Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

128 .'Az országgyűlés képviselőházának sabb gazdasági helyzetben van az egész ország és inkább az állam kiadásainak csökkentésére kell törekednünk, mintsem, hogy azokat nagyítsuk. De én nem veszítem el azt a reménységemet, hogy átesve a legnehezebb krízisen, végre meg lehet oldani a problémát lépésről-lépésre az alkalmazottak javadalmazásának emelése szempontjából. Á probléma mindig az lesz: vagy csökkenteni az alkalmazottak számát, a meglevőket jobban dotálni, de ezer és ezer embert a bizonytalanságnak kitenni, vagy pedig nem ilyen erőszakosan járni el a csökkentésben, de akkor annak természetes következménye az, hogy a javadalmazást lényegesen emelni belátható rövid időn belül egyáltalában nem lehet. (Zaj a szélsőbalodalon. — Malasits Géza: Csak a kalapot lehet emelni, semmi mást!) Méltóztassék még egyet figyelembe venni. Abban a pillanatban, amikor kidől egy ezek közül a derék postaaltisztek közül, az ő helyére, a rossz javadalmazás ellenére, százával és százával jönnek jelentkezők, (Felkiáltások jobbfelől és a szélsőbaloldalon: Szomorú!) hogy ez a kenyér, amit adni tudunk, mégis csak . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Mert nincs munka! — Peyer Károly: Mert a miniszter úr Angliából rendeli a gépeket! — Elnök csendet.) — Ez olyan régi nóta, amelynek ma már hatása nincs! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak zavarni a miniszter urat! (Peyer Károly: Ezzel igazán nem volna szabad a miniszter úrnak kérkednie!) Csendet kérek! (Peyer Károly: Ez a legszomorúbb.) Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ennek abszolúte semmi köze nincs hozzá. (Ellenmondások a szélsőbalodalon.) Egy nehéz európai gazdasági helyzet közepette (Peyer Károly: Persze* mindig Európával takaródznak! — Malasits Géza: Amikor szabadságról van szó, akkor nem beszélnek Európáról!) a mi országunk különösen nehéz helyzetben van és ennek konzekvenciáit le kell vonni, bármennyire nehezére esik az mindenkinek és a törekvés csak az lehet, hogy ebből a nehéz helyzetből minél előbb kijussunk. Kérem válaszomnak tudomásulvételét! (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Tobler János: Mélyen t. Képviselőház! (Graeffl Jenő: El kell fogadni a rideg tényt!) En meggyőződtem arról, nem ma, hanem a múltban, amikor szerencsés voltam a postaaltisztek küldöttségét a kereskedelemügyi miniszter úrhoz vezetni, hogy ő jóindulattal kezeli a postaaltisztek helyzetét. (Rothenstein Mór: Jó szíve van a miniszter úrnak! — Malasits Géza: Fáj a szíve a postásokért!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tobler János: En ebben a kérdésben — ne méltóztassék rossz néven venni — sem a bal-, sem a jobboldalról nem hagyom magam befolyásolni és ennek ellenére is egészen nyiltan meg fogom mondani a véleményemet. Bocsánatot kérek, én egészen őszinte vagyok, hiszen ez nem megvetendő dolog, (Jánossy Gábor: Sőt!) sőt nem is lehet neheztelni érte, nem is a reichsposti hangulat szól ki belőlem, (Derültség jobbfelől.) de meg kell mondanom: nem tudom, hogy a postaaltisztek hogyan lesznek megelégedve a válasszal, mert az egyelőre az ő viszonyukon nem segít. Már pedig méltóztassék elhinni, miniszter úr, hogy ők már várni nem igen tudnak, mert helyzetük gazdaságilag tarthatatlan, hitelük sehol nin259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. csen, senki nem ad nekik semmit és én félek attól, hogy ezeknek az embereknek, akik milliókat és milliókat visznek naponta, egyikemásika esetleg gyengébb lesz és meg fog feledkezni kötelességéről, az ilyen embert azonban nem lehet akkor úgy elítélni, hogy ez az ember megfeledkezett magáról és ki kell dobni. (Mozgás a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Na, na!) A miniszter úr volt olyan kegyes, hogy a jutalékra vonatkozólag is említést tett. A jutalékra vonatkozólag legyen szabad még csak annyit felhoznom, hogy a jutalék felfelé sokkal nagyobb. En nem akarok a tisztviselő-társadalom ellen beszélni, eszem-ágában sincsen, de akik magasabb fizetési osztályban vannak, azoknak a jutaléka eléggé tekintélyes összeget tesz ki. Éppen ezért kérdem, nem lehetne-e a jutalékrendszert progresszív alapon egy kissé jobban rendezni? (Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter: Már meg is történt!) Ezt mindenesetre tisztelettel tudomásul veszem. Ezek után a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez meglepetés számomra! — Rothenstein Mór: Tehát elég a remény, az elismerés! — Kabók Lajos: Es a kalaplengetés! — Zaj.) Elnök: Miután a miniszter úr nem kíván újból nyilatkozni, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi ^miniszter úr válaszát, amely egyszersmind a pénzügyminiszter úr válasza is, tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Malasits Géza: Tehát meghajtották az elismerés zászlaját a postások előtt!) Következik Jánossy Gábor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a m. kir. államrendőrség tagjainak nyugdíja és hozzátartozóik betegség esetére való ellátása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a m. kir. államrendőrség tagjai nyugdíja és hozzátartozóik betegség esetére való ellátása tárgyában : 1. a m. kir. államrendőrség legénységi állományú tagjai, a közrendőrök 12 évi szolgálat után nyugdíjemelésben tovább nem részesülvén, tisztelettel kérdezem a m. kir. belügyminiszter urat, hajlandó e méltányosságból a legsürgősebben intézkezni és törvényjavaslatot benyújtani, mely szerint az államrendőrség legénységi állományában lévő rendőrök az állami szolgák és altisztek nyugdíjszabályzatába foglalt kedvezményekben részesüljenek s szolgálatuk befejezéséig nyugdíjuk emelkedjék % 2. A m. kir. államrendőrség legénységi állományú tagjainak hozzátartozói (feleség, gyermeket) betegség esetén kórházi és gyógyszerkedvezményekben nem részesülvén, hajlandó-e a m. kir. belügyminiszter úr ezeket a kedvezményeket — melyek eddigelé csak a rendőröket illették — azok családtagjaira törvényes úton kiterjeszteni % 3. Az államrendőrség felügyelői státusában kilenc év óta szolgálnak példaadó lelkiismeretes kötelességérzettel a világháborúban résztvett aranyés ezüst vitézségi éremmel kitüntetett segédfel ügyelők; hajlandó-e a-m. kir. belügyminiszter úr ezeknek a felügyelői címet és jelleget adományozni, illetve őket a XI. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba behelyezni, ami az államkincstárnak jelentéktelen kiadást okoz és ezen érthetetlenül mellőzött érdemes kar önérzetét és