Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

286 Az országgyűlés képviselőházán^ Ilyen és még más egyéb bajokat nagy számban tudnék még felsorolni, de nemcsak én, hanem mindenki, aki kánikula idején megpróbálkozott akár egyedül, akár családjával ilyen hazai fürdőhelyen nyaralni. Azt hiszem, sokkal könnyebb azoknak helyzete, akik e kérdések megjavításának lehetőségével szemben a tamáskodás álláspontján vannak és azt mondják, hogy úgyis hiába minden, ezeken a bajokon hirtelenében segíteni úgysem lehet, kár a törvényért, kár az erőszakoskodásért, kár minden befektetésért, segíteni, a közönséget megnevelni úgysem lehet. Ez a szerep könnyebb, az én nézetem szerint azonban sokkal felelősségteljesebb, mert viszont megkérdezném az illetőktől, vállalják-e a felelősséget azokért, akik tanácsukba belemennek! Hallottunk már egy példát, amelyet a bizottságban azt hiszem Pintér képviselőtársam említett meg, amelyből nagyon fényesen megtanulhattuk azt, hogy Pató Pál politikájával ezer évig a mienk volt a Fertő tava, azt mi elvadultan, kiaknázatlanul hagytuk hoszszú esztendőkön át, mikor azután osztrák tulajdonba került, három év alatt nyüzsgő für~ dővárosokat és üdülőhelyeket teremtettek ott az osztrákok. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ez a legjobb példa arra, hogy Pató Pál-politikát ezen a téren folytatni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Az ez ideig hatályban lévő jogszabályok azonban nem voltak eléggé erősek és nem nyújtottak módot arra, hogy ezeken a kérdéseken gyökeresen segíthessünk. Ezért én szívem egész melegével, a jövőbe vetett nagy hitemmel és legjobb tudásom szerint örülök ennek a törvényjavaslatnak és^ támogatom ennek a törvénytárba való felvételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Különös örömmel üdvözlöm azokat a lehetőségeket, amelyek módját ejtik annak, hogy a törvény által valamiképpen lehetővé ( váljék a megfelelő anyagi erők rendelkezésre bocsátása. Gondolok itt a gyógyhelydíjakra és a községi pótadó bizonyos százalékának átengedésére. A gyógyhely díj aki szedése a törvényjavaslat szerint oly módon történik, hogy a törvényhatóság első tisztviselője ,a gyógyhelybizottság javaslatára állapítja azt meg és a beszedésért egyformán felelős lesz a gyógyhelybérlő, illetőleg fürdő tulajdonosa, és a gyógyhely látogató. Sokkal fontosabb^ jelentőséget tulajdonítok azonban a 'községi pótadó-részesedósnek. Bármilyen minimális összegek fognak is kezdetben ebből egybegyűlni, sokat várok ettől fürdőhelyeink fejlesztése szempontjaiból. A gyógyhelyfejlesztések kérdésénél — valljuk be őszintén — mihelyt egy terv, egy javítási lehetőség felmerült, a második gondolat rögtön az volt, hogy majd az állam segít így vagy amúgy. Nem vette senki sem figyelembe az állam teherbíró képességét, senki sem törődött vele, hogy az állam az adott pénzügyi viszonyok között megfelelő segélyt nyújtani nem bír. A törvényjavaslat a községi pótadó egy bizonyos százalékának átengedése révén módot nyújt arra, hogy nagyobb pénzösszeg álljon az illető község rendelkezésére, sőt azáltal, hogy az illetékes belügy-, pénzügy- és népjóléti miniszterek hozzájárulása alapján a községi pótadó tíz-húsz évre előre leköthető, ez egy nagyobb tőkefelvételi lehetőséget is jelent, amely felveendő kölcsön azután törlesztés alakjában lesz visszaszolgáltatható. Meg vagyok győződve, hogy a törvényjavaslat életbeléptetése után meg fog indulni a 249. ülése 1929 február 6-án

f szerdán. munka. (Rothenstein Mór: Na, na!) Meg fog indulni a nélkül, hogy az akár a községnek, akár pedig az államnak pénzébe kerülne, és a gyógyhely fejlesztésére fordított pénz munkabér alakjában mégis vissza fog folyni magába az illető községbe, amely azt ki verejtékezte. Küzdünk a szociális gondolatokért, küzdünk a munkahiány ellen ezáltal is. A községek, fürdőhelyek fellendülése ma^a után fogja vonni a fürdőhelyek látogatottságát, amiből szintén az ottani lakosságnak lesz meg a maga anyagi és erkölcsi haszna. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Sőt még az államnak is számottevő jövedelemtöbblete lesz, amennyiben nagyobb lesz a fogyasztás és így nagyobb lesz a fogyasztási adó is. A nemzeti nagy veszedelmek tudatában súlyos kormányférfiak a meg^ nem született magyar gyermekek problémájával, az egyke kérdésével foglalkoznak és ennek a kérdésnek megoldásáról gondolkoznak. Mennyivel kézenfekvőbb az, hogy a meglévő magyar nemzedék egészségéről megfelelő gondoskodás történjék, (Ügy van! Ügy van! a középen.) a városoknak társadalmi osztálykülönbség nélkül vézna, satnya, vérszegény gyermekei minél előbb napfényre, levegőre jussanak és megmentsük Istennek ezt a legértékesebb, legszebb virágát; a növekvő magyart, a növekvő embert. A törvényjavaslatot, amely szociális, egészségügyi és gazdasági kérdésekben egyaránt az ezidoszerint nyújtható legtöbbet nyújtja, a magam részéről a legnagyobb örömmel általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Szabó Zoltán jegyző: Barabás Samu! Barabás Samu: T. Házi (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a szőnyegen levő törvényjavaslattal is úgy vagyunk, mint mindazokkal a törvényjavaslatokkal, amelyeket a népjóléti miniszter úr nyújtott be és helyezett el a Ház asztalára. Azoknak mindegyikéből kicsillan a magyar nemzet messze jövőjébe vetett hit, reménység, bizodalom és egyben látjuk azokban a törvényjavaslatokban azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel mindnyájunk álma és reménysége egykor teljesedésbe fog menni. Ez alkalommal nem foglalkozom a törvényjavaslatnak azzal a részével, amit e füzetben ismerünk, hanem foglalkozni bátorkodom ezzel kapcsolatosan azokkal a természeti kincsekkel, amelyekkel újabb időben ajándékozta meg a magyarok hatalmas Istene ezt a szerencsétlen magyar nemzetet, amely a világ árvájává lett, amely elvesztette a hazának több mint kétharmadát. Elsősorban is természetesen a hozzám legközelebb álló természeti kincsekkel óhajtok ez alkalommal foglalkozni, azzal amelv Hai cl úszoboszló városában 1090 méter mélységből tör elő, amely naponként 2,200.000 liter 73 fokos vizet ad mint természeti adomán vt, Isten ajándékát ennek a nemzetnek. (Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: A világ legmelegebb forrása!) Ez a víz, ez a forrás — fájdalom — immár úgyszólván esztendők múlva is csak nagyon kis részben áll annak az ügynek szolgálatában, amelyet éppen a népjóléti miniszter úr mostani és eddigi törvényjavaslataiban is kontemplál, s noha ez a forrás immár elismertetett a legnagyobb balneológusok által is olyannak, amely igen sokféle betegségre a szó szoros értelmében a legnagyobb