Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

106 Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 38. §-át törölje. Minthogy ez a határozati javaslata törlést indítványoz, tehát képviselő úr nem határozati javaslatot, hanem indítványt nyújtott be, amelyet a házszabályok 150. §-ának második bekezdése értelmében az általános vita megkezdéséig kellett volna benyújtania, így azt, mint házszabályellenesen benyújtott indítványt szavazás alá nem bocsáthatom. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat círnét és az 1—9. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 10. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Marschall Ferenc előadó: T. Ház! A törvényjavaslat 10. §-a a származási bizonyítványok kiadásával és kiállításával foglalkozik. Ezek a rendelkezések, — mint a szövegből világosan kitetszik, — csak a természetes borokra vonatkoznak. Ujabban azonban nagyon terjed az úgynevezett gyógyborok előállítása. A gyógy borok, amelyek gyógyszerek hozzáadásával készülnek, olyan kezelést igényelnek, amelyet a hegyközségek területén megengedni nem lehet. Ez a kezelés ugyanis megváltoztatja az illető borok pellegét és így nem lehet rá származási bizonyítványt adni. Forgalomba is csak gyógyszertárak és gyógyszerárú üzletek hozhatják. A felhozott okok és körülmények szükségessé teszik, hogy a 10. § az idevonatkozó rendelkezésekkel egészítessék ki (olvassa): «Tilos a hegyközség területén^ gyógyborokat gyógyszerek hozzáadása útján előállítani. Gyógyborokra a hegyközségek származási bizonyítványt ki nem adhatnak. Gyógyborok előállítására nézve az 1924 : IX. te. 36. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. Gyógyborokat, gyógyszertárak árusíthatnak, míg a gyógyszerárú üzletekben való árusítást a népjóléti és munkaügyi, valamint a kereskedelemügyi magy. kir. miniszterek rendelettel szabályozzák.» Elnök: T. Képviselőház! A 10. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az előadó úr pótlást indítványoz. Erre vonatkozólag a házszabályok úgy intézkednek, hogy amennyiben a részletes tárgyalások során az előadó indítványt, ellenindítványt, vagy módosítványt terjeszt be, az elnök kérdésére bármelyik képviselő kívánhatja, hogy további vita nélkül a vonatkozó szakasz a bizottsághoz utasítassék

% A házszabályok alapján felteszem tehát a kérdést, kívánja-e valamelyik képviselő úr, hogy az a módosítás, amelyet az előadó úr indítványozott, a bizottsághoz utasíttassék, igen vagy nem? (Nem!) A Ház nem kívánja, ezért felteszem szavazásra az előadó úr által indítványozott pótlást. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pótlást elfogadta. Következik a 11. §. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző: (olvassa a 11—17. §-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 18. §-t.) — Szólásra feliratkozott Kálmán Jenő. Kálmán Jenő T. Képviselőház! Ismeretes, hogy a törvényhozás 1900-ban megalkotta az úgynevezett gazdatiszti törvényt, a XXVII. tcikket. Ez a törvény minden időkre hirdetni fogja az akkori nagy földmívelésügyi miniszternek emberies, humánus érzését és szociális gondolkozását. A törvényhozás ebben a törvényjavaslatban felismerte azt a nagy igazságot, hogy a nagy nemzeti javakat képező mező259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. gazdasági objektumoknak szakszerű kezelése közgazdasági érdek és felismerte azt is, hogy jól fizetett és exisztenciájukban biztosított gazdatiszteknek alkalmazása csak látszólagosan teher a gazdákra nézve. Ezeknek a felismert igazságoknak konzekvenciáit azonban csak fogyatékosan vonta le és a levont konzekvenciáknak szankciójáról sem rendelkezett kellő módon. Ezért történt az, hogy az 1900. évi XXVII. te. 25. §-ában kimondotta, — bátortalan tapogatódzás ez a korábbi állapothoz képest — hogy azok a mezőgazdaságok, amelyek jogi személyek kezében vannak, — értve ez alatt törvényhatóságokat, községeket, magán vagy közalapítványokat, egyházi javadalmasokat, egyházi birtokokat mint ilyeneket, vagy ezeknek a birtokoknak bérlőit — öt esztendőn belül, amennyiben gazdatisztet alkalmaznak, csakis végzett gazdatisztet alkalmazhatnak. Megállapított a törvény bizonyos szankciókat is ezeknek a rendelkezéseknek keresztülvitelére, ezek azonban a gyakorlatban soha végre nem hajtattak. A jelenlegi törvény ugyanezen az ösvényen indul el, ugyanilyen bátortalanul, amikor 18. §-ában arról rendelkezik, hogy a nagyobb szőlőgazdaságoknál, a 200 holdat, vagy az azt meghaladó szőlőgazdaságoknál felső borászati vagy szőlészeti tanfolyamot végzett emberek alkalmazandók, az 50 katasztrális holdas, vagy azt meghaladó, egészen 200 holdig terjedő szőlőbirtokokon pedig legalább is a borászati és szőlészeti szaktanfolyamot végzett kisebb kvalifikációjú emberek alkalmazandók. Ebben a paragrafusban rendelkezés történik arról is, hogy azok a vezető emberek, akik kellő kvalifikáció és szakiskolák végzése nélkül már három esztendő óta ugyanabban a gazdaságban alkalmazásban voltak, egyenlő elbánás alá vonhatók — így fejezi ki a törvény — azokkal, akik legalább is a földművesiskolát végezték. Itt a magasabb kvalifikációval bíró vezetők jogi sorsa azonos a gazdatisztekével, illetve a kisebb tanfolyamokat végzetteké azonos a földművesiskolát végzettek jogi sorsával. Én úgy találom, hogy ezek a rendelkezések nem teljesen kielégítőik, jogi fogalmazásukban is kissé pongyolák és semmiesetre sem felelnek meg a mai nemzetgazdasági érdekeknek és szociális követelményeknek. Azt gondolom, ha valamikor közgazdasági érdek volt az, hogy a nagy gazdasági objektumok szakszerű kezelés alatt álljanak, ha közgazdasági érdek volt, vagy legalább attól elválaszthatatlan érdek az azóta nagy számmal kiképzett gazdatisztjeinknek szakszerű elhelyezése, képzettségüknek megfelelő alkalmaztatása, akkor ma ezek mindenekfelett álló érdekek és ezekről közérdekből, közszempontokból is megfelelően gondoskodni kell. Ha a javaslat 200 holdas szőlőgazdaságról, vagy azt meghaladó gazdaságokról beszél, akkor tulajdonképpen gyakorlatilag nagyon keveset érünk el, a szándékolt cél tekintetében, mert hiszen 200 holdas szőlőgazdaság ebben az országban, azt hiszem, nagyon kevés van. De nagyon kevés van még 50 holdat meghaladó szőlőgazdaság is, azt hiszem, 157 van csak összesen az országban. Azt gondolom, helyesen cselekednék a törvényhozás, ha kimondaná, hogy minden megkezdett 100 katasztrális holdas szőlőgazdaságban, illetve minden megkezdett 100 katasztrális holdas szőlőgazdaságban legalább is egy ilyen magasabb végzettségű vezető alkalmazása kötelező. Minden megkezdett 50 hold után 100 katasztrális holdig, az én elgondolásom szerint, kisebb kvalifikációjú emberek alkalmazását kellene kötelezővé tenni, azokra nézve pedig,