megbízottai döntő befolyással rendelkeznek. Tulajdonképpen nagyon egyszerűen lehet ezt a kérdést megoldani,
