Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

36 Az országgyűlés képviselőházának 2-. kizárólagosságával, akár valamely fajta rádió kizárólagosságával üzleti célt szolgáljon. {Rassay Károly: Nem kell ehhez rendelet, csak bizalmas utasítás!) Elnök: Kíván még valaki a második szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Röviden csak annyit vagyok bátor válaszolni Gaál Gaston t. 'képviselőtársamnak, hogy nem tudom semmiképpen sem elképzelni, hogyan járhat fiaskóval az a cél, amelyet az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen kontemplál. Mert miről van szó? Arról, hogy azokat a híradásokat, amelyek a napi életben különösen a falvakat és a mezőgazdasági termelést a legközelebbről érdeklik, napról-napra rádió útján leadjuk és hirdetőtáblán közöljük a községek és a vidék lakosaival. Itt semmiféle fiaskó nem fenyeget és semmi más veszély; • ezt meg fogjuk tenni és ezt a községek lakói nagyon előnyösen fogják a maguk számára felhasználni. Ami azt a kérdést illeti, hogy valami luxuriőz és nem tudom miféle készülékeket vásároljanak a községek, erre vonatkozólag már voltam bátor nyilatkozni egy ízben. A végrehajtási utasításba fogok nagyon szigorú utasításokat felvenni abban a tekintetben, hogy ezen a téren semmiféle visszaélés ne történjék. Semmiféle üzleti vállalkozás, üzleti haszon vagy igazgatósági tantiem sem engem, sem a vezetésem alatt álló minisztériumot nem vezeti ebben az ügyben; és époen ezért óvakodtam attól, amire t. képviselőtársam is utalt, hogy egységes berendezésekre és beszerzésre gondoljunk. Ezt bízzuk a községekre. (Helyeslés.) Ennek az illető közület költségvetésébe való beállítását a belügyminiszter úr fogja kontrollálni és idevonatkozólag együtt hajtjuk végre a rendeletet a belügyminiszter úrral. Gyakorolja a kontrollt a belügyminiszter lír abban a tekintetben, hogy semmiféle előnyt vagy üzleti hasznot ebből senki magának ne szerezzen. TJJra utalok arra, hogyha esrves kisexlsztenciak be tudják szerezni a rádiókészülékeket, ez nemi lesz veszedelmes megterhelés a községekre sem. Ez csak áldásos és hasznos lesz és kulturális szempontból is jelentős lesz az a cél. amelyet magunk elé tűztünk s amelyet el fogunk érni azáltal, hogy a törvényjavaslatot méltóztatnak megszavazni. Kérem, hogy a 2. §-t méltóztassanak elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltó^tatnak-e a 2. §-t elfogadni, isen vagy nem? (Igen!) A Ház a szakaszt elfogadja. Következik a 3. §. Kérem annak felolvasását. Perlaki ßyörary jewvző (olvassa a 3. és i. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogod). Elnök: Ezzel a Ház a törvény ja vaslat r»t részleteiben is letárgyalta s annafc harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Maday Gyula képviselő úr, mint a múzeumig és könyvtári bizottság előadója kíván jelentést tenni. Maday Gyula: T. Ház! Van szerencsém benyújtani a múzeumi és könyvtári bizottság jelentését. Kérem, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztani és annak idején napirendre tűzni méltóztassék. . ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. Elnök: A jelentést kinyomatjuk, szétosztatjuk és annak: napirendre tűzése iránt annak idején teszek a t. Háznak javaslatot. Napirend szerint következik a nemzeti közművelődési alapítványról szóló törvényjavaslat (írom. 649.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Vasadi Balogh György előadó: T. Ház! A nemzeti közművelődési alapítványról szóló törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, szükségképpen felidézi emlékezetünkben azokat a szomorú időket, amikor az esztendőkig harcoló csapatok lefegyverezve, lelkükben megmételyezve, őrizetlenül hagyták az ország határait; amikor az ország lakossága a váratlan eseményektől kábult bénaságban várja a történen dőket, amikor itt Budapesten Károlyi Mihály és társai szinte versenyeznek abban, hogy az ezeréves alkotmányt, az ezeréves történelem sokféle alkotását elpusztítsák és ezeken a romokon egy utópisztikus államrendet kívánnak megvalósítani. Annyira idegenül, annyira érzéketlenül álltak a nemzeti hagyományokkal szemben, hogy akaratlanul is arra a képre kell gondolnunk, amikor Milánóban XII. Lajos csapatai, a pieardiai pattantyúsok, a gascognei Íjászok versenyezve lövöldözik Leonard! da Vinci Sforza-szobrát és kéjelegnek abban, hogy melyik tud többet elpusztítani belőle. Az 1918 őszén és az utána következő időben is ilyen idegenül, megértetlenül állnak a nemzeti lélekkel szemben a vezetők és ők is csak abban kéjelegnek, hogy azt a hatalmas, robusztus alkotást, amelyet egy nemzet ezer éven át vérrel, könnyel, szenvedéssel megalkotott, hogyan tudják minél gyorsabban és minél tökéletesebben tönkretenni. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ez így volt kérem! — Sándor Pál: Fenét van úgy! — Jánossy Gábor: A legsötétebb korszaka a magyar históriának! — Sándor Pál: Már 1920-ban elmondtam a véleményemet róla! — Jánossy Gábor: Nekem meg ez a véleményem!) Ezeknek az időknek lett következménye az, amikor helyreállt az országban a rend, hogy azoknak a vezetőknek munkáját bírálat, törvényes eljárás tárgyává kellett tenni, és ennek eredményeképpen az 1915 : XVIII. és az 1921 : XLIII. tcikk rendelkezései alapján Károlyi Mihálynak úgy egyéni vagyonát, mint a Károlyi György által alapíttatott hitbizomány 60%-át a Kúria és a budapesti törvényszék ítéletei alapján az állam tulajdonába adták át. Mivel ezt a vagyont a Kúria ítélete szerint és a törvényszék ítélete szerint megosztani — a hitbizományból 60%-ot az államnak^ 40%-ot pedig a hitbizomány várományos tagjainak ítélt meg — természetben nem lehetséges, egyezség jött létre, amelynek értelmében az állam a 40%-ot 10*5 millió pengőért megváltotta. Amikor ezek a kérdések rendeztettek, elérkezett az ideje annak, hogy erről a vagyonkomplexusról törvényhozásilag történjék rendelkezés. Ez a törvényjavaslat ennek a feladatnak, ennek a kötelezettségnek tesz eleget, amikor Károlyi Mihálynak ebből a vagyonából és a majdan még alapokból vagy hagyományokból erre a célra eső vagyonokból Nemzeti Közművelődési Alapítványt kíván létesíteni, amely alapítvány, mint önálló jogi személy szerepel és az ő nevére jegyzendők be telekkönyvileg is ezek az ingatlanok. Az alapítvány rendeltetése az, hogy a nemzeti közművelődést előmozdítsa és ehhez képest ennek az alapítványnak egész jövedelmét ezekre a célokra kell fordítani,