Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

•Az országgyűlés képviselőházának guknak! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Hiszen az uraknak is tetszik a válasz! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Uezseöffy Aurél kereskedelemügyi ál­titkár: Azt hiszem, hogy interpelláló képviselő­társnőm megelégszik ezzel a kijelentéssel és éppen azért kérem bejelentésemet tudomásul venni, válaszomat pedig elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Miután interpelláló képviselőtár­sunk nem kíván a viszontválasz jogával élni, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereske­delmi államtitkár úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr és a népjóléti és munkaügyi mi­niszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kéthly Anna képviselő inter­pellációja a kereskedelemügyi miniszter úr­hoz. Kérem az interpelláció szövegének fel­olvasását. Gubicza Ferene jegyző (olvassa az inter­pelláció szövegét): Interpelláció a kereskede­lemügyi miniszter úrhoz a magántisztviselők munkaideje tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magántisztviselők Budapesten és a vi­déken elviselhetetlenül hosszú munkaidő mel­lett dolgoznak? 2. Hajlandó-e a miniszter úr az ipari és kereskedelmi tisztviselőkre vonatkozólag egy, a teljesítménynek és munkabíróképességnek megfelelő munkaidőtörvényt a Ház elé terjesz­teni? Budapest, 1929. január 29. Kéthly Anna. Elnök: Képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A háborús embergazdálkodás következtében úgy a had­szintereken, mint a hadiüzemekben a felmen­te ttség terrorjával mindenre rákényszerített alkalmazottak a szörnyű testi és lelki lerom­lottság képét mutatták 1918—19-ben. Az ellen­forradalom, amely a néperő védelmének jel­szavával aratott ideiglenes sikereket, csak rö­vid eideig tudta a hiszékenyeket ennek a jel­szónak hatékonysága tekintetében tévedésben tartani, mert az a nemzetközi kapitalizmus, amelynek jellegét és lényegét mi teljesen tisz­tán látjuk, ezektől a nemzeti szólamoktól egy­általában nem zavartatta magát, és végrehaj­totta könyörtelenül továbbra is azokat a szán­dékait, amelyek az ő hasznának növelésére vol­tak alkalmasak. Azok az alkalmazottak tehát, akik a Ga­rami-rendelet hat és félórás munkaidejének ál­dását már élvezték, — ugyan rövid ideig — is­mét kénytelenek voltak az állami segítséggel pozícióikat visszaszerzett, visszakaparintó vál­lalkozás igájába beletörni, amely ezt a segítsé­get kiadósan és minden képzeleten felül alapo­san ki is használta. Az irodai munkaidő ma már nem hat és fél óra, sőt még a nyolc óra is csak papiroson van meg itt-ott, de ezt rendszer­telenül megtoldják az esti munka végzésekor még két-három órával. A leépítések, az állam­titkár úr által oly dicsérettel ellátott koncen­tráció is rendszerint egyenesen azzal a hátsó gondolattal történik, hogy a megmaradt alkal­mazottakra hárítják át az elbocsátottak mun­káját, és így az alkalmazottak egészségének kizsarolásával takarítják meg az elbocsátottak munkabérét» A rettenetes méretű és rettenetes tartamú munkanélküliség egyik oka ez a munkáltatói gazdálkodás és akkor, amikor a kormány állí­tólag minden eszközt megragad arra, hogy ezen a munkanélküliségen enyhítsen, amikor állító­lag komoly gondot okoz neki ez a munkanélkü­liség, akkor figyelemmel kellene kísérnie azo­KÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. XVII. i9. Ülése 1929 február 6-án, szerdán. 309 kat a jelenségeket is, amelyek a magánalkalma­zottak túldolgoztatása területén mutatkoznak, A Magyarországi Magántisztviselők Szö­vetsége az elmúlt esztendőben statisztikai fel­vételt készített tagjainak munkaidejéről. Itt mellékesen meg kell jegyeznem azt, hogy az elmúlt évben a kereskedelemügyi miniszter úr által a Ház elé terjesztett statisztikai kérdőív­vel kapcsolatban én sürgettem és követeltem ezeknek a kérdőpontoknak megfelelő kiegészí­tését, hogy végre tiszta képet nyerjünk ezekből a statitsztikai adatokból, amelyeket hatósági kényszerrel gyűjtenek egybe és amelyek biz­tos alapot nyújtanak nekünk arra, hogy kimu­tatást és áttekintést nyerhessünk ezekből a magántisztviselők munka- és keresetviszonyai­ra, mert egy szakszervezeti felvétel, bármilyen alaposan és lelkiismeretesen készül, bármilyen átfogóan akarják megcsinálni, az általa elér­hető személyek számánál fogva nem adja a szakma összességét és a nyers eredmény semmi esetre sem mondható teljesnek. De úgy hiszem — ezzel a statisztikai felvé­tellel kapcsolatban adott miniszteri válaszból különösen is kitűnik — a miniszter úr is érezte azt, hogy egy teljes, alapos statisztika oly ké; pet vetítenie az ország elé, amely megdöbbentené éis megmozgatná még azokat az alvó lelkiisme­reteket is, amelyek abban a békés tudatban szunnyadoznak, hogy ez a társadalmi rend a létező társadalmi rendek legjobbika és ezzel a felrázassál a mi törekvéseink mellé oly segítő­társakat állítanak, akik ma még tudatlanul és a hivatalos jelentésektől elkápráztatva nem lát­ják meg a dolgozók rettenetes helyzetét — s a miniszter úr az idevonatkozó kérdőpontkövete­léseinket egyszerűen elutasította. Az a statisztika, amelyet az irodai munka­időről a Magyarországi Magántisztviselők Szö­vetsége felvett, megállapította azt. hogy az al­kalmazotti kategóriában a munkaidő ma már nem hat és fél óra, ahogyan azt a Garami-ren­delet annak idején leszögezte, hanem átlagban 9 és 10 óra, sőt vannak szakmák, amelyek a munkaidő-uzsorának olyan szédületes fokát űzik, hogy 12—14 órán keresztül dolgoztatják a tisztviselőiket. Aki ma főleg a szállítási irodák és az autó-üzemek irodái alkalmazottainak munkaideje után érdeklődik, az megtudhatja, hogy reggel 7 és 8 órától kezdve este 9 és 10 óráig, sőt 11 óráig is végzik ezek a tisztviselők a maguk nagy felelősségű és teljes lelki készen­létet igénylő munkáját. Mert a tisztviselői munka, a szellemi munka még 8 órán keresztül sem űzhető a testi és lelki leromlásnak veszélye nélkül. De még sokkal rosszabb ennél is az állapot á vidéki irodákban, ahol egyáltalában nem szo­katlan a reggel 4 és 5 órai kezdés és a késő éjje­lig való dolgoztatás, különösen a faipari és a fakereskedelmi vállalatoknál, és — ami a leg­figyelemre méltóbb — keresztény kurzusunkban lehetséges az is, hogy a vasárnapi munkaszü­netről szóló törvényes rendelkezések félrerúgá­sával vasárnaponként szolgálatot kell teljesí­tenie a tisztviselőnek. Hogy ennek azután mi az eredménye, arra szinte kár rámutatni, de bizo­nyos az, hogy a Verjüngungsprozess, a meg­fiatalodási processzus, — hogy már csak a fia­talok vannak ezen a pályán, amire mint a ma­gántisztviselői nálya egyik legérdekesebb je­lenségére mutatnak rá a legutóbbi esztendők figyelői — nemcsak a tisztviselőfunkciók átala­kulásának & következménye, nemcsak annak a következménye, hogy az iroda-gépek beállítás sával a fiatal tisztviselők válnak elsősorban irodaképesekké, hanem annak is a következ­U

Next

/
Oldalképek
Tartalom