Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-262

194 Äz országgyűlés képviselőházának 2 kül hirdették szóba és írásban, hogy a municipiális szervezet alkotmányunk gyöngye és legfőbb garanciája. Történelmi tény, hogy az abszolutizmus korában, amikor az országgyűlést nem hivták össze, a megyegyűlésen nyilvánult meg a nemzeti öntudat és hogy a vármegye a bécsi központosító törekvésekkel szemben mindenkor az alkotmány védőbástyájának bizonyult. Es ha valaki amaz ellenvetéssel jön, hogy törvényhatóságaink ellenállása a darabontrendszerrel szemben már nem bírt a régi erővel, annak azt válaszolom, hogy abban az időben, amikor a parlament az alkotmány védelmében majdnem teljesen csődötmondott, a megyéknek ellenállása meddőnek még sem bizonyult. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ama tétel ugyanis, hogy a kormányok a nép nélkül, a népnek valamilyen formájú hozzájárulása nélkül hoszszabb ideig kormányozni képtelenek, ez esetben is beigazolódott. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Az ellenállás ugyan nem volt képes a politikai helyzet kialakulását döntő módon befolyásolni, de kompromisszumra kényszerítette a kormányt. Már pedig, aki a politikai stratégia elveit ismeri, tudja, hogyha a támadó fél kompromisszumra kénytelen lépni a megtámadott féllel, ez már fél vereséget jelent. Ám ha a vármegyék nemcsak mint közigazgatási szervezetek, hanem mint csorbítatlan társadalmi és poli tikai autonómiák is felvehették volna az oppo ziciónak küzdelmét a kormányhatalommal szemben, és ha a gazdaságilag összeroppant értelmiség nem lett volna kénytelen a hivatalokba menekülni és a magyar társadalomnak vezetését az állam hivatalos apparátusára rábízni, az el lenállás minden bizonnyal döntő sikerre vezetett volna. (Jánossy Gábor: Ezt elismerjük!) Amaz ellenvetésre pedig, hogy a vármegye az 1918 októberi forradalomban nem állta meg helyét, MZ cl válaszom, hogy ama időkben, hazánk történelmének legszomorúbb és legszégyenteljesebb napiaiban (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy van!), amikor a^ parlament magát gyáván feloszlatta, és szó nélkül ejtette ki_ kezéből a hatalmat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) még mindig akadt egy olyan megye, amely közgyűlési határozattal merte megbélyegezni a forradalmi kormányt és annak tény ke déseit és mert tiltakozni a nemzet erkölcsi javainak elprédálása és a szabadság nevében űzött önkény és zsarnokság ellen. Ez a megya Fejérmegye volt, (Éljenzés a jobboldalon.) a vezérmegye, amely fehér volt nemcsak névé ben, hanem lelkében, szívében, politikai mentalitásóban. Ez a megye, amely ama nevezetes napon, 1919. február 3-án, mint egy hóval koszorúzott fehér hegyóriás emelkedett ki a vörös párázatba burkolt magyar lapályok és dombok között, mint átcikkázó villám világította meg Magyarország elsötétült horizontját és mint tüzes, fénylő oszlop mutatta meg a félrevezetett és eltévelyedett magyar nemzetnek a szebb, dicsőbb jövendő útját. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon. — Jánossy Gábor: Szóval a vármegye, mindig a vármegye!) T. Ház! Sopron vármegye nehéz időkben tanúsított hűséges magatartásával rászolgált arra, hogy a törvényhozás iránta háláját a civitas fídelissima névvel fejezze ki. (Propper Sándor: Az a jiitalma, hogy elvették a titkos választójogot!) TTgy érzem, hogy talán szociáldemokrata képviselőtársaim kivételével a t. Ház minden pártjának és összeségének helyeslésével találkozom, amikor ama nevezetes és dicsőséges fejérmegyei határozatot, amelynek előtér. ülése 1929 március 7-én, csütörtökön. jesztője gróf Károlyi József volt, (Éljenzés.) szószerinti szövegében az országgyűlés naplójában való megörökítése végett felolvasom. (Olvassa): «Fejér vármegye törvényhatósági bizottsága mély aggodalommal eltelve az ország kétségbeejtő helyzete felett, tántoríthatatlan ragaszkodását fejezi ki a nemzeti eszméhez, az egy Örök és oszthatatlan magyar állam területi integritásához, nemzeti hagyományainak, szokásainak és törvényeinek tiszteletben tartásához. Követeli a magyar nemzeti hadseregnek felállítását a katonai fegyelemnek és a magyar nemzeti szellemnek jegyében. Követeli az országgyűlésnek azonnali egybehívását, vagy új választások útján, vagy, ha ez valami nehézségbe ütköznék, úgy a régi országgyűlés ta-' nácskozásainak folytatását. Tiltakozik az állandó parlament nélküli kormányzás ellen, valamint a törvények kigúnyolását látja a minisztertanácsokban hozott néptörvényekben, mert megengedhetetlennek tartja, hogy az ország és az egyes polgároknak legelemibb érdekeiről rendelkezés tétessék parlamentáris ellenőrzés felelőssége nélkül. Követeli a nemzeti szellem ápolását, valamint a vallásoktatást az összes hazai iskolákban. Követeli a gyülekezési jog szabadságát és a vélemény szabadságának hatásos védelmét. A mai rendkívüli átmeneti időszakban nem egy osztályuralmi rendszernek megalapozása, hanem egyedül az ország megmentése lehet a kormány teendője. Minthogy mindezekből a Berinkey Dénes miniszterelnöksége alatt működő kormányban semmit sem találtunk, sem tekintélyt kifelé, sem előrelátást, sem energiát befelé, hanem látjuk a tervszerű aknamunkát a keresztény világnézet és a nemzeti történelem megszentelt hagyományai ellen, Fejér vármegye közönsége törvényhatósági bizottság útján múltjához híven, elszánva a jelenben és bízva a jövőben, Berinkey Dénes kormányával szemben mélységes bizalmatlansággal viseltetik és erről úgy a kormányt, mint a törvényhatóságokat értesíti.» (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. — Propper Sándor: Mit kellene most mondania?) T Ház! Bizonyára méltóztatnak emlékezni arra, (Zaj. — Elnök csenget.) milyen hatást váltott ki ez a nyilt ellenforradalmi zászlóbontás országszerte. Ezt nem is próbálom ecsetelni. Ellenben hivatkozom arra, hogy az akkori kormánynak, azt mondhatnám, hivatalos szócsöve, a Népszava hasábjai — nem olvasom fel, mert nem akarom nagyon hosszúra nyújtani beszédemet — (Propper Sándor: Hadd kerüljön bele ez is a naplóba! — Forster Elek: Kár volna! — Zaj. — Elnök csenget.) leplezetlenül tanúskodtak ama dühről és félelemről, amelyet ennek az egyetlen «bagolyvár»-nak, Fejér megyének elvi tiltakozása a szociáldemokrata és radikális berkekben, valamint a szociáldemokrata és radikális kormányban keltett. (Propper Sándor: Bethlen István, Mayer János és nagyatádi Szabó István is ott szerepeltek! — Zaj) Elnök: Kérem Promoer képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Ne csináltak volna háborút! — Felkiáltások a jobboldalon: Ne csináltak volna forradalmat! — Zaj.) Csendet kérek. Nekem kötelességem a Ház tanácskozásainak nyugalmát biztosítani. Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak csendben maradni, hogy a szónok beszédét nyugodtan folytathassa. Griger Miklós: Mindebből mi a tanulság? Az, hogy egyetlenegy megyének egyöntetű állásfoglalása a legautentikusabb vallomás szerint, a Népszava vallomása szerint veszélyeztette akkoriban a forradalomnak úgynevezett vív-