Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

96 .Jt,z országgyűlés képviselőházának Fitz Arthur jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-Ihász Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő javaslatot, amely ismét arról tanúskodik, hogy a magyar kormány, közelebbről pedig földmívelésügyi kormányzatunk milyen komoly munkát fejt ki az ország gazdasági talpraállítása és megerősítése érdekében. Mezőgazdaságunk összes áírai között, — ha egyáltalában lehet beszélni fokozati különbségről — a legsúlyosabb helyzetben szőlőgazdaságunk van. (Ügy van! Ügy van!) A termelési költségek súlyos volta a mezőgazdaság összes ágaiban bénítólag hat, ezzel szemben az értékesítés nehézségeit mindenütt érezzük. Sehol sincsenek azonban olyan nehézségeink az értékesítés terén, mint éppen a szőlőgazdaság, a bortermelés terén. Gazdasági helyzetünk súlyosságának, bajainak oka és kútforrása végeredményben mindenkor a reánk kényszerített trianoni békére vezethető vissza. Itt rejlenek szőlőgazdaságunk, bortermelésünk bajainak végső okai és gyökerei is. A trianoni béke következtében elvesztettük országunk területének legnagyobb részét. Nagy-Magyarország területén 546.000 katasztrális hold kiterjedésű szőlőterületünk volt, amelyből megmaradt a CsonkaMagyarországon 376.000 katasztrális hold, tehát a régi szőlőterület 69 százaléka. Az ország területe és lakossága nagyrészének elvesztésével azonban elvesztettük a fogyasztóközönség nagyrészét is. A Csonka-Magyarország területén maradt lakosság gazdaságilag lerongyolódott, ennélfogva felvevő, fogyasztóképessége is megesökkent, nem lehet tehát képes arra, hogy pótolja a megszállt területekről elmaradt fogyasztást, mert még annyit sem tud felvenni, mint amennyit fogyasztott a régi jó időkben. A trianoni határokon túlra való átvitel a lehető legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert a trianoni határok erős gátakat vetnek minden forgalom elé, erősebb gátakat, mint bármilyen más határok vetettek a múltban. A külföldi kivitel úgyszólván a minimumra redukálódott, aminek okai különbözőek. A hosszú háború alatt elvesztettük régi piacaink egyrészét, mert az illető államok, amelyek piacul szolgáltak részünkre, ellévén vágva tőlünk, máshol kerestek összeköttetéseket és borszükségletet máshonét való kielégítéséhez szoktak hozzá. Vannak államok, mint például Németország, amelyek saját termelésükkel igyekeznek szükségletüket ellátni. Ismét vannak olyanok, főleg a kisebb államok, amelyek hatalmi szóval vagv olyan előnyök igérése mellett, amelyekre mi képesek nem lehetünk, szerződéseket kötöttek főképpen az olasz és francia bor bevitelére. így azután régi legjobb piacunkat, Lengyelországot is elfoglalták előlünk, amely pedig évszázadokon keresztül legjelentékenyebb természetes elhelyezési piaca volt a magyar bornak. Ehhez járul még az utolsó előtti évek rossz termése is, amely szőlőgazdaságunkat úgyszólván végveszélybe sodorta. Békében is voltak rossz termések a különféle elemi károk következtében, ezek azonban nem éreztették hatásukat olyan súlyos mértékben, hiszen akkor egy jobb termés eredménye nagyon könnyen helyrebillentette a mérleget, akkor a borértékesítés nehézségbe abszolúte nem ütközött, Ma azonban, jó termés esetén is úgyszólván lehetetlen a bor értékesítése, már pedig a szőlő megkívánja a leggondosabb és legszakszerűbb munkát akkor is, ha semmi termést sem ad. T. Képviselőház ! Földmívelésügyi kormányzatunk marj a ; JBO^^^^j^^q)^%-J^^ a 258: ülése 1929 februát'26-áfb, kedden. szőlőgazdálkodás, a bortermelés érdekeinek elősegítése és felkarolása érdekében. Itt van a szőlőgazdasági hitel, amelyet annak idején a szőlősgazdák rendelkezésére bocsátott. Semmisem bizonyítja jobban szőlőtulajdonos gazdáink jó igyekezetét és a súlyos helyzetben is erős kitartását, mint az a körülmény, hogy ezt a hitelt aránylag olyan rövid idő alatt teljes egészében visszafizették. Igaz, hogy nagyon rohanó helyzet rosszabbrafordulásával ismét újabb hitelek igénybevételére voltak kénytelenek szorulni más forrásokból. A földmívelésügyi minisztériumnak a szőlőgazdálkodás és bortermelés érdekében kifejtett működésének egyik legfontosabb része a külföldi borházak felállítása és egyéb propaganda eszközök felhasználása abból a célból, hogy régi piacunkat visszaszerezhessük és újabb piacokat is biztosíthassunk a magyar bor részére. Ez a propaganda rendkívül fontos, mert hiszen a bor nem lévén általános szükségleti cikk, nagy bef olyasa^ van itt az ízlésnek és megszokásnak is. Ha tehát megfelelő eredményt akarunk elérni, akkor a külföld ízléséhez és kívánalmaihoz kell alkalmazkodnunk. A tapasztalát azt mutatja, hogy a külföld általábanvéve úgynevezett típus-borokat keres, olyan borokat, amelyekből megfelelő minta alapján nagyobb mennyiségeket tud vásárolni és pedig lehetőleg évről-évre ugyanazt, eltekintve természetesen az évjáratoknak az időjárás befolyása folytán előálló minőségbeli különbségeitől. Sajnos, nálunk a helyzet e tekintetben nagyon kedvezőtlen, mert szőlősgazdáink legnagyobb része még a legjobb borvidékeken sem csupán a legjobb és az illető vidéknek leginkább megfelelő szőlőfajtát termeli, hanem nagyon sokféle szőlőt, nagyon gyakran egészen silány minőségeket is, esetleg abból az okból, mert azok nagyobb termést adnak. Ennek következtében nagyon sokféle bor áll elő, és pedig nem csoportra alkalmas minőségben és menynyiségben. A mai állapoton okvetlenül^ segíteni kell és pedig minél előbb. Ez a segítség azonban nem olyan egyszerű és főleg nem járhat máról-holnapra megfelelő eredménnyel, hanem csak kitartó céltudatos munka vezethet sikerre. Típus borokat ugyanis csak úgy kaphatunk, ha a szőlőfajták is megfelelőek lesznek. A szőlőtelepítésen és a szőlő felújítás on kell tehát kezdenünk, ezért kell tehát elsősorban üdvözölnöm a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek éppen a szőlőtelepítést és a szőlőfelújítást kívánják szabályozni és amelyeket úgy kell tekintetünk, mint amelyek jövendő szőlőés bortermelésünk alapját fogják képezni. Ezért nagyjelentőségű a törvényjavaslat 3. §-a, amely kimondja, hogy a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg azokat a szőlőfajtákat, amelyek az egyes borvidékeken telepíthetők, forgalombahozhatók, illetve adás-vétel tárgyát képezhetik, és amely egyúttal megtiltja a borvidékek jellegének meg nem felelő vagy annak borminőségét rontó szőlőfajták telepítését és szaporítását is. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos a 39. § rendelkezése, amely a hegyközségeket a területükön fekvő szőlőholdak törzskpinyvvezéséíre kötelezi és egyúttal kimondja, hogy a törzskönyvbe feltüntetendők azok a szőlőfajták, amelyek mint az illető borvidék bor jellegének, legmegfelelőbb féleségek az illető hegyközségben telepíthetők. A törvényjavaslat kimondja, hogy a szőlővesszők és a szőlőoltványok üzletszerű termelésével csak földmívelésügyi minisztériumi enge-