Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

298 Az országgyűlés képviselőházának volna! Árdrágító kartellt például! — Haller István: Akkor kormány főtanácsos lenne! — Peyer Károly: Akkor igen!) Ugyanez történt a szervezet egyik titkárával, akit a főszolgabíró hivatalából kiutasított. Ennek ellenére mi . mégis merészkedtünk egy újabb gyűlésre engedélyt kérni, amelyen jómagam akartam mint előadó szerepelni. Ez a gyűlés azonban a következő elintézést nyerte: (Olvassa): «Németh Sándor, Káptalantóti. Sürgősen kiadandó». Éjjel 2 órakor csendőr kézbesítette ki a következő határozatot. (Olvassa): «A nemesgulácsi körjegyző átiratára értesítem, hogy folyó hó 8-ára hirdetett gyűlés engedélyezve nem lett, így a községben e célból való megjelenése szükség esetén karhatalommal is meg lesz akadályozva». A kifüggesztett plakátok leszedettek és a korcsmárosok a teremnek gyűlés céljára való átengedésétől el lettek tiltva. (Rothen stein Mór: Rendnek muszáj lenni! — Felkiáltások a szélsóbalotdalon: Ezt mi már ismerjük!) Itt mégis csak kellene valamit csinálni és a belügyi kormánynak módot kellene találnia arra, hogy az egyes hatóságok valahogyan ebből a miliőből kivetkőzzenek és valahogyan figyelembe vegyék, hogy más érdekeltség is van és van más igazság is, nemcsak a vállalati igazság. Egyenesen elképesztői, hogy a vállalatok mit műveltek ezekkel a keresztény munkádsokkal, akik ott összejöttek és sírtak a gyűlés után, hogy milyen helyzetben vannak és nem mernek szervezkedni, mert szervezkedés esetén a vállalat őket elbocsátja. Nagyon érdekes, hogy a vállalat a szervezkedés megindításának első percében magához kérette az emberek vezetőit és kijelentette nekik, hogy ő ezt nem tűri, sőt azért, mert elindultak már az úton, őket öt pengővel jmegbünteti. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Hát hol vagyunk tisztelt Ház? (Haller István: Kik vannak az igazgatóságban?) Az igazgatóságban nagyon érdekes emberek ülnek: Dr. Baçsinszky Vladamir, Koiányi Zsigmond, dr. Nagy Aladár, Szolnoky Dezső, dr. Tószeghy István, dr. Gárdonyi Pál, Freudi Salamon, Kovatsits Károly, dr. Rózsavölgyi Manó, Tószeghy Imre és Tószeghy Richárd. (Peyer Károly: Egy részük zsidó, a többi meg kirakatkeresztény! — Zaj.) Mi a szervezetet megalakítottuk odalenn és erre a vállalat azzal felelt, hogy azokat, akik vállalták a helyicsoport vezetését, másnap standé péde elbocsátotta. Neveket tudnék itt felsorolni egymásután a hozzánk érkezett •levelek alapján, hogy azokat az emberedet egyszerűen elbocsátották. Az azóta hozzánk érkezett levelekben kérnek bennünket, és kérik a tisztelt Házat, hogy védje meg azokat a munkásokat, akik nemzeti alapon akarnak szervezkedni és akik úgy érzik, hogy azáltal, hogy ők a kapitalizmus visszaéléseivel szemben szervezett alapon akarnak fellépni, bűnt nem követtek el. (Peyer Károly: Mi az a nemzeti alap? Nektek is van nemzetközi szövetségiek, mit blöffölsz itt? — Zaj!) Előterjesztett interpellációm alapján tehát kérem az összkormányt, hogy utasítsa a hatóságokat, hogy elsősorban ezt a kérdést úgy kezeljék, mint ahogy az igazság azt megköveteli és ahogy a törvény előírja, másodsorba» pedig arra kérem, védje meg ezeket az embereket és hozzon törvényt a munka szabadságával visszaélő kapitalistákkal szemben, hogs* a munkások meg legyenek védve. (Peyer Károly: A szolgabírákkal szemben is!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. 2é9. ülése 1929 február 6-án, szerdán. Következik Vanczák János képviselő ur interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti miniszterhez az állami lakásépítési akció folytatása tárgyában. Hajlandó-e a népjóléti miniszter a lakásépítői akciót fokozottabb mértékben folytatni és a Hazat tájékoztatni a lakásépítő akció programmjáról T* Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vanczák János: Tisztelt Képviselőház! A nagyobb számú munkásságot fog'alkoztató gyáripar mellett az építő ipar az, amelyben a legtöbb lehetőség van arra, hogy nagyobb számú munkások foglalkoztassanak és juthassanak kenyérkeresethez. Az építő iparban 40—42 ipari szakma van érdekelve és így aa építkezési tevékenység mindenkor első helyen állott gazdasági életünkben. Hozzájárult ez a munkaalkalmak bőségesebb nyújtásához, másrészt pedig a munkásság nagypbb, szélesebb rétegeinek kereseti lehetőségéhez. A magánépítési tevékenység azonban ezidőszerint, amint arra már az előző interpellációsnapon felszólalt képviselőtársaim ezekről a padokról rámutattak, leküzdhetetlen akadályokkal küzd, mert a tőkehiány és a drága kamatozású kölcsönök, az anyagoknak kartellárakon való árusítása, valamint a lakosság leromlott helyzete mind hozzájárult ahhoz, hogy a magánépítkezés megakadt és ezek a magas kamattételek és a tőkéhez való nehéz hozzájutás természetesen megakadályozták azt, hogy a tőkéket jövedelmezőleg magánépítkezésbe fektessék. Ez az állapot azonban természetesen csak átmeneti, de hogy az ország vagyontalan lakossága és elsősorban a mindennapi munka keresetére utalt munkásság tömegei munkához jussanak, ahhoz kell hogy a kormányzat, valamint a városi és községi közületek fogjanak össze és építsenek, segítvén ezzel egyrészt a munkanélküliségen, másrészt pedig a lakásínségen, amely mind a kettő egyformán hat és egyformán nyomorítja az ország lakosságát. A kormány részéről ismételten hallottunk olyan kijelentéseket, hogy az államnak nem kötelessége, nem feladata a lakásépítés. Normális időkben ezt nem is kívánná senki sem, ellenben akkor, amikor olyan abnormis időket élünk, mint az utóbbi esztendőkben, és amikor a magánvállalkozás elé olyan akadályok gördülnek, amelyeket nem lehet leküzdeni, akkor^ mégis csak kötelessége a kormánynak is hozzájárulni ahhoz, — ha nem is feladata a lakásépítés — hogy mégis teremtsen munkaalkalmat és segítsen azon a nyomorúságon, amelyet a lakásínség jelent minden irányban. Amikor a szükség szól bele a nemzet gazdasági életébe, akkor nem lehet azt keresni : feladata-e ez, vagy nem feladata az államnak, hanem segíteni kell ott és akkor, amikor erre szükség van és ha ez a segítés a lakásépítési akcióval válik lehetővé, akkor lakásokat kell építeni és ; így válik ez azután a kormányzat feladatává. A fővárosnál és most már egyes vidéki városokban is látjuk, hogy csak akarni kell és lehet építeni, lehet munkaalkalmakat teremteni és lehet a lakosság lakásnyomorúságán segíteni. Ha ez az akció a fővárosnál későn is kezdődött és ha az ezen akció révén megépült házak nem is elégítik ki teljesen a budapesti / lakásszüksépletet, mégis jelentékenyen hozzájárult ez ahhoz, hogy itt a lakásviszonyok javuljanak. Városi képviselőtestületünk mindenesetre