Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
r Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön, 19 terjesztenie: ennélfogva határozati javaslatnak nevezett inditványát szavazás alá nem bocsáthatom. (Derültség a jobboldalon. — Bródy Ernő : A hadirokkantakra nem szabad szavazni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy az Öröm a másik oldalon ! — Zaj jobbfelőlj Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni ! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a címet és as 1. §4, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 2. §-L) : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Ház ! Sajnos, már nem vagyok abban a helyzetben, hogy határozati javaslatot vaay indítványt nvujtsak be, de azért az új szabályok is módot nyújtanak arra, hogy válaszoljak az igen t. miniszter úr beszédének arra a részére, amely kifejezetten az alapítvány rendeltetésére vonatkozik. Nem voltam benn a teremben abban a pillanatban — nagyon sajnálom —, amikor a miniszter úr beszélt, de úgy értesültem, hogy a miniszter úr előterjesztett egy számadást, amely szerint ennek az alapítványnak várható jövedelme 800.000 pengőben kontemplálható s ha ezt az öszszeget elosztia a hadirokkantak között, akkor egy-egy hadirokkantra csak 22 fillér fog jutni. Elsősorban is már ez a tervezett jövedelmezőség is arra int engem, hogy nagyon óvatos legyek, hogy ezt az alapítványt rábízzam a kultuszminiszter úr felügyeletére, mert ha egy 36 millió pengő értékű objektum, ahol óriási erdőbiríokok vannak, a miniszter úr kezelésében csak 800.000 pengőt fog jövedelmezni, akkor bocsánatot kérek, lehet bizonyos aggályom, hogy nem volna-e talán helyesebb ezt az objektumot a földmívelésügyi miniszter úrra bízni 1 (Derültség.) Ami a miniszter úr számadását illeti, hogy a 800.000 pengőt elosztja az összes hadirokkantak között, engedje meg a miniszter úr, ez nem objektív eljárás, mert én egy pillanatig sem mondottam azt, hogy a 800.000 pengőt a 65.000 hadirokkant között kell felosztani, sőt ellenkezőleg felhívtam a figyelmet azokra a rettenetes anomáliákra, amelyek az egye- kategóriáknál jelentkeznek. A 65.000 hadirokkant közül — ha jól emlékszem — talán 35.000 25%-os hadirokkant, s az 50%-os rokkantak is szintén nagyon nagy számot tesznek ki, hiszen a nálam levő statisztika szerint a 100%-os legénységi hadirokkantak száma csak 1395 és a tiszteké 581, a 75%-os legénységi hadirokkantak száma pedig 5254 és a tiszteké 403. Egy pillanatig se méltóztassék tehát ezzel a számadattal operálni úgy, hogy az összes 65.000 hadirokkant között méltóztatik elosztani a 800.000 pengőt. Én mindenesetre jobban szerettem volna, ha a honvédelmi miniszter úr és a népjóléti miniszter úr jelentették volna ki, hogy ennek a 36 millióra értékelt vagyonobjektumnak jövedelme az ő számukra olyan jelentéktelen v lami, Kogy ők nem reflektálnak reá. Hogy a kultuszminiszter úr jelentette ki, aki nem elsősorban ezeknek az érdekeknek képviselője, hanem egyéb érdekeké, az természetesen nem lehet döntő ebben a tekintetben. Most már, amennyiben a hadirokkantak kérdése eldöntetett, indítványt nem tehetek, módomban van azonban talán egy közelebbi propozíciót tenni a miniszter úrnak a közművelődési célok tekintetében. Azt kérem a miniszter úrtól — amennyiben ezt én már szintén nem indítványozhatom —, legyen szíves az igen t. miniszter úr — neki az új házszabályok megadják az indítványozás jogát — azt indítványozni, hogy ennek a jövedelemnek 50%-a minden évben a legkiválóbb eredményeket elért néptanítók jutalmazására fordíttassák. Valamiképpen mégis próbáljuk megállapítani ennek a jövedelemnek felhasználását. Nem helyeslem, hogy nem a hadirokkantak számára adjuk, minthogy azonban a t. Ház az én álláspontomat nem fogadta el, kénytelen vagyok szűkebb körön, a közművelődés körén belül bizonyos propozíciót tenni. Méltóztassék tehát azt proponálni, hogy a legmostohábban fizetett társadalmi réteg, a néptanítók részére, akiK a legnehezebb munkát végzik, ez alap jövedelmének 50%-a jutalmazás céljaira leköttessék. Azt hiszem, hogy akkor mégis közelebb jövünk az eredeti elgondoláshoz, mintha minden közelebbi meghatározás nélkül azt a megjelölést tartjuk fenn, amelyben a közművelődés fejlesztéséről beszélünk. Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Gr.Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Sajnos, az új házszabályokban való járatlanságom következtében nem volt alkalmam idejében indítványt benyújtani. Határozati javaslatot sem adhatok már be, mert két perccel elkéstem, így tehát azt a formát választom én is, amelyre Rassay Károly t. képviselőtársam adott példát, hogy egyenesen a miniszter úrhoz appellálok, mert csak neki van még lehetősége arra, hogy esetleg- az utolsó percben indítvány formájában mégis megváltoztassa ennek a javaslatnak a szövegét Én úgy érzem, hogy ez az egész törvényjavaslat ellentétben áll az 1921 : XLII1, t. c. 3. bekezdésével. (Úgy van a baloldalon.) Olyan kétségbeejtő állapot van ebben az országban, olyan kétségbeejtő mindazoknak a helyzete, akik a háború következtében veszteségeket szenvedtek, hogy én minden fillért sajnálok, amely nem erre, hanem akármilyen más célra fordíttatik. Ennek következtében nem is tudom már megváltoztatni ennek a javaslatnak a lényegét. Maradjon meg ez a javaslat, maradjon alapítvány a közművelődés céljaira, de legalább addig az ideig, amíg hadirokkantak és hadiözvegyek vannak, fordíttassák ennek az alapnak a jövedelme ezeknek a felsegélyezésére. (Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Maradjon meg ez a vagyon az Akadémia kezelésé" ben, de a jövedelmet az akadémia utalja ki az arra illetékes hatóságoknak, hogy ezeket a célokat szolgálják vele, Én azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy tegye magáévá azt a kívánságot, amelyet velem együtt több képviselőtársam is kifejezett, javasolja ő azt, hogy az alapítvány jövedelme teljes egészében a hadirokkantak segélyezésére és földhöz juttatásuk előmozdítására fordíttassák. Ha azután természetesen már hadirokkantak nem lesznek, ha természetszerűleg az idők folyamán kihalnak és ha hadiözvegyek sem lesznek, akkor fodíttassék ennek az alapnak jövedelme az e törvényjavaslatban körülírt célokra. Amennyiben a miniszter úr nem volna hajlandó ezt a javaslatot megtenni, akkor másodsorban szűkebb keretben csatlakozom ahhoz a kérelemhez, amelyet Rassay Károly t. képviselőtársam terjesztett elő. Elnök: Szólásra követkízik! Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő : T. Ház ! A magam részéről szintén csatlakozom az előttem szólott képviselő urak javaslataihoz. Már az előbb, az általános tárgyalás során felemlítettem, hogy a törvényjavaslat nem mondja meg nekünk azt, hogy mi a hatásköre a bizottságnak és mi a hatásköre az alapítványi tanácsnak; a mélyen t. miniszter úr sem adott nekünk felvilágosítást arról, hogy tulajdonképpen konkurrálnak-e ezek a hatáskörök és mi az egyiknek és mi a másiknak a hatásköre. Nagyon természetes, hogy én a magam részéről a hadirokkantak érdekét tartom a legfontosabbnak, Nagyon fontos a néptanítók jutalmazása
