Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
296 Az országgyűlés képviselőházának tója a kántori állást otthagyta, és jött helyébe egy fiatalabb tanító, aki csak megszorultságból foglalta el ezt az állást. Ez a jövő generáció nevelése és a község vezetése szempontjából sem kívánatos, tehát ezt a kérdést, mint egy szívbe szúrt fájó tövist, a pénzügyminiszter úrnak mielőbb ki kell húznia és ezt a hat év óta vajúdó kérdést meg kell oldania. Interpellációmmal kapcsolatban ezeket tartottam szükségesnek elmondani és kérem a két illetékes miniszter urat, hogy vagy a megtakarítások terhére, vagy pedig ez összegnek a költségvetésbe való beillesztésével méltóztassék segíteni és ezt a régóta vajúdó kérdést véglegesen megoldani. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az az újabb rendezés, amelyre az interpelláló képviselő úr utal, szerves kiegészítését képezte a szanálási akciónak. Különféle jogcímeken csökkenteni kellett az államnak a helyi fizetést kiegészítő állami hozzájárulásokat és ennek következtében természetesen emelni kellett az iskolafenntartók helyi járulékait. Ezen akció során igazságtalanságnak látszott az, hogy míg egyes kategóriáknak az állam a létminimumot alig tudja nyújtani, addig a létminimumon jóval felül bizonyos anyagi előnyökben másokat továbbra is részesíthessen. Éppen ezért igaza van a t. képviselő úrnak, hogy a kántortanítók és az osztálytanítók illetményei egyenlő elvek szerint rendeztettek, azonban a létminimum a tanítóknak és a kántortanítóknak is megadatott. Az államnak mindig arra kell törekednie, hogy a nagytömegeknek igazságos arány szerint egyformán juttathasson. Ami az értékelést illeti, igaz, hogy a búza mázsája 27*84 pengőre van értékelve, ami ebben a pillanatban felette van a forgalmi értéknek, de az idő legnagyobb részében éveken át alatta volt; és termésizetes, hogyha az értékelés nem készpénzben, hanem búzában van. akkor bizonyos oszcillációk lehetségesek. Ha az emberek élvezték a kedvező értékelést, akkor átmenetileg el kell szenvedniük a hátrányát is annak, amikor az értékelás kedvezőtlen. De reméljük, hogy ez a kedvezőtlen értékelés ebben az arányban megmaradni semmiesetre sem fog. A természetbeni járandóságok behajthatatlansága nem kizárólag a kántortanítóknál fordulhat elő. Ez általános nehézség az összes tanítóknál, mert hiszen kivéve a csekélyebbszámú állami tanítói állásokat, nagyon sok helyen Magyarországon a tanítóknak természetbeni járandóságok vannak, amelyek behajtása körül időnként nehézségek merülhetnek fel. A háború előtt az volt a nizus a tanítóknál az egész vonalon, hogy szabaduljanak ezektől a természetbeni járandóságoktól és térjenek át a készpénzfizetésre. Amikor azután jöttek az inflációs idők. mindenki boldog volt, ha természetben élvezhette a fizetését. Most, hop-y a pengő stabilizálódott, metrint job nan szeretik a tanítók a készpénzjárandósásokat. A konjunktúrák változnak, majd az egyik, majd a másik mutatkozik előnyösebbnek és természetfsen az állam a maga nagyobb stabilitását tartva szem előtt, az illetmények rendezésében a gazdasági viszonyok mindenkori változását nem követheti. Kóosán képviselőtársam rámutatott arrs is, hogy igen sokszor nem jelentkeznek kántortanítói állások betöltésére alkalmas párlyázók. Itt akarnék rámutatni egy körül249. ülésé 1929 február 6-án, szerdán. menyre, amelyet a publicisztikában isi többször képviseltem, amikor értelmi proletariátusról van szó. Ha ugyanis Budapesten hirdetnek állásokra pályázatot, akkor ezerszámra pályáznak, de mihelyt arról van szó, hogy vidékre 1 kell menni, akkor egyszerre nincsenek pályázók. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy ezt az értelmi proletariátusról szóló teóriát nagyon cum grano salis kell venni és hogy nem annyira foglalkozás nélküli intellektüel'lek vannak, hanem nagyon sok ember van, aki itt Budapesten akar lebzselni és semmi körülmények között nem akar elmenni vidékre. A kultuszminisztériumban egész listát vezetünk azokról, akik kinevezést kaptak vidékre és nem mentek el oda. Ezek száma százakra megy. Nem annyira az illetmények terhére kell ezt betudni, hanem inkább annak, hogy mindenki fut a vidéki alkalmaztatás elől, amit igen sajnálatos körülménynek tartok, mert a fővárosban tényleg a szellemi proletárok ezrei és ezrei fognak összeseregleni és nem fognak tudni elhelyezkedni. (Jánossy Gábor: A régi magyar betegség!) Számítást végeztettem arra nézve, körülbelül hogyan lehetne a kántortanítók ügyén segíteni. Ha mi 6—6 métermázsa búzát kivennénk minden egyes kántortanító illetményéből, niint olyant, amely nem a tanítói munka honorálása, hanem a kántori tevékenységé, ez 4000 kántortanítónál 668.000 pengőt jelentene egy évben. A pénzügyminiszter úr ebben a pillanatban nincsen abban a helyzetben, hogy ezt az összeget rendelkezésre bocsássa. Ebbe annyival is inkább bele kellett nyugodnom, mert a mostani tanévről a jövő tanévre 95.000-rel nő a mindennapi tankötelesek száma, egyik tanévről a másikra tehát 95.000 tankötelest kell a magyar népiskolának felszívnia. Egy részét felszívják azok az osztályok, amelyeknek népessége most is kisebb, azonban, különösen a városias jellegű helyeken, így Pest. környékén, ahol a rendkívüli mértékben szaporodik a népesség, új osztályok megnyitására van szükség. Nekem tehát azt a csekély latitude-öt, amely a budgetben egyáltalában rendelkezésemre áll, oda kell koncentrálnom, hogy ezt a 95.000 tankötelest. amennyivel ennek az évnek szeptemberében több lesz, mint volt a múlt év szeptemberében a tankötelesek száma, egyáltalában be tudjuk iskolázni, mert különben igen komoly visszaesés mutatkoznék a gyermekek beiskolázása terén. Odakonkludálok tehát, hogy én látom a kántortanítók baját, átérzem annak szükségétig, hogy mihelyt a pénzügyi helyzet engedi, ezen segítsünk. (Helyeslés jobb felől es a közéven.) minthogv azonban azok az anyagi eszközök, amelyek itt egyáltalában tekintetbe jöhetnek, most le vannak kötve arra, mert további 95.000 tanköteles beiskolázásáról kell gondoskodnunk és az ebből kifolyólag szükségessé váló úí tanítói állásokat kell^ megszerveznünk: ebben a pillanatban a pénzügyminiszter úr nincsen abban a helyzetben, hogy a sérelmet, amelyek fennállását elismerjük, azonnal orvosolni tudja. De a kultusztárcának gondba lesz erre a kérdésre, állandóan evidenciában fogom azt tartatni és amint az első lehetőség mutatkozik, a bájon segíteni fogunk. Ilyen értelemben kérem a pénzügyminiszter úr nevében is válaszom tudomásulvéte 1 ".' (Heh'estés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni.
