Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

100 Az országgyűlés képviselőházának iyek mindnyájunk által közismertek, mert hiszen jól tudjuk, hogy a pénzügyminiszter a borfogyasztási adót a községeknek engedte át és az a községek büdzséjében nagy szerepet játszik, ha tehát a borfogyasztási adót eltörölnénk, akkor máshonnan kellene gondoskodni fedezetről, mert egyébként a községek háztartása jutna igen súlyos helyzetbe. Ismétlem tehát, pénzügyi, politikai és adópolitikai szempontból a kérdést máról-holnapra^ megoldani nem lehet. Részemről megelégedném azzal a megoldással, hogy azt az összeget, amely a borfogyasztási adóból tényleg befolyik, a pénzügyi kormányzat nagyrészben bocsássa a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére és szolgáljon ez az összeg: a szőlőtermelés és a borgazdaság érdekeinek előmozdítására és lehetőleg azoknak az akadályoknak elhárítására, amelynek a bor-export terén különösen és kiváltkép felmerülnek. Részemről egyelőre ezt a megoldást helyesnek találnám és ilyen értelemben *már folynak is tárgyalások a pénzügyminiszter úrral, aki nagy megértéssel viseltetik nemcsak ez iránt, hanem minden olyan gazdasági kérdés iránt, amely a termelés terén felmerülő nehézségek elhárítását célozza. T. Ház ! A szőlő vesszővel kapcsolatos intézkedéseknél már az előbb voltam bátor utalni a javaslat egyes rendelkezéseinek fontosságára. Különösen Éhn Kálmán t. képviselőtársunk mutatott rá külön arra, hogy az 1923. évi XLUI. t-c, amely a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról szól, nem hajtatott végre és ennek a törvénynek rendelkezései nem érvényesültek magában az életben sem a telepítésnél, sem a szőlővesszők forgalombahozatalánál, nem pedig azért, mert hiányzott az a szerv, amelynek révén az ellenőrzést tényleg gyakorolni és azokat a törvényes intézkedéseket és rendelkezéseket, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak, végrehajtani tudtuk volna. Itt is meg fog változni a helyzet, ha a hegyközségi rendszer szisztematikusan fog kiépülni az egész ország területén. Mód fog nyújtatni arra, hogy ezek a rendelkezések és intézkedések érvényhez Jussanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A kár le vők ellen való védekezés terén nagy jelén tőséggel bír a javaslat. Különösen Gyömörey t. képviselőtársunk tette erősen szóvá a 38. § rendelkezéseit A 38. § szerint, ha valamelyik tulajdonos a kötelezően elrendelt szőlő- vagy gyümölcskártevők elleni védekezési eljárásokat végrehajtani vonakodik, jogában áll a hegyközségi elöljáróságnak a védekezési eljárást az illető tulajdonos költségére elvégeztetni. (Helyeslés a középen.) Mint méltóztatnak látni, t. Ház, nem általános védekezésről vau itt szó, hanem hatóságilag elrendelt védekezésről. Ott és amikor valamely járvány vagy veszély katasztrofálisan lép fel és a kormány, illetőleg a földmívelésügyi minisztérium rendeletileg teszi kötelezővé a védekezést, ez esetben a hegyközségnek lesz feladata a renitens vagy hanyag gazda kárára saját költségén a védekezést elrendelni. De a hegyközségi elöljáróság hatáskörébe tartozik, hogy ezzel a joggal kell-e élnie avagy nem. .Én remélem, hogy ezzel a jogával egyetlen hegyközségi elöljáróság sem fog indokolatlanul élni, hanem nagyon meg foarja fontolni, hogy az ugyanabba a hegyközségi kötelékbe tartozó szőlősgazdákkal szemben mikor fog élni ezzel az elismerem, igen szigorú, de igen indokolt jogával. Eddig is rendkívül nehézzé tette a védekezést az, hogy a szőlőhegyen volt, aki költséges védekezést folytatott évről-évre, viszont voltak hanyag gazdák is, akiknek területéről újra meg újra inficiálódott az a terület, amelyet mások nagy költséggel megtisztítottak. Akár peronoszpóra, akár szőlőmoly, lisztharmat vagy más szőlővész ^vagy 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. betegség esetén, amely ellen csak úgy tudunk sikert elérni, ha az egész hegyen állandóan mindenki védekezik, igen nagy fontossága van annak, hogy valamilyen útmód álljon rendelkezésünkre, hogy a hanyag gazdát is megmozdíthassuk és kötelezzük arra, hogy a védekezést a maga területén saját jól felfogott érdekében is végrehajtsa. T' Ház ! A vita során a gyümölcstermelés kérdését is igen beható birálat alá vették a felszólalt képviselő urak, különösen Pakots József t. képviselőtársunk, aki imét elhangzott felszólalásában azt a kijelentést tette, hogy a kisgazda elülteti fáját, azután az Úristenre bizza annak sorsát és nem törődik aztán, mi történik a

v

val a gyümölcsfával. Nincs kioktatva ápolására, nincs kioktatva a kártevők elleni védekezésre, nincs kioktatva a gyümölcs kezelésére, tehát nem törődik, mi lesz avval a gyümölcsfával ; történjék vele az, ami történni iog. Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam szintén igen behatóan foglalkozott a gyümölcskérdéssel. Ami a gyümölcskérdést illeti, ez a javaslat a szőlrgazdálkodásról szól, nem pedig a gyümölcstermelésről. A gyümölcstermelésről — amint Mattá Árpád képviselőtársunk és még többen is szóvátették — Önálló javaslattal fogok a Ház elé jönni, (Általános helyeslés.) és a gyümölcstermelést egy önálló törvényjavaslatban fogjuk szabályozni. Addig is azonban, amíg ez meglesz, a gyümölcstermelés, a gyümölcsfaápolás és^ a gyümölcsfák kártevői ellen való védekezés terén mindent elkövetünk, amit meg lehet tenni. Azt hiszem, t. képviselőtársaim ismerik azt a rendszeres gyümölcstermelési program mot, amelyet én négy évvel ezelőtt felállítottam, hiszen annak idején több képviselőtársamnak megküldöttem. Ennek alapján folynak most is a munkák. Az elmúlt 1928. évben 51 gócponton 283 községben tartottunk gyümölcsápolási tanfolyamot, 709 államköltségen ellátott, 348 magán költséges és 1288 más érdekeltségű egyén részére. 8143 fát hoztunk rendbe; ahol lehetett, ott a leventéket és az iskolás gyermekeket szintén bevontuk, hogy lássák, mint folyik ez a védekezés. A folyó évben újra 65 gócponton fogunk ilyen tanfolyamot tartani. Amint tehát méltóztatnak látni, nem olyan elhanyagolt terület ez, amely kívül esik a földmívelésügyi Kormányzat gondoskodási körén, hanem igenis egy felállított Programm alapján mindaddig, amíg — ismétlem — az önálló gyümölcstermelést törvény meg nem valósul, mindent elkövetünk, hogy ezen a téren semmiféle mulasztás ne terhelhessen bennünket Ennek a munkának a gyümölcskivitel fejlesztésében is mutatkoznak eredményei. 1926-ban 6,240.000 pengő értékű gyümölcsöt vittünk ki, 1927-ben 8,778.000 pengő értékűt, 1928-ban pedig 12,703.000 pengő értékűt Amint tehát méltóztatnak látni, a gyümölcsápolás, csomagolás, szedés, gyümölcsfaápolás, és az annak kártevői ellen való védekezés terén olyan oktatásban és nevelésben részesítettük a mi kertészkedőinket és gyümölcsfatulajdouosainkat, amelynek eredménye a kivitelben is kifejezésre jut Nem tagadhatjuk azonban, hogy a behozatal is majdnem ilyen arányban fejlődött. 1926-ban a behozatal 1,126.000 pengő, 1927-ben 2,018.000 pengő és 1928-ban 4.312.0U0 pengő értékű volt Ezenkívül déligyümölcsből, banánból behoztunk 1,191000 pengő értékűt, narancsból pedig 4,210.000 pengő értékűt. (Felkiáltások a jobboldalon : Szomorú !) Amikor ezt itt kritizálják, a felszólalók mindig a kormányt támadják ezért, pedig ennek nem a kormány az oka, hanem a közönségnek a fegyelmezetlensége. Nem mondom, hogy ne fogyasszunk déligyümölcsöt, (Jánossy Gábor: De ne fogyaszszunk ! — Meskó Zoltán : Azelőtt azt sem tudtam, hogy a világon van J) vagy hogy gyerme-