Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-262
192 Az országgyűlés képviselőházának 2í körülmények között lehet-e szó igazi autonómiáról és önkormányzatról? Vannak ugyan álmodozók, akik most is az ősi vármegyéről ábrándoznak, holott voltaképpen az már 48-ban szűnt meg, amikor megszűnt a nemesi vármegye, a vármegyék követküldési és utasításadási joga. Az ősi vármegyéből alig maradt meg más, mint a területi fogalom és az emlék, és az a sallangos, pitykés dolmányú huszár, aki a megyeház kapujában őrt áll, nem az ősi vármegyét védi, hanem egy letűnt kor emlékeit képviseli. T. Ház! Bizony csodálatos a mi megyei önkormányzatunk és az a remek alkotás a főispáni méltóságban éri el csúcspontját. Mekkora hatalom egy kézben az, autonómia rovására! (Bottlik József: Nem is olyan nagy!) A főispán a kormány bizalmi közege, elnöke a megyegyűlésnek, a közigazgatási bizottságnak, az állandó választmánynak, a bíráló választmánynak, a fegyelmi választmánynak, a gyámügyi fellebbező küldöttségnek; az igazoló választmány 3 tagját és elnökét ugyancsak ő nevezi ki. Lehet-e szó arról, hogy ezek a testületek szabadon, minden nyomástól és kényszertől menten és mentesen tanácskozhassanak, amíg tanácskozásaikat a központi kormány képviselője vezeti? Egyáltalán szabad-e az olyan testület, amely nem önmaga választja meg elnökét? Még Franciaországban, a centralizáció klasszikus hazájában sem elnöke a préfet a megyegyűlésnek és a többi megyei bizottságnak, csak részt vehet egyiknek-másiknak ülésén és csak így gyakorolhatja ellenőrző tisztét. Ellenben a főispán cselekvőleg, irányítólag vesz részt magában az igazgatásban, irányítja, befolyásolja a bizottságokat, amelyek összeállításuknál fogva többé-kevésbbé amúgy is az ő .eszközei. (Bottlik József: Miért!!) Ám tegyük fel, hogy a megye önállóan határoz. A főispán ebben az esetben is, ha a határozatot törvénybe, vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek tartja, elrendelheti annak felterjesztését és a megye nem is hanthatja végre addig, amíg a miniszter {hozzájárulása le nem érkezik. Már ebből az egy archimedesi pontból ki lehet forgatni a megyét minden önkormányzati jogából. A főispán nevezi ki a főorvost, a járásorvost, a rendőrkapitányt, a levéltárnokot, a közigazgatsái gyakornokot és voltaképpen ő kandidálja a többi tisztviselőt is, és az általa kijelölt jelöltekre korlátozva a választói jogot. Azután a főispán az ilyen módon megválasztott tisztviselőket felfüggesztheti, statáriális úton az egész tisztikart elkergetheti és másokkal helyettesítheti, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez már megszűnt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Megszűnt már! — Jánossy Gábor: Ez a joga nincsen!) helyébe a maga ^kreatúráit ültetheti, az 1868 : XXV. te. előrelátó és óvatos rendelkezései szerint ezek a legközelebbi tisztújításnál ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek és ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a választott tisztviselők. (Csák Károly előadó: Hatályon kívül helyeztetett!) •• A főispánnak e teljhatalma mellett eltörpül az alispán hatásköre. Bár a vármegyének első tisztviselője az alispán, még sem ő áll a megye élén, hanem a főispán, pedig az utóbbi, mint a kormány közege, a törvényhatóság önkormányzatának ellenőrzésére, nem pedig igazgatására hivatott. A helyzet ma az, hogy míg a főispánnak csak a mohácsi veszedelmet megelőző időkben volt a maihoz hatalma és befolyása, amíg a főispán joggal beszélhet hivata- 1 2. ülése 1929 március 7-én, csütörtökön. los irataiban a «kormányzatomra bízott» vármegyéről, (Bottlik József: Ez helytelen kifejezés. En is azt mondom!) míg a főispán kiskirály a megyében, több mint az egyes miniszter, mert ennek hatalma csak egy szolgálati ágra terjed ki, a főispáné ellenben az összes állami végrehajtást felöleli, addig az alispáni díszes tisztség, amelynek megszerzéséért és 'megbecsültetéséért a karok és rendek annak idején szívós küzdelmet vívtak a megyeispánnal, már rég elvesztette háromszázéves önállóságát és az önkormányzati rendszernek, az önkormányzati szabadságnak eme egykor klaszszikus oszlopa ma nem egyéb, mint a régi jó időknek tehetetlen emléke és sírköve. (Farkasfalvi Farkas Géza: Alispánja válogatja! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közében.) Amikor az autonómia védelmében a főispáni hatalom túltengését teszem szóvá, méltóztassanak megengedni, hogy nem egyéni ellenszenv, nem szubjektív ellenszenv vezet, mert mind lakhelyemnek, mind kerületem megyéjének főispánjairól csak tisztelettel emlékezhetem meg, hanem objektív bírálat, amely kötelességem, ha tetszik, ha nem. (Patay Tibor: Szeretem az ilyen bírálatot!) Szereti? Sokszor fáj az igazság. (Jánossy Gábor: Ne menjen le a te napod a te haragoddal, mondja a Szentírás!) Még nem nyugodott le a nap. (Zaj ) Magánéletben meg kell bocsátani, de politikában sokszor az az eset vam hogy nem szabad megbocsátani, ha a sértő fél nem teszi meg a kellő lépéseket. (Zaj. — Elnök csenget.) Objektív bírálatot mondok, ami elvégre kötelességem, amint ugyancsak kötelességem rámutatni arra a fonákságra is, hogy amíg a községi jegyzőtől kvalifikációt követelünk, • addig a főispáni állás a legcsekélyebb minősítéshez sincsen kötve. (Felkiáltások a jobboladlon: A miniszterség sincsen!) Ez lehetetlen helyzet. (Felkiáltások a jobboldalon: A képviselőség sincsen kvalifikációhoz kötve!) Ez jogos visszatetszést szül, amint ugyancsak elkeseredést keltett kormányintézkedés is, amely egy előkelő megye elére egy 24 éves grófi csemetét állított, aki éppenséggel nem bírt a szintén koraifjúságában előkelő szerephez. jutott Pittnek a képeségeivel. Abban, hogy a főispáni hatalom valóságos helytartósággá, keleti szatrapiává, vagy mondjuk pasalikká alakult (Ellenmondások a jobboldalon.), amelyekben a kormány közege élethalál ura, jó és rossz sorsok osztogatója: az önkormányzat megnyirbálásán kívül más hatalmas céltudatosság is rejlik, ama törekvés, hogy a közigazgatás tárgyilagossága, a közigazgatás mint öncél ne érvényesülhessen, hanem uártpolitikai eszköz legyen s az egyes közigazgatási apparátus, pártpolitikai szolgálatokat teljesítsen. (Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az általános vitában a szónok egy óra hosszat beszélhet. Egy óra elmúlt, kérem a t. képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Grieger Miklós: Kérem a t. Házat, kegyeskedjenek megengedni, hogy beszédemet még egy óráig folytathassam. Elnök: A kérdés felett a Ház jogosult dönteni. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e megengedni, hogy a képviselő úr beszédét az általa megjelölt időnontig folytathassa. (Felkiáltások a Ház minden oldalán: Megadjuk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a beszéd folytatását megengedik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház az engedélyt megadta, (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Ea , >ihangúlag!) méltóztassék beszédét folytatni.
