Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

Az országgyűlés képviselőházának 2^9. ütése Í929 január 16-án, szerdán. 2t> jegyzőktől és ,a pénzügyigazgatóktól vissza­vezet a pénzügyminisztériumba, amelytől — megvallom őszintén — nemcsak én, hanem az egész ország adófizető polgársága rendszervál­tozást várt, akkor, amikor Wekerle pénzügy­miniszter úr jött, nem pedig személyváltozást. Az egész ország azt várta, hogy ilyen hely­zetben, amikor nekünk ilyen nagy feleslegeink vannak, az adók nem fognak emelkedni, s az adóbehajtások alkalmával ez a rettenetes vexálási rendszer nem fog fennmaradni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, legyen kegyes nemcsak nekem és nemcsak a K ép viselőháznak, de az ország közvéleményé­nek is tájékoztatást adni arról, hogy a pénz­ügyminiszter úr tud-e az adóbehajtásoknak er­ről a módjáról s ha nem tud, hajlandó-e ezt saját személyével fedezni? (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván vála­szolni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr interpellációja először elméleti fejtegetésekből állott, amelyekben kifogásolta azt, hogy a mi állami bevételeink az utolsó öt hónapban rendkívül jól alakultak, amennyiben 32 millió felesleget eredményeztek. Korrigál­nom kell ugyan ezt a számot, mert hiszen an­nak ellenére, hogy ez a feleslegünk 32 millió­ban jelentkezik, ennek van egy ellentétele is: pár f .millió, — gondolom, hét millió — amelyet ebből le kell vonni és csak úgy kapjuk meg* a tiszta felesleget. De jól méltóztatik tudni a képviselő úrnak, hogy mi agrárország va­gyunk, aíhol általában véve az őszi hónapok ban, még az idén is, amikor az értékesítési vi­szonyok ugyan rosszak, de mégis inkább foly­nak be az adók, mint a tavaszi hónapokban és az aratás előtti időszakban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnos^ nem remélhetjük tehát azt, hogy ugyanolyan mértékűek lesznek az állami bevételek a tavaszi hónapokban, mint amilyenek voltak az őszi hónapokban. A mérleg elkészítésével tehát méltóztassék türelemmel várni addig, amíg a költségvetési év befejeződik. De én nagyon nem szeretném, ha ez a mi költségvetésünk, amely kereken egymilliárd körül mozog, annyi biztosítékot sem tartalmazna, amit ez a 32 millió képvisel. Ez egy ilyen költségvetésnek körülbelül 3%-a és nem tartanám reálisnak a mi költségveté­süniket, ha ilyen minimális feleslegekkel nem zárulna. Utóvégre nem kívánhatja senki sem,— tudom, a képviselő úr sem — hogy egy költ­ségvetés néhány flllérnyi pontossággal fedezze csak az előirányzott kiadásokat, hanem mindig kell tartani bizonyos rezervákat, amelyek ép­pen arra szolgálnak, hogy ne kelljen sziszte­matikusan az állami bevételek behajtását olyan erős eszközökkel forszirozni, amelyek a kor­mánynak sem képezik kívánságait és szándé­kát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a konkrét eseteket illeti, nagy sajná­latomra, a képviselő úr nem ajándékozott meg a bizalmával, hogy ezeket a konkrét eseteket előzetesen tudomásomra hozta volna, sőt a Házat sem tartotta szükségesnek informálni ma sem arról, hogy mely községekről van szó. (Fábián Béla: Rögtön megmondom: Ibrány. az egyik, a másik pedig Dunakeszi! A harmadi­kat is rögtön meg fogom mondani!) Minden­esetre, ha engem előzetesen informált volna, valószínűleg már az ügynek megfelelő elinté­zéséről felelhettem volna az interpellációra és talán orvosolhattam volna a dolognak azt a részét, amelyet orvosolni lehet. ; (Fábián Béla: Elárverezték már!) Igen t. képviselő úr, a fel­hozott konkrét esetekre én most feleletet nem adhatok. Ugyan azt méltóztatott mondani, hogy személyesen győződött meg a tényállásról és ennek folytán természetesen nekem ezt 100%-os igazságnak kell elfogadnom, méltóztassék azon­ban megengedni, hogy a magam részéről a vá­laszt csak akkor adjam meg erre a részre, —* a képviselő úr talán megelégszik, ha nem a Ház előtt, hanem majd személyesen fogom in­formálni a részietekről — ha a dolgot részle­teiben ki tudom vizsgálni. Egy et azonban mél­tóztassék megengedni: olyan adóigazgatást nem tudok elképzelni, amely a végrehajtásig ne lenne kénytelen elmenni az adók beszedésé­ben. Fenn kell tartani ezt a kényszereszközt, mert különben az adók befolyását nem bizto­síthatnék. Itt csak az a kérdés, vájjon a behaj­tásnál nincs-e a mi törvényeinkben talán va­lami olyan hiba, hogy annak ellenére, hogy az illetékes hatóságok a törvény betűje szerint járnak el, tényleg nem gyakorolhatják a mél­tányosságnak azt a mértékét, amely méltá­nyosság gyakorlása mellett is még biztosítható volna az adók befolyása. (Úgy van! a jobbolda­lon.) Elsőrendű szükségleti cikkek elvitele és a községházánál való elhelyezése, — tehát szi­gorított lefoglalása bizonyos javaknak —né­zetem szerint is lehetőleg kerülendő. Nincsenek meg azok a berendezések sem, amely berendezések mellett ezeknek a javak­nak megfelelő konzerválása biztosíttatnék (Ügy van! a jobboldalon.) s különösen azokban az esetekben, amelyekben, mint a képviselő úr is felhozta, ingatlannal is biztosítva volt az adókövetelés, ezek az intézkedések, ha betű szerint nem is voltak helytelenelk, tényleg nem voltak eszélyések, nem voltak okosak. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy úgy, amint már más alkalommal volt szeren­csém — talán az egységespártbam — ezt meg is igérni, én szervesen lépjek bizonyos intézkedé­sekkel a Ház elé, amennyiben saját hatáskö­römben törvénye« intézkedés nélkül nem tu­dom megtenni, és ezeknek a (kérdéseknek fáj da­lommentesebb elintézését — ismétlem újra ezt a kifejezést — biztosíthassam a nélkül, hogy ezzel az államháztartás bevételeit lényegesén veszélyeztetnétm. Méltóztassék azonban meg­engedni, hogy a t- képviselő urat, akit az or­szágban különben, mint fizetésnélküli adófel­ügyelőt neveznek, (Derültség.) arra kérjem, hogyha ilyen nagy buzgalommal méltóztatik, ezeket az, ügyeket kikeresni, amelyekért bizo­nyos mértékig én csalk köszönettel tartozom, ezeket az eredményeket» amelyeket tapasztalt, velem legyen szíves közölni és ne használja fel ismételten arra, hogy a mi közvéleményünket ezekkel a kérdésekkel nyugtalanítja. (Ügy van! a jobboldalon.) Én elismerem, igen t. Ház, hogy a mi adóz­tatásunk súlyos. (Forster Elek: Nagyon is!) Tudvalevő, hogy gazdasági helyzetünk az idén — a rossz értékesítés miatt főleg — nem na­gyon kedvező, azonban méltóztassék elhinni, hogy disztingválnunk kell az adófizetés nem tudása és az adófizetés nem akarása között. És méltóztassék elhinni igen t. képviselő úr, hogy nem tesz szolgálatot annak az ügynek, amely­nek talán szolgálatot akar tenni, — mert jó­hiszeműségéről meg vagyok győződve — ha a t. képviselő úr ismételten eseteket hoz fel, ami ma már oda vezet, hogy az emberek azért tá­gadják meg az adófizetést, mert az a remény­ségük adott esetben, hogyha megfelelő helyre fordulnak, abból közkérdést csinálnak és az adófizetés alól szabadulnak. (FábiánBéla

Next

/
Oldalképek
Tartalom