Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-239
Az országgyűlés képviselőházának 2^9. ütése Í929 január 16-án, szerdán. 2t> jegyzőktől és ,a pénzügyigazgatóktól visszavezet a pénzügyminisztériumba, amelytől — megvallom őszintén — nemcsak én, hanem az egész ország adófizető polgársága rendszerváltozást várt, akkor, amikor Wekerle pénzügyminiszter úr jött, nem pedig személyváltozást. Az egész ország azt várta, hogy ilyen helyzetben, amikor nekünk ilyen nagy feleslegeink vannak, az adók nem fognak emelkedni, s az adóbehajtások alkalmával ez a rettenetes vexálási rendszer nem fog fennmaradni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, legyen kegyes nemcsak nekem és nemcsak a K ép viselőháznak, de az ország közvéleményének is tájékoztatást adni arról, hogy a pénzügyminiszter úr tud-e az adóbehajtásoknak erről a módjáról s ha nem tud, hajlandó-e ezt saját személyével fedezni? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr interpellációja először elméleti fejtegetésekből állott, amelyekben kifogásolta azt, hogy a mi állami bevételeink az utolsó öt hónapban rendkívül jól alakultak, amennyiben 32 millió felesleget eredményeztek. Korrigálnom kell ugyan ezt a számot, mert hiszen annak ellenére, hogy ez a feleslegünk 32 millióban jelentkezik, ennek van egy ellentétele is: pár f .millió, — gondolom, hét millió — amelyet ebből le kell vonni és csak úgy kapjuk meg* a tiszta felesleget. De jól méltóztatik tudni a képviselő úrnak, hogy mi agrárország vagyunk, aíhol általában véve az őszi hónapok ban, még az idén is, amikor az értékesítési viszonyok ugyan rosszak, de mégis inkább folynak be az adók, mint a tavaszi hónapokban és az aratás előtti időszakban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnos^ nem remélhetjük tehát azt, hogy ugyanolyan mértékűek lesznek az állami bevételek a tavaszi hónapokban, mint amilyenek voltak az őszi hónapokban. A mérleg elkészítésével tehát méltóztassék türelemmel várni addig, amíg a költségvetési év befejeződik. De én nagyon nem szeretném, ha ez a mi költségvetésünk, amely kereken egymilliárd körül mozog, annyi biztosítékot sem tartalmazna, amit ez a 32 millió képvisel. Ez egy ilyen költségvetésnek körülbelül 3%-a és nem tartanám reálisnak a mi költségvetésüniket, ha ilyen minimális feleslegekkel nem zárulna. Utóvégre nem kívánhatja senki sem,— tudom, a képviselő úr sem — hogy egy költségvetés néhány flllérnyi pontossággal fedezze csak az előirányzott kiadásokat, hanem mindig kell tartani bizonyos rezervákat, amelyek éppen arra szolgálnak, hogy ne kelljen szisztematikusan az állami bevételek behajtását olyan erős eszközökkel forszirozni, amelyek a kormánynak sem képezik kívánságait és szándékát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a konkrét eseteket illeti, nagy sajnálatomra, a képviselő úr nem ajándékozott meg a bizalmával, hogy ezeket a konkrét eseteket előzetesen tudomásomra hozta volna, sőt a Házat sem tartotta szükségesnek informálni ma sem arról, hogy mely községekről van szó. (Fábián Béla: Rögtön megmondom: Ibrány. az egyik, a másik pedig Dunakeszi! A harmadikat is rögtön meg fogom mondani!) Mindenesetre, ha engem előzetesen informált volna, valószínűleg már az ügynek megfelelő elintézéséről felelhettem volna az interpellációra és talán orvosolhattam volna a dolognak azt a részét, amelyet orvosolni lehet. ; (Fábián Béla: Elárverezték már!) Igen t. képviselő úr, a felhozott konkrét esetekre én most feleletet nem adhatok. Ugyan azt méltóztatott mondani, hogy személyesen győződött meg a tényállásról és ennek folytán természetesen nekem ezt 100%-os igazságnak kell elfogadnom, méltóztassék azonban megengedni, hogy a magam részéről a választ csak akkor adjam meg erre a részre, —* a képviselő úr talán megelégszik, ha nem a Ház előtt, hanem majd személyesen fogom informálni a részietekről — ha a dolgot részleteiben ki tudom vizsgálni. Egy et azonban méltóztassék megengedni: olyan adóigazgatást nem tudok elképzelni, amely a végrehajtásig ne lenne kénytelen elmenni az adók beszedésében. Fenn kell tartani ezt a kényszereszközt, mert különben az adók befolyását nem biztosíthatnék. Itt csak az a kérdés, vájjon a behajtásnál nincs-e a mi törvényeinkben talán valami olyan hiba, hogy annak ellenére, hogy az illetékes hatóságok a törvény betűje szerint járnak el, tényleg nem gyakorolhatják a méltányosságnak azt a mértékét, amely méltányosság gyakorlása mellett is még biztosítható volna az adók befolyása. (Úgy van! a jobboldalon.) Elsőrendű szükségleti cikkek elvitele és a községházánál való elhelyezése, — tehát szigorított lefoglalása bizonyos javaknak —nézetem szerint is lehetőleg kerülendő. Nincsenek meg azok a berendezések sem, amely berendezések mellett ezeknek a javaknak megfelelő konzerválása biztosíttatnék (Ügy van! a jobboldalon.) s különösen azokban az esetekben, amelyekben, mint a képviselő úr is felhozta, ingatlannal is biztosítva volt az adókövetelés, ezek az intézkedések, ha betű szerint nem is voltak helytelenelk, tényleg nem voltak eszélyések, nem voltak okosak. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy úgy, amint már más alkalommal volt szerencsém — talán az egységespártbam — ezt meg is igérni, én szervesen lépjek bizonyos intézkedésekkel a Ház elé, amennyiben saját hatáskörömben törvénye« intézkedés nélkül nem tudom megtenni, és ezeknek a (kérdéseknek fáj dalommentesebb elintézését — ismétlem újra ezt a kifejezést — biztosíthassam a nélkül, hogy ezzel az államháztartás bevételeit lényegesén veszélyeztetnétm. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a t- képviselő urat, akit az országban különben, mint fizetésnélküli adófelügyelőt neveznek, (Derültség.) arra kérjem, hogyha ilyen nagy buzgalommal méltóztatik, ezeket az, ügyeket kikeresni, amelyekért bizonyos mértékig én csalk köszönettel tartozom, ezeket az eredményeket» amelyeket tapasztalt, velem legyen szíves közölni és ne használja fel ismételten arra, hogy a mi közvéleményünket ezekkel a kérdésekkel nyugtalanítja. (Ügy van! a jobboldalon.) Én elismerem, igen t. Ház, hogy a mi adóztatásunk súlyos. (Forster Elek: Nagyon is!) Tudvalevő, hogy gazdasági helyzetünk az idén — a rossz értékesítés miatt főleg — nem nagyon kedvező, azonban méltóztassék elhinni, hogy disztingválnunk kell az adófizetés nem tudása és az adófizetés nem akarása között. És méltóztassék elhinni igen t. képviselő úr, hogy nem tesz szolgálatot annak az ügynek, amelynek talán szolgálatot akar tenni, — mert jóhiszeműségéről meg vagyok győződve — ha a t. képviselő úr ismételten eseteket hoz fel, ami ma már oda vezet, hogy az emberek azért tágadják meg az adófizetést, mert az a reménységük adott esetben, hogyha megfelelő helyre fordulnak, abból közkérdést csinálnak és az adófizetés alól szabadulnak. (FábiánBéla
