Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-243
Az országgyűlés képviselőházának 243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. 81 nyolc millió marad és ha ennek a népnek, ennek az országnak minden lakosának minden munkaerejét, minden keresetét a hadsereg fejlesztésére fordítjuk is, akkor sem tudunk akkora hadsereget összehozni, amely elegendő volna számbelileg ahhoz» Ihogy a bennünket körülvevő népekkel, amennyiben azok is fejlesztik a hadseregüket, szembe tudna szállni. Ezt teljesen tagadom. Azt tehát tagadom, hogy csak erős hadseregre» csak jól kiképzett hadseregre támaszkodva tudjuk a mi világtörténelmi hivatásunkat betölteni. (Peidl Gyula: A világháború megdöntötte ezt!) Kulturális fegyverek kellenek! Elismerem» hogy nagyon nehezen és nagyon döcögve haladnak elő a leszerelési tárgyalások. Elismerem azt is, hoory ezenközben meglehetősen sok igazságtalanság is történik velünk. (Zaj. — Elnök csenget) Elismerem, hogy ugyanakkor, amikor az országra zsoldos-hadsereget erőszakolnak, a bennünket körülvevő államok nem toborzott hadsereget, hanem általános védkötelezettség alapján tartanak fenn hadseregeket, amely lehetővé teszi számukra nemcsak azt, hogy nagyobb hadsereget tartsanak fenn, hanem lehetővé teszi számukra a tartalékok képzését is. Elismerem, hogy ez hátrány számunkra és igazságtalanság az országgal szemben, de ebből nem az következik, hogy mostmár azután teljes erővel a zsoldos hadsereg ellen harcoljunk és követeljük az eeryenlőség jogán a magunk számára is a védkötelezettséget és boery mi is az általános védkötelezettség alapjára helyezkedve, igyekezzünk a nemzet végső erőfeszítésével egy hadsereget fenntartani, hanem az következik, hogy mieden alkalmat ragadjunk meg, amely csak w adódik arra, hogy a leszerelési mozgalmat erősítsük, a leszerelési mozgalmat támogassuk és példát adnunk arra. hitet tegyünk a mellett, hogy igenis, a magyRr nemzet a leszerelés alánján áll. A jövő fejlődése fogja megmutatni, hogy azok a nemzetek és azok a nemek, amelyek milliárdokat költenek hadseregeikre, amelyek magúkat megfosztják a legelemibb kulturális, h Wen ikns és szociális szükségletek kisegítésétől, előbb-utóbb, inkább előbb, mint utóbb, rá fognak jönni arra. hogy a hadseregre költött oénz nWdő kiadás volt számukra. (Effy hang ínhhf"l%l' Tpftsph ezt n kîscfttpntcftaï? i m*>n'm,nnâamî) Nekem és társaimnak nemcsak Magyarországra, hanem egész Eurónára nézve az a felfogásunk, hogy a leszerelési mozgalmat kell erősíteni a leszerelési mozgalmat ké T l támogatni, (Krisztián I^re: Csak csinálnák nip"!) mert csak e^ész Euróna leszerelése hozhatna meg a TI éoeknek a hőn óhajtott békét! (Zaj a jnhboWnlon.) Azzal negier, hogy mi egy erős hadsereíwrt harcolunk s hogy vissza akarjuk állítani a védkötelezettséget, ezt a célt nem szolgáljuk. Mondom tehát, egy erőteljes leszerelési prona^anda. megragadása minden alkalomnak, amellyel mi a magunk békeszeretetéről tannságot teszünk, sokkal többet használ nekünk és sokkal jobban viszi előre a mi világtörténelmi hivatásunkat mint az a kis hadsereg, amely bármilyen erősen legypu is felfegyverezve, bármilyen jól legyen is kikénezve. számarányánál fogva mégsem tudja abban az őrült fegyverkezési versenyben a helvét megállani, amely őrült verseny a fegyverkezés tekintetében ma is folyik. összefoglalva tehát az egészet: bár ez ja, javaslat haladás a múlttal szemben, — és őszintén megvallva gratulálni tudnék a miniszter úrnak, ha a rokkantak már el volnának látva — de mert a rokkantak ellátásáról KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ- XVII. nem történik gondoskodás, én ezt a javaslatot időszerűtlennek és feleslegesnek, a végellátási összegeket pedig túlalacsonyaknak tartom; azonkívül azt tartom, hogy azt a célt sem fogják evvel elérni, amelyet az urak el akarnak érni, hanem csak újabb terhek fognak a népre hárulni, a nélkül, hogy ebből haszna lenne. A javaslatot már csak a kormány iránti bizalmatlanságból sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra 'következik? Urbanics Kálmán jegyző: Borbély-Maczky Emil! Borbély-Maczky Emil: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot a véderőbizottságban szerettem volna részletesebben. megtárgyalni, sajnos azonban nem vagyok) a véderőbizottságnak tagja, valószínűleg azért, mert 16 évig aktív tiszt voltam, valószínűleg azért, mert a háborúból becsületesen és hosszú ideig kivettem részemet, és valószínűleg azért, mert katonai kérdésekkel meleg szeretettel és örömmel is szoktam foglalkozni. (Rassay Károly: Az elnöki tanács kritikája! — Rothenstein Mór: Miért Iéuett be az egységespártba? — Felkiáltások balfélol: Almásynak kell ezt elmondani!) Elmondtam már neki is. Mindnyájunknak meleg szeretettel kell foglalkoznunk kicsi, de megbízható nemzeti hadseregünkkel. Kötelességünk ez azért, hngy kicsi, de •' megbízható nemzeti hadseregünk ügyét és érdekeit szolgáljuk, előbbre vigyük. Énpen ezért újra és újra felhívom a honvédelmi miniszterkor figyelmét különösen a tisztiés altisztikar súlyos anyagi helyzetére s kérem, méltóztassék ezekkel a kérdésekkel épp olyan szeretettel és jóakarattal foglalkozni, mint ezzel a törvényjavaslattal, mert ha a tisztikar és az altisztikar állandóan anyagi nehézségekkel küzd. ha ezekre kell gondolnia, akkor élethivatásának nem tud élni. nem tud megfelelni, akkor ídegzetileg, fizikailag összeroppan, s azután következik az összeomlás, A honvédelmi tárca tavalyi költségvetésének tárgyalása alkalmával éppen én voltam az, aki felhívtam a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy mi fog történni a zsoldos hadsereggel, mi fog történni a toborozott legénységgel, amelynek 1922-ben földet Ígértünk, nénzt. végkielégítést Ígértünk, s kü 1 önösen mi fog történni azzal a legénységgel, amely a szoleálati idő alatt rokkanttá válik, és mi fog történni azokkal, akik a 12 esztendőt már kiszolgálták. Nem mondom, hogy a most benyújtott törvényjavaslat ideális, de legalább is nagy Iéués előre, s meg kell állapítanom, hogy a honvédelmi miniszter úr igyekezett méltányos lenni, és ennek a törvényjavaslatnak benyújtása is az ő szociális felfogására, gondolkozására vall. Két szemnontból óhajtok foglalkozni az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Azt objektíve megállarútbatjuk, különösen, akik vidé ken lakunk, hogy ma a vagyonosabb polgárod és jób'bmódú cazdák try er m ekeiket nem adiák katonának. (Fassav Károly: Mi van azzai a sok intelligens emberrel?) Ez szomorú és sajnálatos dolog, s nekünk kötelességünk e tekintetben felvilágosító propagandát folytatnunk, kötelesséírünk, hogy az országot bejárjuk és mefmnofvavá7znk ez^kn^k a rétepieknek, hogy ez lehetetlen és tarthatatlan helyzet. Meg tudom azonban némileg érteni azt, hogy miért nem adják fiaikat oda 12 évre, s miért nem kötelezik ezek magukat katonai szolgálatra. Azért, mert ezáltal a családi tűzhely 13
