Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

170 Az országgyűlés képviselőházának nyék között, hogy a magyar Önkormányzatok, a magyar vármegyei és városi testületek a múltban nem voltak védőbástyái az alkotmánynak. Ha pedig azt akarjuk megállapítani, hogy milyen feladatokat töltenek be, vagy töltöttek be a közelmúltban a magyar vármegyék és önkormányzatok, akkor megállapíthatjuk, hogy azok nemcsak ma a reakció, feudalizmus és maradiság várai, hanem ezek voltak a múltban is, ezek voltak 1848 előtt is. Nem kell egyébre hivatkoznom, mint az 1840-es évek országgyűlési tudósításaira: már az akkori országgyűlésen is hangoztatták, hogy nem lehet a vármegyék ablakából nézni a világot és a szerint ítélkezni. Elavult intézmény volt tehát a vármegye már az 1848-as szabadságharcot megelőzőleg is; már akkor is a reakció és a feudalizmus melegágya volt. Ügy látszik, a belügyminiszter úrnak az a törekvése, hogy a maradiságnak, a feudalizmusnak ezeket a lerakódásait továbbra^ is fejlessze és kitenyéssze a vármegyékben és óvakodik attól, hogy azokba szabad szellemet, szabad szót, szabad megnyilatkozást bármilyen vonatkozásokban is belevigyen. (Patay Tibor közbeszól. — Peidl Gyula: Ne vicceljenek az urak! — Propper Sándor: Egy gazdag embernek annyi joga van, mint száz dolgozó polgárnak! — Farkas István: Ez az általános választójog! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Farkas István: Ne bolondítsák a világot! — Propper Sándor: Százszoros pluralitás: ez az önök demokráciája! — Elnök csenget!) Györki Imre: Hiszen ha az 1886-os törvény tárgyalási naplóját valaki átkutatja, megállapíthatja, hogy az 1886-ban megalkotott törvény tulajdonképpen szintén kompromisszum eredménye. A haladó gondolkodásúak kénytelenek voltak kompromisszumra lépni a reakció embereivel, és ennek tulajdonítható, hogy 1886-ban alkotott közigazgatási reformunk is már az akkori idők követelményeinek sem felelt meg, már akkor is túlhaladott álláspontot jelentettek a közszabadságok tekintetében az 1886-os törvény sok rendelkezései. Ha tehát megállapítjuk azt, hogv egy 43 évvel ezelőtt alkotott törvény már abban az időben is reakciós volt, akkor méltóztassanak ítéletet mondani arról, mi ez a törvény, amelyről meg lehet állapítani, és be lehet igazolni, hogy még az 1886-os törvénynél is bizonyos vonatkozásokban reakciósabb rendelkezéseket tartalmaz. (Farkas István: Roszszabb!) Ha komolyan foglalkozunk ezzel a törvényjavaslattal, és képet akarunk alkotni arról, hogy tulajdonképpen mi szülte, mi hozta létre ezt a törvényjavaslatot, amelyet annyi éven keresztül nem tudtak a tárgyalás alapjául elkészíteni, akkor megállapíthatjuk azt, t. belügyminiszter úr, hogy ebben a törvényjavaslatban, amely itt a tárgyalás alapját képezi, amely előttünk fekszik, az osztálygőg és a politikai gyűlölség jut kifejezésre. (Propper Sándor: Politikai ostobaság!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ilyen kifejezéseket ne méltóztassék használni. Ez sérti a parlamenti illemet és a Ház méltóságát. Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a parlamentáris árgyalás színvonalát megtartani. Tessék folytatni! Györki Imre: A túlsó oldalról bennünket vádolnak azzal, hogy mi idézzük fel az osztályharcot és mi folytatunk osztály h arcot ebben az országban. A túlsó oldalról állandóan azt a tanácsot szoktuk kapni, hogy térjünk le az osztályharc álláspontjáról, és akkor meg lehet egyezni, a nemzeti egységet meg lehet terem261. ülése 1929 március 6-án, szerdán. teni. (Zaj jobbfelől.) Soha ilyen rideg osztályharc nem volt még ebben az országban, mint amilyen ebből a törvényjavaslatból kiütközik. (Éhn Kálmán: Ezt már maga sem hiszi el!),Ha közelebbről figyelembe vesszük ezt a törvényjavaslatot, kiderül, hogy annak minden vonatkozása az osztályharc jesryében született meg. Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Kezdve azon, hogy 1929-ben a magyar képviselőház elé terjesztenek olyan törvényjavaslatot, amely a választójogot a cenzushoz köti, folytatva azon, hogy ez a törvényjavaslat a virilizmust bevezeti és városokban hat embernek ugyanannyi szavazati jogot biztosít, mint amennyit más száz választópolgárnak, folytatva továbbá azon, hogy a nők választói jogosultságát elkobozza, holott a képviselőválasztásokra vonatkozólag ezt már elismerték, abban a vonatkozásban nedig, amelyben megadja, megint csak az osztályharc jellegét tünteti fel, amennyiben a kiváltságos társadalmi osztály részére lehetővé teszi a nők képviseltetését, ellenben a munkásosztály részére a képviseltetést teljesen kizárja. De a javaslat egyéb vonatkozásaira is rá fogok mutatni akkor, amikor a részletekkel foglalkozom. Most csak általánosságban ezzel akartam beigazolni azt, hogy önök, akik bennünket vádolnak meg osztályharccal, a legridegebb módon iktatják törvénybe osztályuralmukat (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és gyökereztetik meg azt a kiváltságos hatalmat, amelyet egy ellenforradalom után, egy hihetetlen terror után ma a maguk részére meg tudtak szerezni. (Farkas Gyula: A forradalomról se tessék megfeledkezni! Az ellenforradalom csak azután jött! — Farkas István: Itt ültetik el a forradalmat, itt intézményesítik! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem képviselő, úr, ne méltóztassék elfelejtkezni a házszabályokról, amelyek szerint a képviselő uraknak közbeszólni joguk nincs. — (Rothenstein Mór: A jobboldalon sem!) Egyik oldalon sem. Györki Imre: Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy milyen és mi a mai magyar közigazgatás, akkor megállapíthatjuk, hogy a mai magyar közigazgatás tulajdonképpen nem más, mint a mindenkori kormány politikai pártszervezete. (Ü'nv van! Ügy van a szélsőbalodalon. — Élénk ellenmondások jobbfelől. — Farkas Gyula: Tessék talán megkérdezni Maniut meg Jurigát! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Politikai pártszervezet! — Krisztián Imre: 1919ben másképp volt? — Farkas István: Másképp volt. Azt is az urak csinálták, 1919-et! — Nagy zaj és derültség a jobboldalon. — Krisztián Imre: Önmaga higyje el! — Malasits Géza: Most is bepofozzák az embereket a forradalomba. — Közbeszólások a jobboldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Szóval bevallják, hogy ez is diktatúra! — Krisztián Imre: Az valóban diktatúra volt! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ha nem méltóztatnak csendben maradni és a nyugodt tárgyalás lehetőségét megadni, kénytelen leszek szigorúbb eszközökhöz nyúlni. (Propper Sándor: De talán odaát tessék kezdeni Krisztiánnal szemben, aki folyton ugrál!) Ne tessék az elnöknek utasításokat adni, (Krisztián Imre közbeszól.) Kérem képviselő úr, tessék szintén csendben maradni. Méltóztassék folytatni beszédét. Györki Imre: A közigazgatás valóban közigazgatási feladatainak elvégzése úgyszólván teljesen elmosódik. Ezt a feladatot abszolút rosszul, a korszerű követelményeknek meg nem felelően intézik el, ellenben azt a feladatot,