Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának ; része eltávozott, vagy felpakkolva távozni készült. Ez Szent János-áldás volt, minden különösebb haszon nélkül. Mint méltóztatnak tudni, a miniszter úr a -törvényjavaslat bizottsági tárgyalását hat bizottságra bízta. Azt lehet mondani, hogy majdnem minden számottevő bizottság résztvett jezen az együttes ülésen és számítva arra, hogy itt igen nagy lesz az érdeklődés, amiben nem is csalódott, a bizottság ülései a delegációs teremben lettek megtartva és négy hosszú ülésen lett a javaslat részleteiben teljesen pontrólpontra letárgyalva és csak köszönet illeti érte a miniszter urat, hogy az előadottakat, illetve árváltozásokat honorálta és azok legnagyobb részét volt szíves vállalni, amit igazol az, hogy magában az új javaslatban az együttesbizottság jelentésében is számottevő, több tucatra menő változtatás van benne, ami mindenesetre csak előnyére szolgál a törvényjavaslatnak. A bizottság nézete az volt, úgy fogta fel a dolgot, hogy lehetőleg a legjobbat alkossa ebben a íontos kérdésben ennek a gyógyfürdőjavaslatnak végleges megszövegezését illetőleg. Hogy én mégis felszólalok és valamit még kívánok a miniszter úrtól, azt teszem azért, mert hiszen fürdőnek, gyógyhelynek, gyógyintézetnek, stb.-nek minden ilyen egészségügyi intézménynek két elengedhetetlen feltételét látom. Az egyik az, hogy minden ilyen helyen legyen orvos, ami magától értetődik. Természetes dolog, hogy elsősorban orvos álljon rendelkezésreott; ahová valaki elmegy, mint beteg, mint üdülő, nyaraló, szórakozó, vagy mint nem tudom micsoda vendég. Ezt a törvényjavaslat biztosítja is, amennyiben expressis verbis kimondja, hogy minden gyógyhelyen, gyógyintézetben, üdülőhelyen, stb.-ben orvosnak kell lennie. Itt most már megtaláltuk azt a helyes .elnevezést is, amely nem ad összeütközésre alkalmat; a hatósági hivatalos orvos szó helyett a gyógyhelyi orvos név lett beillesztve, ami egészen helyes is, mert hiszen az nem hatósági orvosi dolgokat végez, hanem tisztán a gyógyhelyet és a gyógyítási érdekeket szolgálja. Ha .azonban^ a hatósági orvos nem állana rendelkezésre és valami gyors és közbejött eset, hatósági beavatkozást igényelne, akkor köteles ez a gyógyhelyi orvos is helyettesíteni a hivatalos orvost, amiért azonban díjazást nem kap. Ezt egészen helyesnek tartom, mert közérdekű dolog, hogy ő, ha időnként, vagy szükség esetén, ami ritkán fog előfordulni, a hatósági orvost helyettesítse. Abban ugyan semmiféle nehézséget én nem látok, hogy ez a helyettesítés ingyen legyen. Van azonban egy másik dolog, amelyet csak azért hozok fel, hogy ne menjünk visszafelé, hiszen az 1876 : XIV. te. 14. fejezete 100. § b) pontja kimondja azt, hogy minden gyógyfürdőnek fürdőorvossal és gyógyszertárral ellátva kell lennie. Erre a gyógyszertár-ügyre akarok visszatérni, mégpedig kérni akarom a mélyen 1 miniszter urat arra, hogy a 45. §-nál méltóztassék bevenni a paragrafus folytatásaképpen azt, amit mint indítványt voltam bátor az elnök úrhoz be is adni, vagyis, hogy az a 45. §-hoz, amely így szól: «A m. kir. kereskedelemügyi miniszter gondoskodik, hogy a gyógyhelyen, üdülőhelyen legalább az évad tartama alatt posta-, távíró- és távbeszéllőállomás működjék», még folytatásképpen jönne az, amit voltam bátor beadni: «a népjóléti és a munkaügyi miniszter pedig arról, hogy minden nagyobb gyógyhelyen gyógyszertár, a kisebb helyeken pedig fiókgyógyszertár legyen». Ez talán a gyógyszerész uraknak nem fog tetszeni, hogy ők KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVH. '. ülése 1929 február Q-án, szerdán. 293 majd bizonyos időtartamra fiókgyógyszertárt tartoznak állítani a gyógyfürdőre. Amikor a gyógyszerész urak olyan óriási előnyben részesülnek, hogy hivatalból védve vannak, hogy nekik meg kell élni, és jól meg kell élni, nehogy valahogyan letérjenek az egyenes útról, akkor csupa hazafiasságból ezt a kis áldozatot is meghozhatják. (Pintér László: Az ő érdekük!) Lehet, hogy nem fog annyit keresni, mint amenynyibe kerül ott égy embert tartani. (Udvardy János: Annál kukább érdekük, mert máskülönben az orvosok fognak házi gyógyszertárt tartani!) Meghozhatja azt az áldozatot, hogy a fürdőidényre fiókgyógyszertárt rendez be. Evvel kapcsolatosan nem mintha a törvényjavaslat bármelyik szakaszának megváltoztatását óhajtanám, csak tiszteletteljesen kérem a népjóléti miniszter urat, mint ahogy a bizottsági tárgyalás alkalmával is voltam bátor kérni, hogy a végrehajtási utasításban különös szigorúsággal rendelje el az ilyen fürdőhelyek tisztántartását. Ezt volt szíves megígérni s én meg vagyok nyugodva, hogy a végrehajtási utasításban ez megfelelően ki lesz domborítva, úgyhogy ezt a célt el fogjuk érni. Hogy azonban megint visszafejlődés ne legyen, a 14. fejezet 101. %-& elrendeli, hogy minden gyógyfürdőben a hőmérsékleti, légészeti viszanyok a fürdőigény alatt gondosan feljegyzendők. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Csak arra kérem a népjóléti miniszter urat, legyen kegyes a végrehajtási utasításban elrendelni, hogy az a fürdőbizottság, amelyben a fürdőorvos is benne van, tartozzék úgynevezett higiénikus mereorológiát vezetni, megfigyeléseket tenni. Kendkívül fontos dolog, hogy egy gyógyhelynek milyenek a légészeti, időjárásviszonyai, hőmérséki viszonyai, stb. Ha mást nem is érnénk el ezzel, de elérjük azt, hogy esetleg emeli annak a gyógyfürdőhelynek renoméját. Ahány ilyen gyógyfürdőbe'lyünk van, mindenhonnan megbízható meteorológiai észleleteket kapna a meteorológiai központ. Ma csak szívességből foglalkoznak ezzel, pedig rendkívül fontosak ezek a megfigyelések mert ezzel elérjük, hogy legalább 60. 80, 100 vagy nem tudom hány gyógyfürdőről, amelyet elismernek, megfelelő észleleteket kaphatunk. A magyar közegészségügynek három speciálisan magyar rákfenéje van. (Hátijuk! jobb felől.) Az egyik a hevenyfertőző betegségek és az általuk okozott halálozások, azután a gümőkór és annak pusztításai, harmadszor pedi^ a gvermekhalandóság. (Ügy van! jobb- • f^iŐl.) Azért üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely ebben a dzsungelben rendet fog teremteni s a jövő kilátásait megalapozza, mert lehet étiemnek tartom, hogy ezekre a nagy kérdésekre is ne legyen befolyással. Ha ezen az úton haladunk és lassan-lassan, fokról-fokra előremegyünk, akkor ezekben a kérdésekben is éreztetni fogja hatását. Én azt tartom helyesnek, hogy azt a nagyszabású törvényt az 1876 : XIV. tc.-t, amely ma is mesrállja a helyét s amelyhez hasonló jó törvény aligha volt a magyar törvényhozásban, egyszerre felborítani, egyszerre átdolgozni nem szabad. Azt a metódust tartom helyesnek, amelyet a répjó]

éti miniszter úr is inaugurál hogy^ fokrólfokra előveszi az egyes fortosabb kérdéseket s azokat törvényjavaslat alakjában idehozza, hogy ezek. habár kerettörvények is, de végeredményben mégis azt a nagy és magçtsztos 42