Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

78 'Az országgyűlés hépvisélöházának ezegh Béla: Reméljük, hogy nem kerül a 12 esztendőre sor!) Aki tehát szívén viseli az adott szó szentségét és tudja, hogy mit jelent a szószegés^ vádja, ha elterjed a hadsereg körében és a nép között, annak meg kell szavaznia ezt a törvényjavaslatot. Ha ugyanis ez a törvényjavaslat elmarad, annak demoralizáló hatása lesz, megrabolja a nép hitét, amelynek megrabol ásában már annyian és annyiszor közreműködtek. T. Képviselőház! Szociálpolitikai szempont is inddkolja ezt a törvényjavaslatot. Lehetetlen nekünk az utcára kibodni azokat, akik életük legjavát katonai szolgálatban töltötték el. A munkanélküliség mai korszakában, az álláskeresés mai orgiájában teljes lehetetlenség, hogy kidobjuk az utcára ezeket a derék íkatonákat akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ha ezek a fiatalemberek a létért való küzdelemnek szomorú porondjára kilépnek, kész prédái lesznek a bolseviki és egyéb szélsőséges agitációnafe. T. Képviselőház! Ettől ndkünk óvakodnunk kell és hogyba nem puszta frázis ennek a nemzedéknek ajkán a szociálpolitika, akkor igenis minden becsületes magyar embernek kötelességre, hogv ezeknek a szerencsétlen embereknek szociális helyzetén javítson, kötelessége, hoíry megtegye azokkal szemben mindazt, amivel tartozik azoknak, akik a hazával szemben teljesítették a maguk kötelességét. (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak erről van szó. hanem arról is. hogy ennek a mai kis hadseregünknek szellemi és fizikai színvonalát emeljük. Tudom én azt nagyon jól. hogy minden ember nem fog belépni a hadsereg körébe azért, mert itt ilyen előnyöket biztosítannk számukra, de ezek az előnyök mindenesetre hozzá fognak járulni ahhoz, hogy kiválóbb anyag regrutálódjék a toborzások alkalmával. Azt. hogy ez az anyag: szellemi és fizikai tekintetben jobb les-yen. közbiztonsági okok is indokolják, de indokoljá!k védelmi szenroontok. indokolják azok a szemnontok, amelyek hivatást írnak elő e nemzet számára. Tíz esztendő ajatt nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi történt ezer esztendő alatt ezen a szent földön, Nagy-Magyarországon. Csak egy a csatavesztéstől bizalmában megrendült és hitevesztett nemzedék nem látja, hogy ennek a nemzetnek nagy hivatása van, világtörténelmi hivatása van itt a Duna— Tisza-közén. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a nemzetnek világtörténelmi hivatását teljesítenie kell és ezt csak akkor teljesítheti igazán, ha erős hadserege van és ha hatalmas katonai szellem uralkodik a nemzet kebelében, (Űay van!

r a jobboldalon.) mert hiszen még a semlegességet sem tudjuk fenntartani és biztosítani, ha nincs fegyveres erőnk. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nem ér a semlegesség semmit, ha hadsereggel nem tudjuk fenntartani. Láttuk azt, hogy Belgiumban, amely fenn akarta tartani semlegességét, (FriedriVIstván: Ez kérdés, sőt nagy tévedés!) mint kártyavárak omlottak össze az erődök a német ágyúk tüzétől. (Friedrich István: Nem akartak azok semlegesek lenni, a franciáikkal tartottak.) Legaláibb játszották azt a szerepet, de ezt majd a törtérj elem fogja eldönteni. De egyébként az már eldőlt, hogy mikor Károlyi Mihály Franchet d'Esperay előtt kijelentette négy és fél évi hősies küzdelem után, hogy mi semlegesek vagyunk és megnyitotta a határo* kat, ez olyan politikai farce volt, olyan szomorú tréfa, hogy gúnykacaj futott végig az egész világon. Nem jelent a mi nemzetünk 243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. semmi értéket, szövetségeseink, barátaink szármára sem, ha nincs hadseregünk, és nem jelent a világtörténelem géniusza számára sem.^ Éppen ezért hadseregünket ki kell építenünk és ezt a meglevő kis hadsereget a trianoni keretekben lélekben is meg kell erősít*nünk, hogy azután ez az el it-hadsereg magva legyen egy jövő védelmi háborúban felfejlődő nagy hadseregünknek. Hiszen mi egy egész világ hadseregével állottunk szemben és nem ez a világhadsereg, hanem a becsületes nemzeteknek a végzete: a világcsalás győzött le bennünket. Hiszen tudjuk, hogy ma is egy egész világ áll velünk szemben, egy ellenséges világ fog körül bennünket mint kicsiny szigetet s elnyeléssel fenyeget, rajtaütéssel fenyeget napról-napra, hogy megsemmisítse még a magvát is a magyarnak. Ezzel szemben nekünk békés szándékkal, lábhoz tett fegyverrel, harcra készen kell mindig állanunk, hogy megtanítsuk ellenségeinket ha megrohannak bennünket, hogy ne bántsák büntetlenül a magyart. És ha megint üt az óra, akkor nekünk tettekkel kell ismét felírnunk becsületes nevünket a világtörténelem lapjaira, a Kárpátok sziklafalára, hogy semmiféle szemfény* vesztés onnét többé le ne törölje. Kérem a t. Házat méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közéren.) Elnök: Szólásra következik. Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Örülök annak, hogy az előadó úr* maga is elismerte, hogy ennek a törvényjavaslatnak valójáb f ^ két célja van. Az egyik az, hogy a nemzeti hadseregben szolgáló legénységi állományú egyéneknek szolgálati idejük alatt bekövetkező rokkantság-esetére, vagy amennyiben szolgálati idejüket már letöltötték, végellátást adjon, a másik célja pedig az, hogy az ifjúság számára kívánatossá tegye a hadseregbe való belépést. Egyik célt se éri el ez a javaslat. Az első célját azért nem érheti el. mert túlságosan szűkmarkúan vannak megállapítva azok a végkielégítési összegek, amelyeket a törvényjavaslat kontemplál. Erre vonatkozólag legyen szabad rámutatni oéldául arra, hogy egy olyan katonai egyén, aki hat hónapnál több, de két évnél kevesebbet szolgált, és a további katonai szolgálatra alkalmatlanná válik, végellátás fejében 237 pengő^25 fillért kap. ^Egy olyan egyén, aki kettő évnél több, de öt évnél kevesebb beszámítható időt töltött el a hadseregnél és a további katonai szolgálatra alkalmatlanná válik, kap 474 pengő 50 fillért, az öt évnél több, de kilenc évet és hat hónapot meghaladó beszámítható szolgálati idő esetén kao 949 pergőt és végül az olyan egyén, aki becsülettel leszolgálta a tizenkét nehéz esztendőt a hadseregnél, kap 1186 pengő 25 fillért. Azt mondja az előadó úr, hogy vagy készpénzben vagy földben kapják meg ezt a végkielégítést. Nem ismerem úgy a földárakat, mint az igen tisztelt agrárius képviselő urak, de annyit mint városi ember is tudok, hogy 1100 pengőért nem nagyon sok földet lehet vásárolni, annyit semmiesetre se, hogy abból még a legszorgalmasabb munka mellett is egy ember meg tudjon élni. A többi kategóriák is igen alacsonyan vannak megállapítva. Méltóztassanak azonban elképzelni, hogy élete virágában megy el az az ifjú katonának, a szolgálat pedig nem egyszerű és nem könnyű. Tudjuk, hogy bizony meglehetősen terhes a szolgálat, különösen a közlegényre nézve és hogy idő előtt