Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-241

'Az országgyűlés képviselőházának 241* ülése 1929 január 18-án, pénteken. 59 natkozólag a maga észrevételeit. Ezúttal tehát nem belpolitikai kérdések miatt kívánom a beszéd napirendretűzését, hanem szükségesnek tartom azt azért, mert a miniszterelnök úr keddi beszédében nemesak belpolitikai kérdésekről szólt, hanem érintette az ország gazdasági helyzetét is, valamint szociálpolitikai kérdésekről is nyilatkozott. Az ország gazdasági kérdéseit illetőleg a miniszterelnök úr a következőket mondotta: (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) «Kétségtelenül mutatkoznak a gazdasági krízis jelei, de nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Anglia tíz év óta nem képes másfélmillió munkanélkülinek kenyeret adni, holott a világ összes rezervoárjai rendelkezésére állanak. Németországban, amely egy hetvenmilliós nemzet és ahol a gazdasági krízis nagyobb, mint nálunk, kétmillió munkanélküli van az iparban.» Ez az egyik megállapítás, amely miatt kérem a beszéd napirendretűzését. A másik megállapítása pedig a következő: Felveti' a kérdést, hogy stagnáció van-e a szociális béke megalapozása terén, amikor a népjóléti miniszter úr megalkotta az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítást, amely példaadó az előrehaladott nyugati államoknak is és amikor készen vagyunk arra, hogy a szociális biztosítást kiterjesszük a pénzügyi lehetőségekhez képest a mezőgazdasági munkásokra is. (Peyer Károly: Nem kerül az államnak semmibe!i Elsősorban a gazdasági helyzettel kívánok foglalkozni, minthogy ugyancsak a miniszterelnök úr nyilatkozatában van egy olyan paszszus, amely teljesen érthetetlen r előttem és amelynek megmagyarázása feltétlenül kell, hogy megtörténjék itt a. Képviselőházban a miniszterelnök úr részéről. Azt mondja ugyanis a miniszterelnök úr, hogy senkisem csodálkozik azon, hogy két hónap alatt nem lehetett a gazdasági helyzet javulása terén eredményt elérni. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr ezt mire értelmezi és miért mondja azt, hogy két hónap alatt nem lehet a gazdasági helyzeten lényeges változtatást eszközölni, mikor pedig tudjuk azt, hogy a miniszterelnök úr és kormán yzata már nyolc éve. hogy a nemzet nyakain ül és végzi azt a pusztító és romboló munkát, amelynek mindannyian tanúi vagyunk. (Egy hang a jobboldalon: Boldogok lehetünk!) Pusztító és romboló munkának kell tartanom a kormány működését és képviselőtársaim bármelyikének megállapításárra bízom ezt> menjenek végig a választókerületükben és kérdezzenek ott meg: 'bármilyen társadalmi osztáshoz tartozó embert abban a tekintetben, hogy milyen volt a gazdasági helyzete akkor, amikor Bethlen miniszterelnök úr átvette az ország kormányzását és milyen ma. Ha erre a kérdésre őszinte feleletet kapnak, akkor megállapíthatják, hop-y az ország gazdasági ereje fokról-fokra sülyed s az elszegényedés már olyan fokra hágott ebben az orszádban, amelyet a múltban elképzelni sem tudtunk. A miniszterelnök úr hibáztatja az ellenzék kritikáját, amikor ezeket^ az állagotokat nyiltan és őszintén feltárja és ezeknek az áll apótoknak a megszüntetését kéri.^ (Eau hanp a jobboldalon: Rosszakaratú kritika?) Nem a kritika a hibás, hanem az a kormányzati politika, amely előidézi azt, hogy ez az or^ág naoról-naora naeryobb nvomorba sülyed Tessék végie-nézni bármelyik példányát a hivatalos lapnak és megnézni az árverések nagv tömegét, a csődök és kényszeregyezségi bejelentések nagy tömegét. Ezekből láthatják, hogy milyen az ország gazdasági helyzete és láthatják, hogy ebben az országban napról-napra emelkedik a munkanélküliek száma, (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nemsokára itt lesznek a parlament előtt, majd meglátjuk, hogy mit mondanak az urak! — Fábián Béla közbeszól. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) azért, mert az ország teljesen fogyasztóképtelenné válik. A miniszterelnök úr beszédéiben hivatkozik a külföldre és összehasonlítást te»a Angliával és Németországgal, mondván, hogy ott is milyen nagy a munkanélküliek száma, A miniszterelnök úr azonban elfelejti, vagy pedig elhallgatja azt, hogy úgy Angiiáiban, mint Németországban gondoskodnak a munkanélküli munkásokról. (Ügy van! tjgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindkét országban törvénybe van iktatva a munkanélküliség esetére való biztosítás. Mi a helyzet azonban nálunk? Körülbelül hat esztendővel ezelőtt a kormánynak egyik tagja, a népjóléti és munkaügyi miniszter úr itt a Házban jelentette ki, hogy be fogja terjeszteni a munkanélküliség esetere szóló kötelező biztosítást, e tekintetben országos határozat is van; több, mint hat esztendő telt el azonban ennek az országos határozatnak a meghozatala óta s egyetlenegy intézkedéssel nem jutottunk közelebb ennek a törvénynek a megvalósításához. A munkanélküliek még ezidőszerint sincsenek biztosítva, ellenkezőleg, rettenetes nyomorban sínylődnek úgy a fővárosban, mint pedig az egész országban. Méltóztassanak t. képviselőtársaim kezükbe venni a Népszavának mai példányát, amelyben a faipari munkásoknak tegnap tartott gyűlésétről van egy tudósítás... Elnök: A 'képviselő úr az imént sértést követett el a miniszterelnök úrral szemben. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. Györki Imre: Nem sértettem meg a miniszterelnök urat! Elnök: A gyorsírói jegyzetekből megállapítom. A képviselő úrnak módjában van, hogy ennek utánanézzen. Györki Imre: A faipari munkások a tegnapi napon gyűlést tartottak és az ott elhangzott kijelentésekből csak az elkeseredés legna gyobb fokát lehetett kiérezni. Méltóztassanak csak megnézni, Budapest székesfőváros területén több. mint 500 szervezett faipari munkás van munka nélkül s nemcsak ebben a szakmában, hanem összes szakmákra vonatkozóan van ez így; a munkásokat foglalkoztatni nem tudiuk. Már pedig ez annyit jelent, hogy az ország gazdasági ereje teljesen tönlkre megy, az emiberek arra kényszerülnek, hogy kivándoroljanak, az elszegényedés napról-napra nagyobb és nagyobb lesz. Ez nemesak az ipari munkásokra vonatkozóan táJU; a munkanélküliség nagy problémája a szellemi munkásokat is érinti. Valósággal képtelen az ember akár egyetlenegy szellemi munkást is. aki kikerül az iskolából, elhelyezni valamely állásban azért, mert felvétel sehol sincs, és nem hogy betöltenének állásokat, hanem egyes alkalmazottakat elbocsátanak. Hát ez az a nagy gazdasá'gi konszolidáció, amelyet a kormány teremtett 1 (Gáspárdy Elemér: Ez rosszindulatú kritika!) A miniszterelnök úr hivatkozik arra, hogy két hónap alatt nem tudott rendet teremteni és nem tudja a gazdasági rendet helyreállítani. Ismét rámutatok arra, hogy nem tudorai, mire értette-